A VARÁZSLÁS - AVAGY VEDD ÉSZRE, HA LEURALNAK!
Derek Prince:
Az angol nyelv általában három szót
használ a sátáni erők különböző megnyilvánulásainak a leírására: varázslás, jövendőmondás és boszorkányság. A varázslás alapvetően az uralkodás
ereje. Az az erő, amely rabul ejt, amely ellenőrzés alatt tart, s személyes uralkodáson keresztül valósul meg. S hadd mondjam meg rögtön az elején, hogy soha nem Isten akarata, hogy
egy személy elnyomja a másikat. Minden ilyen esetben a mögötte lévő erő gonosz!
Soha nem Isten akarata, hogy a férj
uralkodjék a feleségén, a feleség a férjén, a szülők a gyermekeken vagy a
szolgáló testvérek a gyülekezeten. Ahányszor ez megtörténik, a mögötte lévő erő mindig gonosz! Nagyon gyakran valóságos varázslás. Nincs mód ezúttal különösebb
részletezésre, de a szellemi egészen más, mint a lelki. A (hús)testi vagy lelki
ember nem tudja felfogni Isten Szellemének dolgait. Jakab 3,14-15: „Ha pedig
keserű irigység és viszály van szívetekben, nehogy dicsekedjetek és hazudjatok
az igazság ellen, ez nem fölülről jövő bölcsesség, hanem földönlevő, a lélekből
fakadó démoni”.
Tehát ez „lecsúszás” a földi
szintre, majd onnan a lelki szintre, végül az utolsó fokozat: a démoni. S
amikor valaki elhatározza, hogy a saját akaraterejével rávesz egy másik embert
valamire, akkor lelki erőt használ, s ezzel könnyen megnyitja magát a démoni
erőknek. Azt kell mondanom, hogy sok ima lelki. Az ima nem eszköze annak, hogy rávegyük Istent arra,
amit akarunk. Amely ima ilyen alapra épül, az lelki. Annak sem eszköze az ima,
hogy másokkal végeztessük el azt, amire vágyunk. A motiváció ebben az esetben
is lelki, vagyis ezek olyan imák, amelyekben nincs Isten Szellemének a
vezetése.
Ellenkezőleg, lenyomó erő van bennük: lelki, földi, ördögi. Amikor egy személy (rendszerint nő) szellemi helyett csak lelki, és
elhatározza, hogy másokat a maga uralkodása alá von, akkor varázsol. Kétféle varázsló van: az egyik tudja, hogy az, és az is akar lenni; ő a Sátán erejét használja.
Sok ilyet láttam Új-Zélandon (néhányan meg is szabadultak). A másik bizonyos
szempontból veszélyesebb, mert ő maga sem tudja, hogy varázsló, s nem tudják
róla mások sem. A múltkoriban valaki megkérdezte tőlem: „Vannak-e pünkösdi
varázslónők?” „Igen – válaszoltam neki –, sőt vannak karizmatikus varázslónők
is. Mi a különbség? Az, hogy a pünkösdi varázslónők a pünkösdi gyülekezetekben
próbálják irányítani a pásztort és a gyülekezetet, a karizmatikus varázslónők,
pedig otthoni imakörökben uralkodnak, és általában a férjük is ott van.” Néhány
pillanatig hallgatott, majd azt mondta: „Akkor most már tudom, hogy az a
személy, aki nálunk van, karizmatikus varázslónő.” Ez talán furcsának tűnik, de
én a legalapvetőbb élményről beszélek, amit megtapasztaltam.
Néhány példát is elmondok. Egyszer
egy összejövetelen tartottam előadást, és Isten megnyitotta a szememet egy
olyan dologban, amiről nem prédikáltam még. Arról kezdtem el beszélni, hogy
mennyi asszony uralkodik a férjén, a családján – tulajdonképpen akaratán kívül.
Megpróbál mindenkit az uralma alá hajtani. Rámutattam, hogy az ilyen
otthonokban a férfi nem tudja elfoglalni azt a helyét, amit Istentől kapott.
Lehet sikeres az üzleti életben, a munkahelyén, de soha nem lesz teljesen
kifejlett szellemi ember, mégpedig azért nem, mert állandó nyomás alatt él
otthon, s ez a feleségétől jön. A benne lévő varázslástól. Rámutattam, hogy ez
általában lázadást okoz a gyermekekben, s széttöri az otthont. A varázslás a világon az első számú romboló erő.
Az Egyesült Államokban több ilyen
varázslás történik, mint bárhol a világon. Itt a válások és a szétesett
családok száma egyenes arányban van a varázslás erejével. Ennek a tanításnak a
végén egy nő, akit ismertem, akinek férje és gyermekei vannak, és mindnyájan
Szent Szellemmel betöltekezett keresztények, odajött hozzám, és azt mondta:
„Most láttam meg először, mi van bennem! Prince testvér, engem írtál le! Én
pünkösdi varázslónő vagyok. Imádkoznál értem? Az egész családom meg van
keresztelkedve Szent Szellemmel, de nincs békesség az otthonunkban.” Elkezdtem
imádkozni érte, s elcsodálkoztam a sátáni erők megnyilvánulásán ebben az
asszonyban. A kezét a hátgerincére tette, valami fájdalom volt ott, ami nem
akarta elhagyni a testét. Dicsőség az Úrnak, hogy a végén mégis megszabadult!
Ekkor Isten megnyitotta a szememet.
Említhetek egy másik példát is. Körülbelül öt
évvel ezelőtt egy barátom, aki evangélista, segítségért fordult hozzám, s
beszélgetésre kért. Először ebédeltünk, aztán felmentünk a szállodai szobájába,
ahol elmesélte családja és saját szellemi problémáit. Majd kérte a
véleményemet. „Testvérem – mondtam –, csak egy információ–forrásom van, a
Biblia, s ha ez nem megbízható, akkor az egész diagnózisom sem az. De amit
elmondtál, abból azt látom, hogy édesanyád varázslónő.” „Ezt mondja a feleségem
is! Az anyja jó pünkösdi hívő, egy gyülekezet tagja, szólt nyelveken.
Imádkoznál értem?” „Igen” – feleltem. Rátettem a kezemet, és imádkoztam.
Körülbelül húsz percen keresztül valami nyúlós anyagot öklendezett ki magából.
Mikor befejeződött, megjegyezte: „Ez nagyon furcsa és figyelemre méltó. Ebédre
csirkét ettem, de ami eltávozott belőlem, az egészen más dolog. És nem a
gyomromból jött.” Majd arról kérdezett: mit tegyenek a lányukkal, aki teljesen
ellenőrizhetetlen és nevelhetetlen. Esténként eljár otthonról, csavarog, férfiakkal
ismerkedik, és így tovább. „Azt tanácsolom, hogy böjtölj és imádkozz! S amikor
igazán érzed Isten erejét, akkor fogj egy ruhadarabot, amit a lányod a
leggyakrabban hord, tedd rá a kezedet és dorgáld meg a Sátáni erőt.” Egy évvel
később találkoztunk. „Hogy van a lányod?” - kérdeztem tőle. „Megtettem, amit
tanácsoltál, mondta boldogan. Imádkoztam és böjtöltem, s aztán volt egy
ruhadarab, amit a lányom nagyon szeretett hordani, rátettem a kezemet, és
megdorgáltam az ellenséget. Később felvette, és – hogy most egy kicsit
rövidebbre fogjam – nagyon rendes, jóravaló lány lett, minden tantárgyból jeles
az eredménye.” „De nem ez az egésznek a vége – folytatta –, mert egy nap eljött
hozzánk anyám, és olyasmit tett, amit aligha lehetett elvárni tőle: a feleségemnek
akart segíteni mosni. S akár hiszed, akár nem, amióta anyám kimosta a többi
között ezt a ruhadarabot is, már ő sem volt ugyanaz a személy.”
Néhány részlettel egészíteném ki ezt
a történetet, hogy érthetőbb legyen. Ismerősöm anyja pünkösdi varázslónő volt,
s az ő hatása alatt csaknem tönkrement az egész család. Nagyon gyakori, hogy az ilyen nőnek van egy kedvenc
unokája, aki varázslásának tárgya lesz. S ez sajnos
szörnyű a gyermek számára.
A teljes evangéliumi üzletemberek
egyik találkozóján St. Luisban volt egy dél-kaliforniai család: apa, anya, vő,
leány és a kisfiuk. Valójában az volt a céljuk, hogy összehozzanak a vővel,
mert sok problémája volt a feleségével is. Ahogy ott ültem, és hallgattam őt,
megláttam: az anyós (annak látszatával, hogy ő szellemi) az egész családot
uralta. S azok a családtagok, akik nem tudtak kikerülni a befolyása alól,
tönkrementek. A lányának sajnos a legkisebb képessége sem volt meg arra, hogy
kiszabadítsa magát az anyja uralma alól, az unokát pedig nehezen nevelhetőnek minősítették.
Mindezek mögött tehát az anya, illetve a nagyanya konok, uralkodó befolyása
volt. Ezt az asszonynak nagyon őszintén meg is mondtam: „Varázslónő vagy. Nem
vetted észre, s tönkretetted a családodat, az otthonodat.” A férje nagyon
sikeres üzletember volt, de két helyen kudarcot vallott: otthon és a
gyülekezetben, mert a felesége befolyása nem engedte ezt az embert, hogy
kibontakozzon szellemileg. A fiatal pár elfogadta, amit mondtam, a férj is. Az
egyedüli, aki – amikor közöltem vele is ezt a tényt – fel volt háborodva, a
nagymama volt. Végül a fiatalok megkérdezték tőlem: „Úgy gondolod, jó lenne, ha
külön élnénk tőle, és kikerülnénk a befolyása alól?” „Meggyőződésem, hogy ezt
kell tennetek! Az Ige azt mondja, hogy az ember elhagyja apját és anyját, és
ragaszkodik az ő feleségéhez. Ha két fiatal összeházasodik, a szülőnek
semmiféle beleszólása nincs már azok életébe.”
Így aztán a szülők egyedül tértek
haza, a fiatal pár is külön utazott el. Nagyon figyelemre méltó, amit ez a
fiatalember egy évvel később nekem levélben írt (én addigra már el is
felejtettem az egészet). Vázlatosan ismertette, mi történt velük azóta, amióta
egyedül élnek. Minden dologban jobbra fordult a család sorsa. A kisfiút nem
sorolják már a problémás gyerekek közé, a fiatal anya érett, erős
bizonyságtevő, szellemi keresztény lett, ő – a férj – pedig szolgálatot kezdett
el az Úrban, és megalapozta magát abban. S mindez kilenc hónap alatt történt,
miután megszabadultak a rossz befolyástól. Nagyon sok hasonló eset van az
Egyesül Államokban. Egyiket a másik után hallom, s tudom, hogy az ilyen
családban élő férfi sosem lehet azzá, amire Isten kirendelte: sem az
otthonában, sem Isten gyülekezetében. Lehet sikeres bármilyen területen, de
otthon nem tudja magát megértetni, sem azt megérteni, hogy miért van elnyomva,
és miért képtelen fejlődni.
Személyes meggyőződésem, hogy ez ma
a legfenyegetőbb probléma az Egyesült Államokban. S azt hiszem, hogy ennek a
problémának a megoldása lenne a legnagyobb forradalom is. Az USA alapvetően nők
által irányított nemzet (Magyarország is! – megj.) Sokfelé utaztam, de sehol
máshol nem tapasztaltam a nők ilyen nagymértékű uralkodását. A nemzeti tőke
80%–a a nők kezében van, és a gyülekezetekben 10:1 az aktívan tevékenykedő
nők–férfiak aránya. A gyülekezet és az otthon, a két fő szellemi terület,
legnagyobb részt a nők kezében van. Nem mondom, hogy ezek az asszonyok
valamennyien varázslónők, de állítom, hogy ebben a nemzetben a varázslás ereje
a férfiakat lent tartja, a nőket pedig olyan helyzetbe emeli, amelyhez nincs
meg a képességük, és amelyre Isten nem rendelte őket.
Ezen felül azt is hiszem, hogy a varázslás a legelső politikai, nemzeti
veszély. Én csak látogatóként költöztem az USA–ba – és
megköszönöm az állampolgárságot! – nincs személyes közöm az amerikai
történelemhez, de a legutóbbi időben megismertem annak néhány részletét, s úgy
látom, hogy két nagy áramlat alakítja. Az egyik Isten igazsága, olyan
mértékben, ahogyan Izráelen kívül egyetlen nemzetet sem befolyásolt. A másik a
Sátán ellentámadása. Ez a kettő egymással harcban áll. S a nemzet sorsát az
határozza meg, hogy e két ellentmondásos erő harcának mi lesz a kimenetele.
Minden amerikai tudja, hogy 1850.
óta az elnökök közül sokan nagyon furcsa és tragikus körülmények között haltak
meg. Az első Abraham Lincoln volt. Nagyon csodálom őt, és tudom, hogy
keresztény volt. Egyik könyvemben – melynek címe „Történelemformálás ima és
böjt által” – írtam Abraham Lincolnról, aki az egész nemzetet imára és böjtre
hívta fel, s kiáltványában csodálatraméltóan írt például arról, hogy egyedül az
a nemzet sikeres, amelynek Isten az Ura. Ugyanebben a könyvben több olyan
vezető, orvos, ügyvéd példáját is említettem, akik a „megalázkodás napjaiban”
imádkoztak és böjtöltek a nemzetért. (Washington is olyan személy volt, aki
hitt az ima és a böjt erejében. Voltak időszakok, például 1773–ban is, amikor
napokat töltött imában és böjtben.)
De Abraham Lincoln felesége mélyen
belemerült az okkultizmusba, rávette férjét, hogy engedélyezze szeánszok
rendezését a Fehér Házban. Lincoln ugyan nem vett részt aktívan ezekben, de
jelen volt. Mélységes meggyőződésem, hogy ennek rendkívüli kihatásai voltak az
akkori amerikai történelemre, és annak további alakulására. Ezzel átok alá
került a Fehér Ház, s a mai napig átok alatt van. Valószínűleg a keresztények
rendkívüli imájára van szükség ahhoz, hogy ez az átok megtörjön. Ami keveset
tudok az USA történelméről, annak alapján úgy látom, hogy hatalmas konfliktus
van a két erő között: a világosság és a sötétség erői között. Lezárva ezt a részt,
szeretnék nektek röviden képet adni a varázslásról magából az Igéből.
Az Újszövetségből Apostolok
Cselekedetei 8,5-7 „Fülöp Szamária városába ment alá, és azoknak hirdette a
Krisztust. A tömeg egy indulattal figyelt azokra a dolgokra, melyeket Fülöp
mondott, hallgatták szavát, és szemlélték a jeleket, melyeket tett. Sokakból,
akikben tisztátalan szellemek voltak, azok hangos kiáltással mentek ki, sok
szélütött és sánta meggyógyult.” Álljunk meg itt egy pillanatra! Egy kis
kommentárt fűzök hozzá azok számára, akik kételkednek.
Don Basham pünkösdi prédikátor
barátom és én elmentünk valahová (nem az USA-ban), ahol egyik este Don Basham
vezette a szabadító szolgálatot. Nos, egy pünkösdi barátunk nagyon
felháborodott, és megkérdezte, hol szerepel az Újszövetségben ilyen fajta
szolgálat? Don Basham – nagyon finom és szelíd ember – azt mondta neki: „Hát mi
van leírva az Apostolok Cselekedetei 8–ban? A tisztátalan szellemek nagy hangon
kiáltva kimentek, a sánták és a bénák meggyógyultak… Itt is pontosan ez történt.”
Kedves pünkösdi testvérünket nem elégítette ki a válasz, és tovább háborgott. A
terem végében azonban ült egy anglikán teológiai rektor, aki az összejövetel
után odajött hozzánk, s azt mondta a pünkösdi prédikátorról: „Hát nem furcsa,
hogy itt a szeme előtt történik, és mégsem hiszi?!”
Elcsodálkoztam, hogy ez a rektor
jobban megértette a történteket, mint a pünkösdi prédikátor, aki bizonyára csak
az olyan típusú istentiszteletet tartja igeinek, amilyet ő ismer. Himnusz,
bevezetés, bizonyságtevés, üzenet stb. és befejezésül egy áldásmondás. Jól
elfogadott menetrend. Azt gondoltam magamban: „Vajon hol van az Újszövetségben
ilyenféle istentisztelet?” Válaszom az, hogy sehol! Ezzel nem azt mondom, hogy
ez rossz, mindössze azt, hogy nevetséges erőltetni, mint az istentisztelet
egyetlen lehetséges módját. De sajnos így van ez sokhelyütt. Ne ragaszkodjunk
ahhoz, hogy ez az egyedüli, elfogadható istentiszteleti forma. De térjünk
vissza Filephez. ApCsel 8,8-9 „Úgyhogy nagy öröm támadt abban a városban. Egy Simon
nevű férfi már korábban ott tartózkodott a városban, s mint mágus, varázslást
folytatott, annyira, hogy a szamáriai nemzet magán kívül volt a csodálattól.
Simon magát valami nagynak mondotta”
Biztos jele a Sátán szolgájának az, hogy magát nagy személynek állítja. Az egész város az uralma alá került a varázslás ereje által, s mindaddig a
kötelékében volt, amíg nem jött Filep, és nem prédikálta Krisztust, s nem
vezette a szabadítás szolgálatát. S miért volt ilyen hatalmas megnyilvánulása a
jeleknek? Mert a varázslás ereje is olyan nagy volt. Minden esetben, amikor a
varázslás ereje nagy, a szabadító szolgálat alatt hatalmas megnyilvánulások
kísérik az Isten királysága s a Sátán királysága közötti erők ütközetét.
Nyolc évig voltam Afrikában,
Indiában születtem, s jártam Új-Zélandon és Ausztráliában is. Sokfelé utaztam, s nem ismerek egyetlen helyet sem a
világon, ahol nagyobb lenne a varázslás ereje, mint az Egyesült Államokban. Afrikában sokkal kisebb mértékű. Ezért nagyon fontos a szabadítás
szolgálata, de emiatt van nagy konfliktus is, amikor a szabadulás megtörténik,
úgy, mint Samáriában. S olvashatjuk Simonról, hogy amikor látta Isten erejét
így megnyilatkozni, akkor azt mondta, hogy ő is akar abból, és azt fogja
követni. Hitt és megkeresztelkedett. Majd jött Péter és János, az emberek
megkapták a Szent Szellemet. S amikor Simon látta, hogy az apostolok
kézrátétele által adatik a Szent Szellem, pénzt ajánlott fel az apostoloknak,
mondván: adjátok nekem az erőt. Látnunk kell, ha Simon a mai modern gyülekezetekben
lenne, akkor 10 centet sem ajánlana föl. Természetesen rosszul számított, de
volt ott valami, ami pénzt ért volna a számára az ő gondolkodásmódja szerint. S
vegyük észre, amit Péter mondott neki: Ap.Csel.8,20-24 „Péter azonban ezt
mondta neki: “Vesszen el ezüstöd veled együtt azért, hogy azt gondoltad, hogy
az Isten ajándékát pénzen meg lehet szerezni. Nincs neked részed, sem örök
juttatásod ebben a dologban, hiszen szíved nem egyenes az Istennel szemben.”
Ez az ember megkeresztelkedett, hitt, s mégsem volt igaz a szíve Isten
előtt! Péter így folytatta: „Térj hát más felismerésre,
fordulj el ettől a gonoszságtól, és könyörögj az Úrhoz, hátha elengedi majd
neked szíved gonosz szándékát. Mert úgy látom, hogy keserű epébe és a hamisság
bilincsébe jutottál bele.” “Könyörögjetek értem az Úrhoz – szólt erre Simon –,
hogy abból, amit mondottatok, semmi rám ne szálljon.” Tudjátok miért tipikus?
Mert aki mélyen
benne van az okkultizmusban, annak nagyon nehéz az igazi, teljes megfordulás,
megtérés. Továbbra is a romlott, régi úton akar haladni, s nem
érzi a bűnbánat igazi jelentőségét. Ezért mondta Simon mágus: ti imádkozzatok!
Sokszor mondják nekem az emberek: Prince testvér, imádkozz a szabadulásomért!
Nem azt mondom, hogy akik okkultizmussal foglalkoztak, azok nem szabadulhatnak
meg, de sokszor nagyon nehéz mindazoknak a dolgoknak a teljes megtagadása,
amiben benne voltak.
Ezek után olvassuk el az ApCsel
13–at. Pál és Barnabás első missziós útjukon vannak. Ap.Csel.13,6-12 „Mikor az
egész sziget bejárása után Páfuszba érkeztek, egy emberre bukkantak ott, aki
mágus, hamis próféta volt, s neve Bárjézu volt. Ez a férfi egy mély belátású
férfiúnak, Szergiusz Paulusz helytartónak udvarában tartózkodott, ki Barnabást
és Sault magához hívatta, és azon volt, hogy Isten igéjét hallgathassa.” Az okkultizmus híveinek jellemzője az is, hogy
igyekeznek közelebb jutni a politikai hatalomhoz és tekintélyhez, így
gyakorolva saját hatalmukat. Nos, „Elimász,
a mágus azonban ellenállt nekik – így értelmezik tudniillik a nevét –, és
igyekezett a helytartót a hittől elfordítani.” Figyeljétek meg: Az okkultizmus mindig azt igyekszik megakadályozni,
hogy az igazság prédikáltassék. Igyekszik hátráltatni azt, és elfordítani az
embereket az igazságtól.
Nagyon sokan jönnek, és azt mondják: „Prince testvér, nem tudom mi az oka,
de nem vagyok képes olvasni a Bibliát. Valahányszor leülök, mintha jönne
valami, és attól kezdve nem értem meg az Igét.” Ilyenkor a háttér majdnem
kivétel nélkül az okkultizmussal kapcsolatos.
Don Basham könyvében, amelynek a
címe: „Szabadíts meg a gonosztól”, van egy történet egy személyről. Mind a
ketten szolgáltunk feléje, mert fokozatos volt a szabadulása. Vasárnapi
iskolákban is prédikált, de igazán mégsem tudta olvasni a Bibliát; évekig nem
tudta élvezni. Egy nap Don Basham egy szállodában prédikált, s a szolgálat
közepén valami olyan történt ennek az asszonynak az elméjében, mint egy
villanás, s azt mondta: „Asztaltáncoltatás, asztaltáncoltatás…” Nem tudott a
helyén maradni. Felkelt, kirohant a mosdóba, és kihányt valamit, ami már
majdnem megfojtotta. Abban a pillanatban szabadult meg az asztaltáncoltatás
kötelékéből, amelybe még az édesapja!!!! vitte bele. Attól kezdve már könnyen
tudta szeretni a férjét, gyermekeit, tudott örvendezni a megváltásban, s tudta
élvezni a Bibliát is. Az akadályt elmozdították. Az okkultizmus mindig akadályt állít a keresztény élet
élvezésébe.
Például az emberek együtt vannak,
imádják Istent, s mikor már majdnem megérintik őt, hirtelen valami korlát
keletkezik. Sokan mások is úgy vélekednek, hogy ez az okkultizmussal van
összefüggésben. Emlékszem egy katolikus hátterű emberre. Egyszer odajött hozzám
(tanult, művelt személy), beszélgettem vele, s megkérdeztem: „Meg vagy
keresztelve Szent Szellemmel” „Igen, de…” Már tudom, mit jelent ez. Az „igen,
de…” azt jelenti, hogy nem szól nyelveken. „Szeretnéd, hogy szólj nyelveken?” –
kérdeztem. „Igen – válaszolta –, de valahogyan nem tudom megtenni.” „Nem voltál
jósnőnél?” – faggattam tovább. „De voltam, 15 éves koromban, de az csak tréfa volt!
Nem gondoltam komolyan.” „De mégis elmentél – mondtam. S megtagadtad már?”
„Nyíltan nem.” Akkor elmondattam vele a megtagadás imáját, s a végén, ahogy
elválasztotta magát ettől a bűntől, rátettem a kezemet és ő folyékonyan
beszélni kezdett egy ismeretlen nyelven. Az akadályt elmozdítottuk. Ilyen
sötét, láthatatlan erők hátráltatják sok ember életében a Biblia
tanulmányozását, az imaéletet és még sok mindent.
Elimás az evangélium prédikátorai és
a hatalmat gyakorló tiszttartó közé állt. Dicsőség Istennek azért, ami történt:
„Saul erre, aki Pál is, Szent Szellemmel megtelve, rászögezte szemét” –
vegyétek észre a Szent Szellem hűségét, ahogy a konfliktus pillanatában
feltöltötte Pált erővel a helyzet megoldásához! – azt mondta a mágusnak, annak
az okkultista hamis prófétának (s most figyeljétek meg Isten Igéjének
nyelvezetét, mennyire erős!): „és így szólt: Óh, te mindenfajta ármánnyal és minden könnyelműséggel megtöltött ember, a
vádlónak fia, mindenféle igazságosságnak ellensége…” Nagyon erőteljes nyelv, de
igaz minden ilyen személyre. Tele vannak álnoksággal és minden gonoszsággal, az
ördög gyermekei, és minden igazságnak ellenségei. Én nem szeretnék ebbe a kategóriába tartozni!
Ezután azt mondja Pál: „nem hagyod
abba, hogy az Úr egyenes útjait elforgasd? Lásd, most rád súlyosodik az Úr
keze: Vak leszel, és egy ideig nem látod a napot.” Azonnal köd és sötétség
borult reá, és keringve vezetőket keresett. Ekkor a helytartó, mert látta, hogy
mi történt, hitt, megdöbbentette őt az Úrnak tanítása.” Tehát a tiszttartó
elcsodálkozva hitt a páli tanításoknak. Ilyen körülmények között más is hitt
volna! Szükség van sok ilyen tanításra! Ap.Csel.16,16 Pál és Silás Filippiben
csatlakozott a nők imacsoportjához, s a Sátán itt is tett valamit.
Don Bashamnak nagyon jó üzenete van
erről, ezt szeretném elmondani. „De történt, hogy amikor éppen az imádkozásra
mentünk, egy fiatal rabszolgálóval találkoztunk, akiben jós szellem volt, ki
jósolgatásával nagy nyereséget szerzett gazdáinak.” Az Újszövetség görög
szövege szerint a python szelleme volt benne. A python óriáskígyót jelent, ami
nem méreggel öli meg áldozatát, hanem köréje csavarodik, és összeroppantja a
testét. A rabszolgalányban ez a pythonszellem volt, azaz a jövendőmondás
szelleme. S ha abban a városban az emberek elvesztettek valamit, az a lány
megmondta, hogy hol van. A Sátánnak van természetfölötti ismerete, s azt ő
elérhetővé teszi szolgáinak. Néha ezek a jövendőmondások be is következnek.
Egy történetet el is mondok erről,
amiből az a tanulság, hogy amikor elmész
egy jövendőmondóhoz, akkor – akár tudod ezt, akár nem –, a Sátán szolgájához
mész segítségért (holott segítséget csak Istentől szabad kérni!). S mihelyt ezt
megteszed, valójában a Sátánt teszed isteneddé a jövendőmondó személyében, s ha
elhiszed, amit mond, akkor aláveted magad a Sátán végzésének az életedre
vonatkozóan. S ilyenkor a Sátánnak hatalma lesz fölötted.
Egyszer magánúton voltam Chicagóban,
s egy nő jött oda hozzám. Azt kérdezte, hogy imádkoznék-e érte szabadulásért.
Ránéztem, s azt feleltem: „Nem imádkozom érted, mert médium vagy.” Elment, de
később visszajött, s azt mondta, hogy megbánta, s kérte, hogy imádkozzam érte.
Láttam, hogy valóban megtért, nem akartam hát visszautasítani, s elkezdtem
imádkozni érte. Néhány szellem látszólag elhagyta. Egy kicsit elfáradtam, s az
oltárra támaszkodtam. A nő ott állt mellettem, s amikor én lehajoltam, ő rám
nézett, és azt mondta: „Látlak egy kocsiban, ami nekiment egy fának.” Dicsőség
Istennek, hogy éber voltam. Ez a Sátán terve volt számomra. Gyorsan kimondtam:
„Te jövendőmondó szellem, ezt elutasítom, nem fogadom el, és nem leszek
egyetlen kocsiban sem, amely nekimegy a fának. Jézus Nevében!” De ha azt
mondtam volna „Jaj…”, akkor azonnal alárendeltem volna magamat a Sátán
végzésének, amit az életemben el akart érni.
Tudok egy másik esetről is, egy
orvos feleségéről. Szabadulásért jött. Akkor is Chicagóban voltam. A hölgy az a
típus volt, akire ha az ember ránéz, azonnal azt kérdezi: „Teljesen
megszabadultam?” Ezt nem nekem kell tudni – volt a válaszom. „Teljesen
megszabadultam?” - kérdezte ő újból. „Hát egyébként nem vagyok egészen biztos,
hogy megszabadultál.” Aztán visszajött harmadszor is. Akkor azt mondtam: „ha
azt akarod, hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy szabad vagy.” „Miért nem?” –
érdeklődött. „Érzem, hogy valahol tilos területre léptél. Kapcsolatod volt a
Sátán valamiféle képviselőjével.” Nagyon fölháborodott. Elment a barátaihoz,
azokhoz, akik elhozták az összejövetelre, s panaszkodott nekik: „Prince testvér
nem akart nekem segíteni”. A házaspár azonban azt tanácsolta neki: „Hát miért
nem imádkozol, és kéred Istent, hogy mutassa meg, vajon igazat mondott-e?”
Másnap reggel letérdelt egyedül a lakásban, és fohászkodott: „Istenem, ha
valóban igaz, hogy én átléptem tilos területre, akkor kérlek, mutasd meg!”
Abban a pillanatban eszébe jutott, hogy mielőtt megtért volna, egy bizonyos
hagyományos metodista gyülekezet tagja volt. S egyszer egy úgynevezett
„szellemi” beállítottságú nő odament hozzá: „Hadd nézzem meg a tenyeredet!
Jövendölök neked.” S ő alárendelte magát az illetőnek, s meghallgatta: „Te
halott gyermeket fogsz szülni.” Ő el is hitte, és később valóban halva
született a gyermeke; a nyaka köré csavarodott a köldökzsinór, de úgy, hogy az
orvos, aki segédkezett a szülésnél, azt mondta, hogy ő még nem látott ilyen
furcsa esetet. Amikor imádkozott a lakásban, ez mind újra eszébe jutott, s
rájött, hogy valóban átlépett tiltott területre, amikor hagyta, hogy az a
valaki jövendőt mondjon neki, s hogy a Sátán terve megvalósuljon az életében.
Igen, alárendelte magát a Sátánnak. S amikor megtagadta ezt, és elutasította
magától, akkor rendkívül erős fizikai jelenség kíséretében hirtelen
megszabadult.
A jövendőmondás természetfölötti, de nem isteni kijelentésen alapszik.
Konkrét formái: az álomfejtés, a tenyérjóslás, az asztaltáncoltatás és még sok
más is. A boszorkányság tárgyakon – fétisek, amulettek, karkötők stb. –
keresztül működik, amelyek fizikai hatásokat és egyéb rossz dolgokat eredményeznek
az érintett személyekben. Az emberek nagyon sokszor – anélkül, hogy arról
tudnának – sátáni eredetű tárgyat birtokolnak, és azok hatása alá kerülnek.
Hadd illusztráljam ezt egy példával:
néhány éve egy barátom egy szállodában tartott összejövetelen szolgált
embereknek. Isten erejével űzte ki a gonosz szellemeket. Volt ott egy
fiatalember is a sorban. Amikor a szolgáló testvér eléje ért, észrevette, hogy
az egyik lábát nem tudja behajlítani, ugyanakkor azt is észrevette, hogy a
fiatalembernek van egy karkötője. Megkérdezte, honnan kapta, ő azt válaszolta,
hogy egy barátjától. „Van valami különleges jelentősége ennek a karkötőnek?”
„Nincs, egyáltalán nincs.” „S a barátod számára?” „Nem tudom.” „Nem jelképezett
ez valamiféle lázadást a barátod részéről?” „De igen.” „Levennéd ezt a
karkötőt?” A fiatalember levette, s abban a pillanatban, minden ima nélkül
rendbejött a lába. A Sátán
megkötözte őt azon a tárgyon keresztül.
A gonosz erők zenén, sőt táncokon keresztül is működhetnek. Nagyon sok zenét sátáni, természetfölötti erők irányítanak, gonosz
szellemek energizálnak. Láttam szabadulásokat ilyenekből. De térjünk vissza az
Igéhez. Itt van ez a lány a jövendőmondás szellemével. Jövendőmondó démon volt
benne – s ő Pált és Silást követte, és azt kiáltozta, hogy ezek az emberek a
Magasságos Istennek a szolgái, kik néktek az üdvösség útját hirdetik. Két dolgot jegyezzetek meg. Az első: minden szó, amit
mondott, igaz volt. A második: ő volt a legelső személy Filippiben, aki ezt
felismerte. S ezt egy gonosz szellem hatása alatt mondta. Megkérdezheti valaki naivan: „De hiszen igazat mondott!?” Sosem szabad
elfelejtenünk, hogy a Sátán keveri
az igazságot a hazugsággal. Ha csak hazugságot mondana, senki
nem hinne neki. De mond mindig
egy morzsányit az igazságból, és azt körülkeríti hazugsággal.
Pált és Silást pedig sok napon át
zaklatta ez a lány, mert követte őket. Egyesek azt mondják, hogy hívő volt,
mások szerint nem volt az. Aztán a Szent Szellem megmutatta Pálnak, hogy mit
tegyen: Pál megfordult, és nem a lányhoz beszélt, hanem a jövendőmondás
szelleméhez a lányban, és azt mondta: „A Jézus Krisztus nevében parancsolom
neked, hogy menj ki belőle! S kiment belőle abban az órában”, s ezzel
elvesztette azt a képességét, hogy jövendőt mondjon. A gazdái pedig megharagudtak,
mert ez nekik sok pénzt hozott, s Pált és Silást megverették, s börtönbe
csukatták. Don Basham üzenete erről így folytatódik: Ott ülnek a börtönben, és
Silás körülbelül azt mondhatta volna Pálnak: „Látod, Pál, ha nem csináltál
volna szabadító szolgálatot, most minden rendben lenne.” Gondoljátok meg, hogy
van ebben igazság. Ha arra gondolok, hogy egy rabszolgalány elvesztette a
jövendőmondás képességét, s emiatt egy egész város felzendült – fantasztikus!
Ebben több volt, mint természetes lázadás. E mögött a lány mögött ott volt a
sötétség egész birodalma. S Pál ezt kihívta, s erre a sötétség egész birodalma
ellene mozdult. Nagyon mély
igazság van ebben! Ap.Csel.19,11-12 „Az Isten Pál kezén át hatalmának nem
mindennapi jeleit is adta… (hála az Úrnak a közönséges csodákért is! Hiszem
ugyanakkor, hogy ma is vannak nem közönséges csodák!) …úgyhogy az
elerőtlenültek Pál testéről a keszkenőket és a kötényeket is elvitték, mire
elhagyták őket a betegségek, a rossz szellemek is kimentek belőlük.”
Látnunk kell, hogy a gonosz szellemek és a betegségek nagyon közel állnak
egymáshoz! Sokszor a gyógyulás csak akkor következhet be, ha
szabadulás is van a betegség szellemétől. Vannak ördögűzők – magukat így
nevezik –, akik azt mondják, hogy képesek megszabadítani másokat a gonosz
szellemektől. Sok efféle van az egész világon. A zsidók is űzték a gonosz
szellemeket, a muzulmánok is. Például a muzulmánoknál ennek egyik módja az,
hogy forró vasat tesznek a beteg testrészre, azt gondolva, hogy ezzel a gonosz
szellemek eltávoznak. Láttam embereken súlyos sebeket, mert az ördögűzők
össze–vissza égették, de ez nem hozott szabadulást számukra. Azt mégis jelzi,
hogy minden pogány nép tudja, hogy igenis léteznek gonosz szellemek. Csak azt
nem tudják, hogyan kell tőlük megszabadulni.
Ap.Csel.19,13-16 „Még a szerte
csatangoló zsidó ördögűzők közül is némelyek elkezdték az Úrnak, Jézusnak a
nevét megnevezni azok fölött, akikben rossz szellemek voltak.” – Arra a Jézusra
kényszerítlek titeket – mondták –, akit Pál hirdet.” Szkévász zsidó főpapnak
hét fia cselekedett így. A rossz szellem azonban ezt felelte nekik: „Jézust
ismerem, Pálról is tudok, de hát ti kik vagytok?” Erre az az ember, akiben a
rossz szellem volt, nekiugrott, s miután mindkettőn úrrá lett, erőszakoskodni
kezdett rajtuk, úgyhogy meztelenül és megsebesítve menekültek ki abból a
házból.” Egy ember, akiben gonosz szellemek vannak, nagy természetfölötti
erővel rendelkezhet. Ő is képes volt egyedül megverni hét embert.
Hallottam egy nőről, aki antikrisztus szellemétől szabadult. Egy gyülekezetben történt. A hölgy előrement, hogy imádkozzanak érte.
Amikor elkezdtek imádkozni érte – a pásztor a padnak az egyik szélén ült, a
felesége pedig a másik szélén –, olyan erővel nyilvánult meg a gonosz szellem,
hogy ez a nő padostul felemelte a pásztort és a feleségét. Pedig egy törékeny
asszony volt. Tehát amit a
Biblia mond, az időszerű most is!
Ap.Csel.19,17-18 „Ezt azután
megtudta minden zsidó és hellén, aki Efézusban lakott, és félelem szállta meg
mindnyájukat, és magasztalták az Úrnak, Jézusnak nevét.… (ezek tehát hívők
voltak, és nem hitetlenek!) … Azok közül, akik hívőkké lettek, sokan eljöttek,
vallomást tettek, és számot adtak cselekedeteikről. Azok közül, akik
varázslásokkal foglalkoztak, tekintélyes számú ember összehordta a könyveket,
és mindenkinek szeme láttára elégette. Megszámolták értéküket, s azt ötvenezer
ezüstpénznek találták.” Az okkult
könyveket elégették. Mert az említett emberek hirtelen meglátták annak a
konfliktusnak az igazi megvalósulását, amely Isten királysága és a Sátán
királysága között volt. S ezek után már nem találták érdemesnek, hogy
megtartsák az ördögi irományokat. Állítom, hogy Jézus Krisztus gyülekezeteinek
szüksége van egy szó szerinti háztisztításra! Keresztények ezreinek lenne
szüksége arra, hogy átfésüljék könyvtárukat, és kidobják, elégessék a Sátántól
ihletett, okkult könyvek tömegeit.
Az 5.Mózes 7,26–ban Isten figyelmeztette Izráelt, hogy ha te utálatosságot
viszel be a házadba, magad is utálatossá, átkozottá leszel. Erre is nagyon sok példát idézhetnék. De amire az Efezusban történtek
alapján fel szeretném hívni a figyelmeteket: azok az emberek hívők voltak,
azonban csak egyik lábuk volt az Úr táborában, a másik lábuk még az ördög
táborában vesztegelt. S úgy gondolták, hogy így is meglehet élni. Felemás
módon! De amikor látták a Sátán erejét igazán megnyilvánulni, akkor komolyan
leszámoltak életük ördögi vonatkozásaival. Jött hozzám egy nő New Englandből,
amely a varázslás központja. Előtte írt egy nagyon komoly levelet, s mint
elmondta, amikor a levelet vitte a postára, úgy érezte, hogy nem ér oda élve.
„Én a teozófia doktora vagyok – mesélte –, s éveket töltöttem az okkultizmus
tanulmányozásával. Szükségem van a segítségedre.” „Rendben van” –
megállapodtunk, találkozzunk itt és itt, egy imatáborban. A feleségemmel órákig
szolgáltunk feléje. Volt egy bizonyos szabadulása, de végül azt mondtam neki: „Isten nem fogja befejezni a szabadítást, amíg a
könyveidet el nem dobod! Mert ez egy horgony, amely fogva tart téged.” „A könyveim 8-9 ezer dollárt érnek!” – érvelt az illető. Tudtommal sohasem
vált meg az okkult könyveitől, és valószínűleg mint elveszett lélek fogja
befejezni a 8-9 ezer dollár értékű könyvek miatt. Mindazok, amiket a Bibliában olvasunk, ma is ugyanúgy
igazak!
De haladjunk tovább! A Galata 1,6
(Pál valóban felindult a Galatákon!) azt mondja: „Csodálkozom, hogy attól, aki
a Krisztus kegyelmével elhívott titeket, ilyen hamar másféle örömüzenethez
pártoltatok.” Tehát egy
hamis evangélium volt a baj, amit a galaták – miután megtértek
és megkeresztelkedtek Szent Szellemben –, elkezdtek befogadni. Pált rendkívül
zavarta az állapotuk, s ezeket írta nekik a Galata 3,1-ben: „Óh, értelmetlen
galaták, ki igézett meg éppen titeket?” Figyeljük meg, hogy ott egy hamis
evangéliumot hirdettek – márpedig ha egy
hamis evangéliumnak hiszünk, varázslás alá kerülünk. Pedig ők Szent Szellemben keresztelt hívők voltak, mert azt mondja Pál a
2. versben, hogy befogadták a Szent Szellemet. S mégis elfordultak az
igazságtól, mert elfogadtak egy hamis evangéliumot. Így igézet alá kerültek.
A Galata 4,9-ben ez áll: „De most,
hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy
fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok
ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni?” A modern
fordítás azt mondja: gyarló és erőtlen szellemekhez, elemi szellemekhez. S az
elemi szellemeket kezdték el imádni. Elkezdték figyelni a napokat, a hónapokat
és az esztendőket. Ez megnyílást jelentett a horoszkópok felé. Hány keresztény
tartozik ma ebbe a kategóriába? 2.Timótheus 3,6-9 + 13 „Közülük valók
tudniillik azok, akik beférkőznek a házakba, s foglyul ejtik a vétkektől
elhalmozott, sokféle kívánságtól űzött asszonykákat, kik mindig tanulnak, de soha az igazság megismerésére
eljutni nem képesek.”
Pál aztán továbbmegy, és
visszatekint Izráel történetére, az Egyiptomból való szabadulás idejére, és azt
a konfliktust említi, amikor a szabadulás előtt Jánnes és Jámbres, az egyiptomi
varázslók ellene álltak Mózesnek. „Amilyen módon Jannész és Jambrész állottak
ellene Mózesnek, úgy állnak ellene ezek is az igazságnak, értelmükben
megromlott, a hit dolgában próbát nem álló emberek.” Ahogy az egyiptomi
varázslók ellene álltak Mózesnek, ugyanúgy az okkultizmus gyakorlói is ellene
állnak az Evangéliumnak. S nagyon szeretem a következő verset: „Szemfényvesztő,
rossz emberek előre törik magukat, hogy még rosszabbra jussanak. Tévelyítenek
és eltévelyednek.” Már eljutottunk oda, hogy Krisztus és a Sátán erői között
nyílt konfliktus van, s ez természetfölötti síkon zajlik. Dicsőség Istennek, a
Biblia kimondja, hogy az ő esztelenségük, vagyis a Sátán embereinek
esztelensége, nyilvánvalóvá lesz mindenki szeme előtt. Hiszem, hogy ez meg fog
történni a következő időkben. Ez a Szent Szellem és az okkult erők
összecsapásának nyilvános bemutatása lesz. Hála Istennek, hogy mi a győztes
oldalon vagyunk. A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban,
eltévelyítvén és eltévelyedvén. Ez a korunk végéről szóló kép – s a görögben
mágusokról, varázslókról van itt szó.
Tehát amikor az idők végére érünk, egyre több gonosz ember lesz, egyre
többen lesznek az okkultizmus képviselői, akik becsapnak másokat, de magukat is
megcsalják. S nincs olyan hely a világon, ahol ez ma jobban
megnyilvánulna, mint Dél-Kaliforniában. Ezek a szavak pontosan, szóról–szóra
beteljesednek. A gonosz
emberek és a varázslók, akik az okkultizmust űzik, egyre rosszabb állapotba
kerülnek.
Az Ószövetségben Isten megmutatta
nekem, hogy minden
alkalommal, amikor Ő valami hatalmasat készül cselekedni a népéért, akkor a
Sátán ellenállása Istennel szemben természetfölötti okkult erőn keresztül
nyilvánul meg. Ez a Sátán utolsó kísérlete, hogy Isten tervét keresztülhúzza. 2.Mózes 7,5-8 Mózest Isten elküldte, hogy szabadítsa meg Izráelt az
ellenség kezéből, és jeleket adott: az egyik volt a bot, amely kígyóvá
változott a földön egy bizonyos ideig. Isten azt mondta: ’Menj el a Fáraóhoz, s
cselekedj így, s mondd, hogy Én küldtelek téged.’ Mózes bement a Fáraóhoz,
ledobta a botját a földre, és a bot kígyóvá változott. Nagyon figyelemreméltó,
ami történt, érdemes ezen elgondolkozni. Mert mit tett a Fáraó? Elküldött a
varázslóiért, s elmondta nekik, hogy mit csinált Mózes. Erre a varázslók is
ledobták az ő botjukat, és az is kígyóvá lett. De van ebben az igerészben egy
szerencsés részlet: Mózes kígyója megette a varázslók kígyóit. Sokszor gondolok
erre, amikor szellemi konfliktusban vagyok, s azt látom, hogy az ellenség ereje
megnyilvánul. De Isten ereje sokkal nagyobb, s Isten kígyója megeszi az
ellenség kígyóit. Vegyétek észre
a lényeget: A varázslók meg tudták csinálni a természetfölötti jeleket a Sátán
ereje által. S aztán azt mondta Isten Mózesnek: ’Tedd a következő
jelet: változtasd vérré a vizeket. Nyújtsd ki a botodat a vizek fölé, s azok
vérré válnak.’ S mit tett a Fáraó? Azt mondta: ’Küldjetek a varázslókért. Ezt
cselekedte Mózes, ti mit tudnátok tenni?’ S ugyanazt tették, mint Mózes. A
harmadik jelként Isten mondta Mózesnek, hívja fel a kígyókat, békákat Egyiptom
minden folyójából. S feljöttek a kígyók, békák, és elárasztották a fáraónak még
az ágyát is, mindenét, s mindenfelé csak békák voltak. S a fáraó nem volt
különösebben megdöbbenve, elküldött a varázslókért, s azt mondta: ’Ezt tette
Mózes, ti mit tudtok tenni?’ S mondták: ’Ugyanezt.’ S felhívták a békákat.
A lényeg: a Sátán emberei sokszor utánozzák Isten természetfölötti jeleit. Azután Isten azt mondta Mózesnek: ’Nyújtsd ki a kezedet Egyiptom fölé, és
tetvekké változik a por.’ Ezt is megtette Mózes. A fáraó is hivatta a varázslókat,
megpróbálták azok is megcsinálni, de ez már nem ment. Mózes tehát az ellenség
fölé kerekedett. S akkor azt mondták a varázslók a fáraónak: ’Ez Isten ujja! Ez
olyan, amit mi nem tudunk megcsinálni.’ Fontos látnunk, hogy a Sátán utolsó kísérlete, amivel megpróbálta
megakadályozni Izráel népének a kiszabadulását, a saját okkult,
természetfölötti erejének a bevetése volt.
Valamivel később, amikor Izráel úton
volt, hogy bemenjen az Ígéret Földjére, Bálák, Moáb királya meg akarta ezt
akadályozni, s mivel csatában nem tudta ezt elérni, egy mágushoz fordult.
Bálám, aki ismert volt, elment Bálákhoz, annak ellenére, hogy az Úr mondta
neki, hogy ne menjen! (Neki volt kapcsolata Istennel, s ez egy nagyon érdekes
momentum, ám most erre nem tudok kitérni.) Bálám megkérdezte: ’Menjek, Uram?’
Az Úr azt mondta: ’Ne!’ Megüzente hát Báláknak, hogy nem mehet. Erre Bálák
visszaüzent, hogy felemeli a honoráriumot, kétszer annyit fizet! Bálám azt
mondta: Nem mehetek, de mégis érdekelni kezdte a pénz, s akkor megkérdezte
Istent másodszor (ez a történet a 4.Mózes 22-24. fejezetében található). Isten
azt mondta: ’Ha küldenek érted, menj el velük.’ Nem jöttek, hogy hívják, de ő
mégis elment. Aztán egy nagyon kedves jelenet jön. Egy angyal keresztbe áll az
úton, a szamár megszólal, s azt mondja Bálámnak, hogy engedetlen és lázadó.
Aztán elér Bálám a királyhoz, és ő azt kéri Bálámtól: ’Átkozd meg Izráelt!’
Erre Bálám azt felelte: ’Előre figyelmeztetlek, Bálák, hogy semmit sem
mondhatok, csak amit Isten mond nekem.’ S akkor a király kérte újra, hogy
átkozza meg Izráelt, de amikor Bálám kinyitotta a száját, abból áldás jött ki.
Bálák céljai tehát meghiúsultak Izráellel szemben. De látnunk
kell, hogy az utolsó ’fegyveres’ nem földi volt, hanem okkult.
Most nézzük meg az 1.Királyok 18-at,
ahol egy konfliktus, az Illés és a Baál prófétái közötti konfliktus van leírva.
Négyszáz hamis próféta volt az egyik csoportban, a másikban pedig
négyszázötven. Összesen 850 gonosz próféta. A Sátántól kapott gonosz hatalommal
rendelkező próféták. Illés pedig azt mondta: ’Gyertek, majd meglátjuk, melyik
Isten fog tűz által felelni! Vegyetek egy tulkot, én is veszek egy tulkot. Ti
sokan vagytok, hát ti kezdtek.’ Ami ebben a történetben megragadott, az az,
hogy a hamis próféták valóban hitték, hogy tudnak tüzet lehozni az égből, mert
különben nem egyeztek volna bele. Ugráltak az oltár körül, s vagdosták magukat,
amíg a vérük ki nem csordult; pontosan úgy viselkedtek, mint a dervisek
Közel–Keleten, s nagyon akarták, hogy kapjanak természetfölötti sátáni erőt. De
nem ment! Miért nem ment? Illés jelenléte miatt! Az ő ereje visszatartotta a
Sátán természetfölötti erejét.
A Jelenések könyve 13,13-ban azt
írja az Ige, hogy a hamis próféta tüzet fog lehozni az égből. És nagyon sok más
csodát is fog művelni. A csodatevés
képessége tehát még nem jelenti azt, hogy az ember Isten embere! Azután Illés lehívta a tüzet, és a tűz lejött. Az emberek pedig az arcukra
borultak, és azt mondták, hogy az Úr az Isten! Tehát mind az Ószövetség, mind az Újszövetség
megmutatja, hogy minden kritikus helyzetben a természetfölötti beavatkozás a
sátáni ellenállás legbiztosabb jele.
Két várost említ az Újszövetség, amelyek kifejezik a varázslás erejét: az
egyik Ninive, a másik Babilon. Nézzük meg
röviden azokat az Igéket, amelyeket Náhum próféta írt:
A Náhum 3:4 Ninivéről szól: „Mert
rengeteget paráználkodott ez a parázna, szépséges és bűbájos asszony (a hitetés
mesternője), aki népeket ejtett rabul paráznaságával, és nemzetségeket
bűbájával.” Ezt teszi a
varázslás! Nemzeteket ejt meg, és családokat. Ninive a
varázslás, a sátáni hatalom tudatos gyakorlásának a központja volt.
Az Ésaiás 47,1 Babilonról szól: „Szállj le, és
ülj a porba, Babilon szűz leánya.” Isten előre kijelentette Babilon ítéletét az
Ésaiás 47,9-ben: „Pedig megéred mindkettőt hirtelen, egyetlen napon: rád
nehezedik teljes súllyal a gyermektelenség és az özvegység, hiába a sok
varázslás, a nagy hatású varázsige!” Babilon híres volt a Sátán tiszteletéről,
hatalmának gyakorlásáról. Ésaiás 47,12-13 „Állj elő varázsigéiddel és sok
varázslásoddal, amellyel ifjúságod óta vesződtél, hátha segíthetsz magadon,
hátha elriasztod a bajt! Agyonfárasztod magad tervezgetésekkel. Álljanak elő,
és segítsenek meg, akik az eget vizsgálják, a csillagokat nézik, és újhold
napján előre megmondják, mi történik veled.” Ez teljesen az asztrológia, a horoszkóp leírása. Babilon mindezeknek a központja volt.
Az Újszövetségben Babilon a neve az utolsó utálatos, vallásos csoportnak, amely
paráznává lesz. A Jelenések könyvének a végén a hamis egyháznak ez lesz a neve.
Szeretnék rámutatni a Jelenések 18-ból arra, hogy az
igazi Egyháznak mindig a hamis egyház a legnagyobb ellensége. A legnagyobb,
legkegyetlenebb ellensége! Ez így volt az emberi történelem kezdetétől fogva, s
ez így lesz a történelem végéig. Ez nem változik meg. Az első jelenet, a hamis
és az igaz egyház első képe, a két áldozat: Káiné és Ábelé. Ábel az istenhitet
jelképezi, a vérontással való áldozatot, Káin pedig a jó cselekedetek emberi
vallását. A ’helyettesítő’ áldozatok bemutatását olyan gyümölcsökből, amelyeket
Isten megátkozott a földön. Ábel vallása a mártírt adta, Káin vallása pedig a
gyilkost. S ez így volt végig az emberi történelemben, hogy Isten szentjeinek nagy
üldözői a hamis vallás képviselői voltak.
- A Jelenések 18-ban azt látjuk, hogy Isten ítélete van a gonosz valláson, amelyet Babilonnak hívnak.
- Jelenések 18,2 „Erős hangon kiáltotta: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon, ördögi szelle*mnek lakóhelyévé vált, mindenféle tisztátalan szellemnek tömlöcévé, mindenféle tisztátalan és gyűlöletes madárnak tömlöcévé,” Babilon lett a központja minden démonnak, tisztátalan szellemnek.
- Jelenések 18,10-11 „Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj, jaj! Te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el az ítéleted! A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő áruikat immár senki nem veszi.” Babilon az idők végén a Sátán csalásainak a középpontja.
- Jelenések 18,23-24 „…mécsnek fénye nem fénylik többé benned, vőlegénynek és menyasszonynak a szavát nem hallják többé benned. Mert kalmáraid voltak a föld nagyjai, varázslásod té*velyítette el mind a nemzeteket, prófétáknak és szenteknek vérét találták benned, mindazokét, akiket megöltek a földön.” Ez nem fejeződött még be. Egy hatalmas konfliktusnak még be kell következnie. Tisztában kell lennünk, mint már említettem, hogy az igei Egyháznak ki az igazi ellensége. Nem a kommunisták, hanem a hamis egyház. A hamis egyház egyre inkább tele lesz okkult erőkkel. Ez a konfliktus és kontraszt nyílt lesz, hogy lássa mindenki. Isten nyilvánosan fogja ezt bemutatni! Van egy személy, aki a Bibliában mintegy megtestesítője a varázslásnak: Jézabel. Hétszer említi őt az Ószövetség, és egyszer az Újszövetség.
- Az 1.Királyok 16,30-31-ben olvassuk, hogy Omri fia, Akháb, gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt. Akháb Isten népének volt a királya, s az történt, hogy ő Jeroboám bűneiben járt. De nemcsak ezt tette, hanem elment, és elvette Ethbaálnak, a sidonbeli királynak a lányát, Jézabelt. S elment, és Baálnak szolgált felesége, Jézabel hatására. A Sátán mestermunkát végzett Jézabelben, mert őt Izráel politikai feje mellé helyezte. Akháb viszont gyenge ember volt, s teljesen a felesége uralkodása alá került. Ez nagyon jellemző kép, s a jelenkori politikusok némelyikénél ugyanígy van. A Sátán megpróbál egy egész nemzetet magával ragadni a varázslás által, amely a politikai vezetőkben is munkálkodik. Jézabel mindenre elszánt, könyörtelen kényura volt Isten szolgáinak.
- Az 1.Királyok 19,2-3-ban pedig ezt olvassuk: „Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét,…” Isten ezen a történeten keresztül megmutatta nekem a varázslás erejét egy nőben, Jézabelben. Ha rágondolok, hogy még Illés is elfutott előle! Ennek a gonosz erőnek a hatalmára igazán akkor jöttem rá, amikor ezt olvastam. Mert ha volt valaha Istennek nagy embere (az erő, a bátorság embere), akkor az Illés volt, de még ő is elfutott Jézabeltől, a varázslónőtől. Addig, amíg az emberek, a férfiak szeme nem nyílik fel arra, hogy meglássák, miben vannak, addig nem tudnak szembeszállni a varázslónőkkel. Nem tudják megharcolni ezt a csatát. S azt látjuk, hogy ahol a varázslás működik, ott a férfi szellemileg tönkremegy!
- Az 1.Királyok 21,5-16-ban olvassuk, hogyan idézte elő Jézabel hamis tanúkkal Nábótnak, Isten igaz szolgájának a halálát.
- Az 1.Királyok 21,25-26 pedig az összefoglalása Jézabel Akhábra gyakorolt hatásának. „Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az ÚR, mint Aháb, mert félrevezette (elcsábította, felbujtotta) a felesége, Jezábel. Igen utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől.” Akháb azt tette, amit Jézabel mondott neki. S az mindig rossz, amikor egy férjet a feleség irányít. Különösen egy olyan feleség, aki mindig gonosz. (Talán hallottatok már arról az emberről, aki elmondta a barátainak, hogy milyen jól él a feleségével, nincs semmi bajuk egymással. Mert amikor összeházasodtak, megállapodtak, hogy ő hozza a nagy döntéseket, a felesége pedig a kicsiket. S nem volt soha problémájuk, mert nem volt soha nagy döntésük!)
- 2.Királyok 9,22 Ez Jéhu beszéde (ezúttal nem vizsgáljuk meg a hátteret), azt mondta: „Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása (boszorkánysága) tart?!” Jézabel parázna és varázslónő volt. A kettő általában együtt van. S Jéhu, Isten bosszúálló eszköze, azt mondta, hogy ennek a királyságnak soha nem lesz békessége addig, amíg Jézabel folytatja a paráznaságát, erkölcstelenségét, züllött életét és varázslását. Nagyon jellemző az utolsó jelenet is: Jéhu bejön a városba, s Jézabel ráébred, hogy eljött az ítélete, s még egy utolsó kísérletet tesz. (Milyen igaz ez az emberi életben!)
- 2.Királyok 9,30 „Azután Jéhú megérkezett Jezréelbe. Amikor Jezábel ezt meghallotta, kifestette a szemét, feldíszítette a fejét, és kinézett az ablakon.” Mit tett ő valójában? Megpróbált szexuális vonzást gyakorolni Jéhura, hogy őt is uralma alá hajtsa. Nem vagyok vaskalapos a nők arcfestését illetően, nem is veszem észre, hogy tetszik-e vagy sem; nem így nézek az asszonyainkra. De amikor az Ige azt mondja, hogy Jézabel megékesítette magát, merem állítani, tudom mit jelent ez. Azt jelenti szó szerint, hogy a szemhéján keresztül húzott egy csíkot a szeme sarkába. Ha keleti országokba utazom, ott ez általános gyakorlat, szinte minden hindu lányon látni már három–négy éves kortól. Azt hiszik, hogy ez távol tartja a gonosz szellemeket! Engem nem zavar, ha a nők szemfestéket, rúzst vagy ilyesmit használnak, de óvatosnak kell lenni, mert van, amikor a nők azért festik ki magukat, hogy ezzel varázsoljanak. S egy keresztény nő ezt nem teheti meg!
Összefoglalásként tehát azt emelhetjük ki, amit a bevezetőben is hangsúlyoztunk:
Soha nem Isten akarata, hogy egy személy uralkodjon a másikon, - vagy a
szolgálótestvérek a gyülekezeten, - vagy a férj uralkodjon a feleségén, vagy a
feleség a férjén, a szülők a gyermekeken, esetleg fordítva. Ahányszor ez
megtörténik, a mögötte levő erő: gonosz!
Forrás: http://azutgyermekei.hu/component/content/article/2-nflash/85-a-varazslas-avagy-vedd-eszre-ha-leuralnak-.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése