A LEPEL ELTÁVOLÍTÁSA
A NEM HÍVŐT ELVAKÍTÓ LEPEL
Ez a fejezet az elveszettekért (nem hívőkért) folytatott szellemi harcról szól. Talán a könyv legfontosabb része. Az előző fejezet fő célja az volt, hogy előkészítse ezt a fejezetet. A nem hívők elméjén lévő lepel eltávolítása részben a mi feladatunk. A 2Korinthus 10:4, amit később fogok részletesebben tárgyalni, felsorolja azokat az erősségeket, amelyek részei ennek a lepelnek. Ezen erősségek lerontásában mi is részt veszünk. Az erősségek nem démonok, hanem olyan helyek, ahonnan a démonok uralkodnak. Több szót is alaposan meg fogunk vizsgálni ebben a két igeszakaszban, hogy jobban megértsük, miről van szó. A 2Korinthus 4:3,4-ből azt tudjuk meg, hogy a nem hívők elméjén olyan lepel van, amely megakadályozza őket abban, hogy tisztán meglássák az evangélium fényét. Fontos tudni, hogy azért nem látják az evangéliumot, mert nem is láthatják. Azért nem értik, mert nem is érthetik. A lepel eltávolítására van szükségük - kinyilatkoztatásra. Nemrég meglátogattam egy Alaszkában élő testvéremet, aki beszélt nekem egy barátjáról, akinek akkoriban tett bizonyságot. Ezt mondta: „Éppen úgy van, ahogy tanítod, Dutch. Még ki is mondta a barátom: „Tudom, hogy van valami abban, amit mondasz, mert látszanak az eredményei az életedben. De még egyelőre nem egészen értem.” Volt idő, amikor nehezen értettem, hogy egyesek hogyan tudják meghallgatni, aztán elutasítani a nagy erővel elmondott evangéliumot. Ma már tudom. Amikor „hallották” nem azt hallották, amit én, nem azt látták, amit én, nem azt értették, amit én. A nem hívők egy világkép szűrőjén - egy leplen - átszűrve hallották az üzenetet, aminek köszönhetően valami teljesen mást hallottak. A 2Korinthus 4:4 világosan kijelenti: „...így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása”. Egyszerűen nem ugyanazt a „képmását” látják Krisztusnak, mint mi. Ha tisztán látja Őt az ember, akkor szereti és vágyik rá. Ennek az „erősségnek” néhány további összetevőjéről részletesebben is fogok szólni a fejezet egy későbbi részében. Jelenleg csak annyit fontos leszögezni, hogy létezik. TORZULT LÁTÓSZÖG A nem hívő ember torzult látásmódját jól illusztrálja annak a nőnek az esete, aki egy este egyedül tartott hazafelé autójával. Egyszer csak észrevett egy férfit, aki egy nagy kamionnal követte. Mivel egyre inkább félni kezdett, gyorsított, megpróbálva lerázni a kamiont, de hiába. Ezután letért az autópályáról, és befordult egy főútvonalra, ám a kamion itt is követte, még a piroson át is. A nő pánikszerű félelemben behajtott egy benzinkúthoz, kiugrott a kocsijából, és sikoltozva rohant be az épületbe. A kamionsofőr a nő autójához rohant, feltépte a hátsó ajtót, és az ülése mögötti padlóról előhúzott egy ott rejtőző férfit.4 A hölgynek más elől kellett volna menekülnie – ő a megmentője elől menekült! A kamionsofőr, aki elég magasan ült ahhoz, hogy belásson a hátsó ülésre, észrevette a nemi erőszakot tervező férfit, és azért követte a nőt, hogy megmentse, még saját magát is veszélybe sodorva ezzel. A hölgyhöz hasonlóan a nem hívők látásmódja is torz. Az emberek elfutnak az őket követő Isten elől, akinek az a vágya, hogy megmentse őket a pusztulástól. Mi, akik ismerjük Istent, már tudjuk, hogy azért szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett minket. Amikor azonban a bűnösök hallanak a szerető Istenről, aki a lehető legjobbat akarja a számukra, és meghalt azért, hogy erről gondoskodjon, ehelyett gyakran csak a lemondás és a sivárság veszélyét látják.
A FÉNY BEENGEDÉSE
A 2Korinthus 4:4-ben szereplő „fény” szó a fotiszmosz, ami „világítást” jelent.5 Hasonlít az Efézus 1:18-ban szereplő másik szóra, a „megvilágosodásra”, ami görögül fotizó - „beengedni a fényt”.6 Felismerhető bennük a magyar fotó és fotográfia szavunk, hiszen ezekből származnak. Mi történik, amikor fotót készít az ember? A fényképezőgép blendéje kinyílik, és beengedi a fényt, amely képet hordoz. Ha a fényképezőgép blendéje nem nyílik ki, akkor nem jön létre kép, függetlenül attól, hogy milyen szép a táj vagy tökéletes a beállítás. Az emberi lelkek esetében is ugyanígy van. És pontosan erről szól a 2Korinthus 4-ben lévő két vers. Szinte fotósnyelven írták. Mindegy, hogy milyen dicsőséges a mi Jézusunk vagy milyen csodálatos az üzenetünk, ha a lepel (a blende) nem vétetik el, nem képződik Krisztust mutató, valós kép. Néha ugyan rábeszéljük az embereket a befogadó imádságra anélkül, hogy valódi kijelentésben (leleplezésben) részesültek volna, ilyenkor azonban rendszerint nem történik tényleges változás. Ezért van az, hogy Amerikában a „megtérők” kevesebb, mint tíz százaléka - hallottam három százalékról szóló adatokat is - válik Krisztus valódi követőjévé. Ennek az oka az, hogy hiányzik a valódi bibliai bűnbánat, amely csak bibliai kinyilatkoztatásból fakadhat. A bűnbánat nem azt jelenti, hogy az ember „megfordul és másfelé megy” - nem irányváltoztatást jelent. A görög nyelv az episztrefó szóval írja le a fenti fogalmat. Ezt a szót gyakran fordítják úgy, hogy „megtér”, vagy „megfordul”. Ez a megtérés már a bűnbánat eredménye. A bűnbánat - metanoia - azt jelenti, hogy az ember „új ismeretre, megértésre tesz szert” - azaz megváltozik a gondolkodásmódja. Bibliai összefüggésben a megtérés olyan új gondolkodásmód, amely Istentől jön leleplezés (kinyilatkoztatás) által. Ez az ádámi bűnbeesés hatásainak visszafordítása. Az emberiség a saját bölcsességét választotta, maga döntötte el, hogy mi a jó és a rossz, a helyes és a helytelen. Az emberiségnek most új tudásra van szüksége, amely Istentől jön. Pál azt mondta az ApCsel. 26:18-ban, hogy arra hívta el Isten, hogy „a szemeket megnyissa” - megvilágosodás, leleplezés, kinyilatkoztatás, bűnbánat - „hogy a sötétségből a világosságra térjenek (episztrefó)
INFORMÁCIÓ KONTRA KINYILATKOZTATÁS
Meg kell értenünk - és attól tartok, hogy a többség nem érti -, mi a különbség az információ és a kinyilatkoztatás között. Az információ az elmét érinti; a bibliai kijelentés azonban - az elme igénybevételével és érintésével - a szívből jön. Szellemi erőt csak kinyilatkoztatásból származó ismeret szabadít fel. Az írott igének (grafé) 8 élő igévé kell lennie (logosz).9 Ezért kell nekünk, hívőknek is nemcsak olvasnunk az Igét, hanem benne is maradnunk, elmélkednünk róla, úgy imádkozva, mint a zsoltáros: „Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed” (Zsoltárok 119:18). A „nyisd” szó a galah, ami azt is jelenti: „leleplez, felfed”10 - azaz kijelent. Az információ azonnal befogadható, a kinyilatkoztatás azonban rendszerint folyamat. Amint a magvető példázata is illusztrálja, minden bibliai igazság mag formájában érkezik. Amikor még fiatal hívő voltam, rendszeresen elkedvetlenített, hogy azok a csodálatos igazságok, amelyeket kitűnő igehirdetőktől hallottam, az én életemben nem működtek. Amikor a tanításokat hallottam, nagyon erőteljesnek éreztem Őket. Úgy jöttem el az összejövetelekről, hogy azt mondtam: „Mától már más leszek.” Ám néhány hét, hónap múlva ugyanolyan voltam.
107
Amikor Istennek panaszkodtam, és megkérdőjeleztem, hogy tényleg igaz volt-e, amit hallottam, az Úr olyan dolgokat mondott nekem, amelyek gyökeresen megváltoztatták az életemet: „Fiam, minden igazság mag formájában érkezik hozzád. Lehet, hogy aki elmondja, abban már gyümölcs, de benned mag. Hogy gyümölcsöt terem-e, az attól függ, hogy mit teszel vele”. A szellemi információmagoknak gyümölcstermő kinyilatkoztatássá kell nőniük. Önmagában a tudás és az információ - amit az emberek a bűnbeesés óta istenítenek, és amitől az élet értelmét várják - nem hoz üdvösséget. Nem szükségszerűen vezet Isten valódi megismeréséhez. Jézus ezt mondta a farizeusoknak: „Ti azért kutatjátok az írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot” (János 5:39). A farizeusok valószínűleg jobban ismerték az írásokat (gráfé), mint te vagy én, de nem ismerték Istent. Sok mai teológus alaposan ismeri a Szentírást, de nem ismeri jól Istent. Esetleg néhányuk egyáltalán nem ismeri Őt. Nem tudnának az Úr jelenlétében két órát nyugodtan úgy eltölteni, hogy halálra ne unják magukat. Sok információjuk van, de kevés a kinyilatkoztatásuk, ha van egyáltalán. A kinyilatkoztatás „szellemmé és életté” (János 6:63) teszi a Szentírást. Megeleveníti azt. Miért olyan fontos ez? Mivel minduntalan rövidre zárjuk Isten munkálkodási folyamatát, ezzel rövidre zárjuk az eredményeket is. A kinyilatkoztatás vezet bibliai hithez és valódi változáshoz. Enélkül csupán a bukott, önző, humanista elméhez folyamodunk, amely mindig azt kérdezi: „Mi hasznom nekem ebből?” Amikor az ilyen gondolkodásmódot próbáljuk meggyőzni csupán emberi bölcsességgel és értelemmel, gyakran a humanista „Mi haszna ebből neki” evangéliumot prédikáljuk, és legjobb esetben is csak humanista, önközpontú megtérteket produkálunk. Ha azonban a tiszta evangéliumot hirdetjük, beszélünk a bűnbánatról és az élet átadásáról (Krisztus uralmáról), a nem hívők biztosan el fogják utasítani, hacsak nem részesülnek bibliai kinyilatkoztatásban. Evangéliumunk valójában gyakran nevetséges vagy ostoba a szemükben: „A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg (szellemileg) kellene megítélnie” (1Korinthus 2:14).10 A „balgaság” görögül mória, amiből az angol moron (idióta) szó származik.
IGAZI BŰNBÁNATOT SZÜLNI
Mi a megoldás? Időt kell adnunk a Szentléleknek arra, hogy valódi megtérést szüljön az emberekben Isten-adta kinyilatkoztatás által. Ez Isten-központú keresztényeket fog eredményezni, nem pedig önközpontúakat. Isten tudja, hogy ezekre igen nagy szükség volna, főleg Amerikában. Két-három éve egy hölgy - hívjuk Sárának - elmondott nekem egy bizonyságtételt, amely arról szólt, hogy hogyan imádkozott nővéréért és sógoráért. Bár általában véve nagyon kedves emberek voltak, „nagyon keresztény-ellenesen viselkedtek, és szellemileg a legnagyobb üldözőim voltak nekem és a férjemnek; folyton gúnyoltak, kifiguráztak minket. Sára már húsz éve imádkozott értük, de semmi érdeklődést nem tanúsítottak az evangélium iránt. „Mivel így álltak hozzá Istenhez és az evangéliumhoz - ismerte be Sára -, megkeményedett irántuk a szívem. Vallásos büszkeséggel tekintettem rájuk, és helytelen indítékkal imádkoztam értük.” Lehet, hogy meg kell bocsátanod a házastársadnak, a gyermekednek vagy a rokonodnak, mielőtt Isten
használhatna arra, hogy általad megszabadítsa.
Miután Sára hallott engem a közbenjárásról tanítani, reménysége megújult, és a Szentlélek az alábbi kérdést hozta fel benne: Mikor fogod te is megtenni ezt a családodért? Sára megtért a hozzáállásából, rendbe tette a szívét, és megbocsátott nekik azért, hogy így viszonyultak Istenhez. Aztán elkezdett úgy imádkozni, ahogy én tanítottam. Nagyon tanulságos számunkra, hogy Sárának meg kellett térnie, és változtatnia kellett a saját hozzáállásán is. Gyakran a saját szívünk hozzáállása akadályozza Istent abban, hogy meg tudja válaszolni az imáinkat. Hát nem ironikus és lesújtó, hogy saját bűnünk megakadályozhatja, hogy egy másik bűnösért mondott imáink hatásosak legyenek? Jézus azt mondta: „Vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Máté 7:5) Lehet, hogy meg kell bocsátanod a házastársadnak, a gyermekednek vagy a rokonodnak, mielőtt Isten használhatna arra, hogy általad megszabadítsa. Sára sok mindent imádkozott, és konkrétan emlékszik, hogy azt is kérte: „a szemükön lévő lepel hulljon le, hogy lássanak, és megértsék az evangélium igazságát”. Azt is imádkozta, hogy „együtt fogadják el Krisztust, hogy az egyik ne üldözze a másikat”. Néhány hónap múlva - ne feledd, hogy ezen elvek alkalmazása előtt és mielőtt a saját szívét megtisztította volna, húsz évet imádkozott - Sára felhívta a nővérét, mert beszélni kívánt vele. Az alábbi döbbenetes beszámolót hallgathatta meg: Aznap reggel a sógora felébredt, és úgy érezte, hogy templomba kell menniük. (Soha nem jártak templomba) Így hát kerestek egy kis gyülekezetet, és amikor kihívták azokat, akik meg akarnak térni, mindketten Krisztusnak adták az életüket. A nővére ezután bocsánatot kért Sárától azért, ahogy vele bántak - teljesen megváltozott a hozzáállásuk. Még ma is az Úrral járnak. Körülbelül kilenc hónappal később Sarah édesapja is elfogadta az Urat. Ez a te életedben is be fog válni!
A BÜSZKESÉG ELVAKÍT
Hogyan vakítja meg a Sátán a nem hívők elméjét? Mi készít helyet ennek a lepelnek? Hiszem, hogy az Úr értékes igazságot mutatott meg nekem e téren. A 2Korinthus 4:4-ben szereplő „megvakította” szó görög megfelelője a tufló, ami azt jelenti: „elhomályosítja az értelmet, megvakít”. 12 A szó gyökere, a tufó azt jelenti, hogy „füstöt ereget”.13 Az ebben az igerészben szereplő vakság olyan, mint egy füstfelhő, amely a levegőt elhomályosítja, elsötétíti, és ezáltal megakadályozza az embert a látásban. Ez megérintett engem, de nem sikerült teljesen megértenem, hogyan csinálja ezt a Sátán. Azután hatalmas felfedezést tettem. Ugyanebből a szótőből egy másik szó is származik (a tufoó), amely azt jelenti, hogy beképzelt, büszke vagy felfuvalkodott.14 Olyan embert tár elénk e szó, aki „felfuvalkodott”, s ez nagyon hasonlít a füst szétáradására, gomolygására. Amikor a vakság és a büszkeség közötti összefüggést megértettem, megtaláltam egy fontos hiányzó láncszemet. Azonnal felismertem, hogy a büszkeség bűnét - amellyel Lucifer megfertőzte az embert az Édenkertben - használja a Sátán arra, hogy megvakítsa az embert. Rájöttem, hogy az emberek többnyire azért utasítják el Krisztust - akár a legtöbb hamis vallásban megtalálható, cselekedeteken alapuló megváltás alapján, akár azon egyszerű oknál fogva, hogy a legtöbb ember egyszerűen nem kívánja átadni élete irányítását másnak -, mert büszkék. A büszkeség Krisztus legfőbb ellensége. Ezt Krisztus akkor fogja végleg eltörölni, amikor minden térd meghajol, és minden nyelv megvallja, hogy Krisztus az Úr. Ez lesz a büszkeségre mért kegyelemdöfés!
Egy hajóskapitány előtt egy sötét éjszakán fény derengett fel a távolban. Azt parancsolta a távírásznak, hogy küldjön üzenetet: „Változtass irányt tíz fokkal délre!” Azonnal jött a válasz: „Változtass irányt tíz fokkal északra!” A büszke hajóskapitány mérges lett, hogy valaki szembeszáll vele, s újabb üzenetet küldött: „Változtass irányt tíz fokkal délre! A hajó kapitánya.” Ilyen választ kapott: „Változtass irányt tíz fokkal északra! Jones tengerész közlegény.” A kapitány, azt gondolva, hogy ráijeszt erre a tiszteletlen tengerészre, újabb üzenetet küldött: „Változtass irányt tíz fokkal délre! Hadihajó vagyok.” Az utolsó válasz is megérkezett: „Változtass irányt tíz fokkal északra! Világítótorony vagyok!”15
A FÉRFI-BÜSZKESÉG
Isten, a világ világossága, szakadatlanul azon van, hogy a bukott emberiséget rávegye az irányváltoztatásra. A nyakas emberek rendszerint saját vesztükbe rohannak, mert saját maguk kívánják irányítani életük hajóját. Ez a büszkeségi tényező arra a kérdésemre is megadta a választ, hogy miért találtam több megtért nőt, mint férfit, bárhol is jártam a világon. Tudtam, hogy nem azért van, mert a nők okosabbak! Az ok az, hogy a büszkeség gyökere erősebb a férfiakban, mint a nőkben. Legalábbis a legtöbb férfiban - néhányunknak, akik a szuper-alázatos osztályba tartozunk, már nincs ezzel bajunk. Azért erősebb a férfiakban a büszkeség, mert ami a bűnbeesés előtt tiszta formájában az erősségünk volt, az ugyanolyan erős megromlott formájában is a bűnbeesés után. A férfi azon vágya, amely leginkább akkor elégült ki, amikor védelmezett, táplált, óvott és gondoskodott - azaz szolgáló indíttatásból vezetett -, a bűnbeesés után a visszájára fordult. A vezetési vágy uralkodási, elnyomási vággyá alakult, az adni vágyó természet megszerezni vágyó természetté változott, a magabiztos alázat pedig bizonytalan büszkeséggé lett. Ha meg akarjuk tudni, hogyan kell nekünk, férfiaknak befedeznünk és vezetnünk másokat, csak Jézusra kell néznünk, aki megdöbbentő tekintéllyel vezetett és szolgált, mégis tisztán csak szolgálni akart. Azért fordul sokkal több nő lelkigondozóhoz, mert a férfiaknak olyan nehéz kimondaniuk: „Segítségre van szükségem”. A nők rendszerint elsőként mondják ki, hogy „Bocsáss meg!”, vagy hogy „Tévedtem”. A férfiak hajlamosabbak a rivalizálásra. A nők általában szívesebben adnak és önzetlenebbek. Miért van mindez így? Az ok a férfiben lévő büszkeség.
IMÁDKOZÁS AZ ELVESZETTEKÉRT
A büszkeség vakító erejének tudatában sokkal hatékonyabban imádkozhatunk az elveszettekért. A 2Korinthus 10:3-5 újra ír erről, több egyéb fontos dolog között:
„Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre,” A legtöbb keresztény úgy értelmezte ezeket az igéket, különösen az ötödik verset, hogy ezt nekünk kell magunkért megtennünk. Jóllehet semmi ellenvetésem nincs ezzel kapcsolatban, a szövegkörnyezetben egyértelműen a másokért folyatott szellemi harcról van szó. A Living Bible nagyon világosan mondja el mindezt. Ahogy olvasod a következő parafrázist, ne hagyd figyelmen kívül a büszkeség gyökerére történő utalásokat és következtetéseket, amit a 2Kor 4: 4-ben láttunk. Igaz, hogy hétköznapi, gyenge emberi lény vagyok, de nem emberi elgondolások és módszerek segítségével nyerem meg csatáimat. Isten hatalmas fegyvereit használom, nem az emberek által készítetteket, s ezekkel döntöm le az ördög erősségeit. Ezek a fegyverek képesek lerombolni minden Isten ellen felhozott büszke okoskodást, és minden olyan falat, amely megakadályozná az embereket abban, hogy megtalálják Istent. Ezekkel a fegyverekkel lázadókat tudok elfogni, és vissza tudom hozni őket Istenhez, és olyan emberekké tudom őket változtatni, akiknek szíve vágya, hogy Krisztusnak engedelmeskedjenek. E versek alaposabb tanulmányozásakor felismerjük, hogy az Úr nemcsak a büszkeség problémájára ad nekünk megoldást, hanem ismerteti és felajánlja az erősség többi összetevőjére vonatkozó gyógymódot is. Nemcsak lenyűgöző ez az igerész, hanem tanulságos is. Először az ötlik szembe, hogy Isten azt mondja nekünk, ami magától értetődik: fegyvereink nem testiek vagy földiek. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy nem emberiek. Isten tudja, hogy gyakran még a nyilvánvaló dolgokat sem vesszük észre, ezért egyértelműen közli ezt velünk. Soha nem fogunk embereket intellektuális alapon megnyerni, sem pedig egyéb, találékony ötletekkel vagy módszerekkel nem fogjuk őket Istenhez fordítani. Úgy pedig végképp nem érünk el semmit, ha unszoljuk őket, és kis cédulákat teszünk a szendvicsükbe, vagy olyan dolgokat mondunk nekik, hogy „Mikor rendezed már a kapcsolatod Istennel?” Amikor emberi alapon közelítünk az emberek felé, különösen akkor, ha úgy érzik, hogy erőltetjük a dolgot, akkor általában csak rontunk a helyzeten. Ez a büszkeség bennük lévő gyökere miatt van, amely ezt mondja: „Nem akarom, hogy bárki más irányítson vagy megmondja nekem, hogy mit tegyek.” Ez a büszkeség ilyenkor felébred, és védekezik. Ha ezt a büszkeséget emberi szinten támadjuk, akkor csak megerősítjük.
ISTEN SZENT DETONÁTORAI
Vannak azonban olyan fegyvereink, amelyek „isteni erővel” rontják le az erősségeket - ha felismerjük őket! Isten azt mondja: „Ne a tiéteket használjátok, használjátok az enyémet! A tiétek nem működne, az enyém igen.” Az „erős” szó a dünatosz16, ami az egyik újszövetségi szó a csoda megjelölésére. Ezek az Isten által feltöltött fegyverek csodákra képesek. Ezt a szót úgy is fordítják, hogy „lehetséges”. Ez tetszik. Ismersz olyan embert, aki lehetetlen esetnek tűnik? Csodára lenne szükség? Ezzel az erővel az ő megtérésük is lehetséges. És természetesen ez az a görög szó, amelyből a „dinamit” szó származik. Ez az anyag robbanásveszélyes! Ez a dinamit alkalmas „erősségek felrobbantására”, vagy ahogy a King James fordítás hangzik, „erődök lerombolására”. A „lerontás, lerombolás” szavak görög megfelelője a kathaireszisz. Ennek a fontos és erőteljes szónak van néhány idevágó jelentése. Az egyikük: „erőszakkal leront vagy lerombol” valamit.17 Ezzel az erős, csodateremtő, fegyvereinkben rejlő dinamittal olyan pusztító harcosokká válhatunk, akik feltartóztathatatlanul rontják le Sátán erősségeit. Emlékszem, kisgyerekkoromban néztem, ahogy egy régi, téglából készült iskolaépületet leromboltak. Nagyon tetszett, hogy az óriási darura szerelt hatalmas betongolyó újra és újra az épületnek lendül, széttöri a falakat és a mennyezeteket, és hihetetlen pusztítást végez. Szerintem bizonyos értelemben ez a kép a mi hadviselésünket is ábrázolja, amint módszeresen - egyik isteni ütéssel a másik után - pusztítást végzünk a sötétség erősségeiben. Rendszerint tényleg így történik - a Sátán erősségei ellen folyatott harcunk módszeres, folyamatos és egymás utáni csapásokból áll. Néhány éve azonban láttam egy másik épület lerombolását a Texas állambeli Dallasban. Ez a ház sokkal nagyobb volt, mint az, amelynek romba döntését gyermekkoromban láttam. Ez a ház kisebb lakótelepnyi volt, vagy legalábbis nekem úgy tűnt. A ház lebontásával megbízott brigád itt nem betongolyót használt. Nem tartott napokig- csak másodpercekig. Dinamitot használtak, amelyet szakemberek helyeztek el az épület megfelelő pontjain, így az szűk tíz másodperc alatt leomlott. Tetszik nekem a gondolat, hogy néha, bizonyos szempontból ilyen a közbenjárásunk. E házzal ellentétben mi rendszerint nem lehetünk másodperceken belül tanúi, hogy imánk hatott - lehet, hogy a Szentlélek dinamitját napokon, heteken, hónapokon keresztül helyezzük el a megfelelő pontokon. Minden alkalommal azonban, amikor felvesszük a szellemi fegyvereinket, és az ellenség erősségei ellen használjuk azokat, robbanótölteteket helyezünk el stratégiailag fontos helyeken. A Szent Mennyei Robbantási Szakértő pedig előbb-utóbb így fog szólni: „Elég”! Hatalmas szellemi robbanás következik, újabb erősség hullik porba, s újabb ember borul térdre.
A Maryért folytatott paga
Az Ohio államban élő Eva Popham elmondott nekem egy bizonyságtételt, amelyben éppen ez történt egy hölggyel, akinek szolgált: Amikor Sandra Sims-szel először láttuk Maryt a szociális otthonban, démonizált volt. Bármikor felé tartottunk a szobában, elkezdett remegni, vad zajokat csapni és olyasmiket mondani, hogy „Tudom, hogy kik vagytok, tudom, hogy kit képviseltek. Tűnjetek innen!” Nagyon közönségesen beszélt, undorító, gonosz dolgokat mondott.
A szociális otthonban mindenki félt Marytól. Senki - sem a takarítók, sem az ápolók - sem mert egyedül bemenni a szobájába, vad természete miatt senki sem akarta gondozni őt. Ezért nem valami jó ellátásban részesült. Amikor már nagyon szükséges volt bemenni hozzá, akkor egyszerre több ápoló ment be együtt. Mary senkinek sem engedte, hogy megérintse, vagy hogy a közelébe menjen. Kitartóan, rendszeresen imádkoztunk és böjtöltünk Maryért. Néhány hónapba telt, amíg egyáltalán beengedett a szobájába. Azért imádkoztunk, hogy Isten távolítson el minden megkeményedést és fájdalmat a szívéből (logiszmosz), hogy a démonok már semmibe se tudjanak kapaszkodni. Isten megmutatta, hogy Maryvel súlyosan visszaéltek gyermekkorában. Megkötöztük Sátánt, hogy ne gyakorolhassa Mary feletti hatalmát, és kijelentettük, hogy nem szólhat hozzá (noéma). Kértük, hogy Isten vegye körül a védelem sövényével, és adjon neki álmokat és látomásokat, valamint gondoskodjon szolgáló angyalokról. Megkötöztük a benne lévő gonosz erőket, hogy ne tehessenek semmit. Azt követően, hogy először bejutottunk a szobájába, körülbelül nyolc hónapig kitartóan imádkoztunk, böjtöltünk és szolgáltunk neki. Ekkor bizonyságot tettem a gyülekezetünkben, az Ohio állambeli Cinncinattiben lévő Love and Faith Christian Fellowshipben (Szeretet és Hit Keresztény Közösség) arról, hogy megpróbáljuk közelebb juttatni Istenhez Maryt. Mindenkit megkértem, hogy legyen kedves, imádkozzon Maryért. Ezen az istentiszteleten közösen imádkoztunk érte, és később is sokan folytatták az imát. Mike Murray lelkipásztornak adtunk egy Maryről készült fotót, hogy a fölött imádkozzon. Folyamatosan azért imádkoztunk, hogy Isten tökéletes akarata legyen meg Mary életében. Megkötöztük Sátánt, és imádkoztunk, hogy minden belépési lehetősége záródjon be Mary életében. Sandrával közösen szolgáltunk Marynek, foglalkozva a fájdalmaival, és végül hit által elengedte a haragját (ez is logiszmosz). Akarta, hogy megváltozzon az élete. Semmi sem maradt benne, amire az ellenség az erősségeit építhette volna. Körülbelül két héttel később Mary átadta az életét az Úrnak! Ma már mintha kicserélték volna: engedi, hogy az emberek szeressék és megérintsék; hangja egyre lágyabb és gyengédebb; még a változás előtti és utáni fotóin is határozottan észrevehető a különbség. Olyan, mintha végre a valódi Mary kezdene megjelenni. Isten jelenléte rajta van. A szociális otthon főnővére behívott minket Sandrával az irodájába, hogy köszönetképpen ajándékot adjon azért, amit Maryért tettünk. Elmondta, hogy a személyzet minden tagja azt kérdezte: „Mit csináltak Maryvel? Annyira megváltozott!” Mivel többé már nem vad, a személyzet már nem fél tőle, ezért most már megfelelően gondját tudják viselni. Halleluja! Ez a paga! Ez a lerombolás! A dőlt betűvel szedett logiszmosz és noema szavakat később részletesen is tárgyalom - ezek az erősségek konkrét összetevői. Először azonban... a „lerombolás” mellett van a kathairesznek egy másik érdekes jelentése is. Képletesen a „tisztétől való megfosztást”18 fejezik ki vele. Hű! Éppen ezt szeretnénk!... Új Urat..., másik uralkodót. Fegyvereink, Isten hatalmával megtöltve, elvégezhetik a kígyó uralmának megtörését. Jézus törvényesen megtörte azt; mi pedig láthatjuk, amint imáink által ez ténylegesen megtörténik. Halleluja!
AZ ERŐSSÉG, SÁTÁN BELSŐ BÖRTÖNE
Mit is jelent valójában ez az „erősség” szó, amellyel oly kitartóan vagdalkozunk Krisztus Testében. A szó görögül okhüróma, amely az ekhó szóból ered, ami azt jelenti „birtokolni, tartani”.19 Az „erősséget” vagy „erődítményt” jelentő szó olyan helyet jelent, ahonnan valamit erősen lehet tartani. Az „erőd”, „kastély”, „börtön” jelentéssel is bír ez a szó. Láttam már képeket olyan rókalyukakról, lövészárkokról, amelyeket háborúban sebtében ástak ki, hogy a már bevett területeket onnan megtarthassák. Ez is tartásra utal. Másrészt, néhány éve Ausztriában végigjártam egy hegy tetején épült hatalmas kastélyt. Ebből a látszólag bevehetetlen erődítményből valaki a környező terület fölött uralkodott. Ez egy erősség! Lényegében a Sátánnak olyan erőssége, erődítménye van a nem hívőkben, ahonnan erősen kezében tarthatja őket. Ezek az emberek rabok, foglyok, rabszolgák. Krisztus azért jött el, „hogy a szabadulást hirdesse a foglyoknak” (Lukács 4:18). Hangsúlyozom azonban, hogy most az Egyházon keresztül fogja ezt kihirdetni! Most pedig rátérünk a 2Korinthus 10:5-re, amely nagyon fontos vers. Olvassuk el még egyszer: „Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.” Fontos tudni, hogy a 4. versben szereplő „lerombolására” és az ebben a versben lévő „lerombolunk” kifejezésére ugyanaz a szó szerepel. Ezt fontos tudnunk, mert így beláthatjuk, hogy ugyanazt a gondolatmenetet viszi tovább a Szentlélek. A 4. versben az áll, hogy a mi Isten által megerősített fegyvereinkkel erősségeket lehet lerombolni, az 5. vers pedig részletezi, hogy mik azok az erősségek, amelyeket le fogunk rombolni. Más szóval pontosan elénk tárja, hogy miből is áll az erősség vagy a börtön! Ez nélkülözhetetlen információ az elveszettekért való küzdelem megkezdésében. Isten konkrétan ismerteti az erősségek három fő összetevőjét. Ezeknek megyünk ellene, ezeket romboljuk le, miközben emberekért harcolunk Isten által megerősített fegyvereinkkel. Hiszem, hogy csoportokért is lehet hadakozni, ám itt a szövegösszefüggés alapján elsősorban egyénekről van szó.
Gondolkodásmódok
Az erősség első összetevője, amelyet az Ige említ, az „okoskodás” - logiszmosz. Ez a szó nem kusza, egymástól független emberi gondolatokat jelöl, hanem megfontolt gondolkodást, bölcsességet, logikát.20 Logika szavunk tényleg ebből a görög szóból származik. A logiszmosz a hosszabb idő során összegyűlt tudásnak, bölcsességnek az összessége. Ez az, amit az ember tényleg hisz - az ember gondolkodásmódja, világképe. Moffatt „teóriáknak” nevezi ezeket. Az emberiség a bűnbeesés előtt bölcsességét és észjárását - azaz hitét - Istentől kapta. Ma, ahogy a Jakab 3:15-ből megtudjuk - ez a földből, a lélekből avagy az intellektusból, és a démonoktól ered. Ez a logiszmosz magába foglalja a filozófiákat (a hivatalosan meghatározottakat és a névtelen személyes életfelfogásokat is), a vallásokat, a humanizmust, az ateizmust, a hinduizmust, a buddhizmust, az iszlámot, a fajgyűlöletet, az intellektualizmust, a júdaizmust, a materializmust, az elutasítottság gyökereit, a perverziót - bármit, ami az embert arra készteti, hogy egy bizonyos módon gondolkozzék.
Hogyan vakítja meg az embert ez a logiszmosz? Hogyan leplezi az igazságot? Az emberi elme úgy működik, hogy amikor az emberek hallják az evangéliumot, mielőtt még idejük lenne gondolkodni, elmélkedni azon, a tudatalatti tartalmán keresztül szűrődik át, ahol minden egyéb információ - ezeket a logiszmoszokat is beleértve - raktározódik. Ez azt jelenti, hogy a nem hívők nem azt hallják, amit mondunk, hanem amit mondunk, plusz, amit már eleve hisznek.
Egyszer például egy olyan lánynak beszéltem az evangéliumról, akit korábban iszonyatos módon bántalmaztak. „Az Isten szeretet - mondtam. - Annyira szeret téged, hogy elküldte a fiát, hogy meghaljon érted.” Nemcsak azt hallotta, amit mondtam. Az elméjében ezt is hallotta - onnan tudom, mert elmondta -: „Valóban? Ha ő a szeretet, miért engedte, hogy így bántalmazzanak engem? Nem tűnik valami szeretetteljes Istennek.” Ez a logiszmosz - hiedelem, életfilozófia, saját bölcsességünk és gondolkodásmódunk. Valakinek közben kell járnia ezért a lányért, hogy segítsen e gondolkodásmód lerombolásában. Egy másik alkalommal egy olyan embernek beszéltem az evangéliumról, akinek a logiszmoszát én „jófiúságnak” hívom. Azt gondolta, hogy ő annyira rendes ember, hogy nincs szüksége megváltásra. „Rendes fickó vagyok - mondta. - Nem csalom meg a feleségem, nem verem a gyerekeimet, nem hazudok, nem káromkodom, nem lopok. Nem hiszem, hogy Isten a pokolba küldene.” Hogyan tör át az evangélium ezeken az ellenérveken? Természetesen magának az igazság evangéliumának is van ereje arra, hogy egy részüket lerombolja, ha a Szentlélek felkeni. Rendszerint azonban ez hosszú időbe telik - ha egyáltalán eléri az ember, hogy az illető odafigyeljen rá. Sokkal bölcsebb felszántani a földet előre, és előkészíteni a mag befogadására; azaz lerombolni ezeket az erősségeket. Talán már tudod, hogy mik ezek a logiszmoszok abban az emberben, akiért imádkozol. Ha nem, kérd a Szentlelket, hogy jelentse ki neked. Meg fogja tenni. Amikor pedig megteszi, nevezd őket nevükön és idézd a 2Korinthus 10:3-5-öt. Mondd ezt: „Az Úr Jézus Krisztus nevében lerombollak téged, ... erőssége.” Tedd ezt naponta, amíg az illető el nem fogadja Krisztust.
A felemelkedő gőg minden hulláma
Az erősség második része, amit le kell rombolnunk „minden magaslat, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek” (5. vers). A magaslat görögül hüpszóma, amelynek a szótöve egyezik a „Magasságos” Isten kifejezésben található szóéval. Valójában azt jelenti, hogy „bármely felemelt hely vagy dolog”.21 Ez a büszkeségnek ugyanarra a gyökerére utal, amelyet a 2Korinthus 4:3,4-ben lévő „vakká tette” kifejezésben is találtunk. Ez az a „felsőbbségi tudat”, amely eltöltötte az emberiséget a bűnbeesés után, amikor Ádám és Éva bedőlt a hazugságnak: „Olyanok lesztek, mint Isten” (lásd 1Mózes 3:5). Az emberiség a Sátánhoz hasonlóan abba a kísértésbe esett, hogy a Magasságossal egy méltóságra próbálta emelni magát. Mégsem lettünk Magasságosok, csak felfuvalkodtunk, és megteltünk gőggel. Sőt, az egyik neves lexikon így határozta meg a hüpszómát: „minden felemelkedő gőg”.22 Ez a szó tehát magában foglal minden olyan gondolkodásmódot, amely felmagasztalja magát Isten ismerete ellenében. Az a jó hír, hogy ezt az erősséget is lerombolhatjuk az emberekben szellemi fegyvereinkkel, hogy az érintettek megalázzák magukat, és meghajtsák térdüket Krisztus előtt. Ízleljük újra az egész verset a Living Bible fordításában: „E fegyverek lerombolhatnak minden büszke, Isten-ellenes érvet és minden falat, amely elválaszthatja az embereket Istentől. E fegyverekkel foglyul ejthetem a lázadókat, és visszahozhatom őket Istenhez, és olyan emberekké változtathatom őket, akiknek szíve vágya, hogy Krisztusnak engedelmeskedjenek.” Szeretem az ebben az igeversben lévő -hat, -het ragokat és a többször is előforduló „minden” szót. Az Úr nem csupán sok szerencsét kíván, ill. nem pusztán azt ígéri, hogy néha-néha győzni is fogunk. Azt tudatja velünk, hogy minden büszke ellenvetést és minden falat lerombolhatunk; foglyul ejthetjük a lázadókat! Ez kötelességünk is!
Gondolatok és kísértések
Az erősségek harmadik oldaláról azt mondja nekünk az Úr, hogy minden gondolatot foglyul ejthetünk a Krisztus iránti engedelmességre. A „gondolat” görögül noéma, ami tervet, szándékot, cselszövést, ármányt is jelent. Azokra a spontán gondolatokra és kísértésekre vonatkozik, amelyek segítségével a Sátán támadja a nem hívőket, valamint azokra a cselekre és tervekre, amelyekkel a sötétségben tartja őket. A közbenjárás során bátran ki kell jelentenünk, hogy Sátán semmilyen fegyvere nem áll meg ellenük. Meg kell kötöznünk terveit, és ima által ellenük kell állnunk. Nemcsak imádkozhatunk, hanem kötelességünk is imádkozni azért, hogy a nem hívőket Isten védje meg azoktól a gondolatoktól és kísértésektől, melyekkel a Sátán bombázza őket. A Washington állambeli Maple Valleyben élő Marlena O'Hern körülbelül tizenkét évig imádkozott - minden látható eredmény nélkül - fivéréért, Kevinért, hogy térjen meg. Lényegében ilyen dolgokat imádkozott: „Uram, jöjj be az életébe!” - vagy: „Uram, jelentsd ki magadat neki!” Sokunkhoz hasonlóan nem jött rá, hogy vannak sokkal konkrétabb bibliai módjai is az imádkozásnak. Ezenkívül, sokunkhoz hasonlónak néha belefáradt, és megpróbálta a saját kezébe venni a dolgokat, és olyasmiket mondott, mint: „Az Úrnak kell adnod az életedet, és kész” - vagy: „Fel kell hagynod ezekkel a dolgokkal.” Nem csoda, hogy mindez csak arra volt jó, hogy Kevin büszkesége és lázadása erőre kapott, és rosszabbra fordultak a dolgok. „Ilyenkor tényleg úgy éreztem, hogy elszúrtam” - mondta Marlena. - Kevin lefelé haladt a lejtőn. Súlyos gondjai voltak, többek között küzdött a droggal, a depresszióval és a dühkitöréseivel.” 1995 elején Marlena elment egy előadásomra, ahol az elveszettekért való imádság már említett elveiről tanítottam. Marlena elmondta ezeket a férjének, Patricknak, és gyermekeinek. Ezek alapján az elvek alapján kezdtek el Kevinért imádkozni. Konkrétan az alábbiakért imádkoztak (a zárójeles megjegyzéseket én írtam):
-Isten vegye el a rajta levő leplet! (kinyilatkoztatás és megvilágosodás);
-A Szentlélek lebegjen felette és védje meg! ;
-Istenfélő emberek kerüljenek útjába minden nap! ;
-Leromboltak mindent, ami felmagasztalja magát Isten ismerete ellenében, konkrétan a büszkeséget és a lázadást (ide tartozik az erősség hüpszóma összetevője);
-Leromboltak minden ismert erősséget - gondolatmeneteket, a vallásról alkotott nézeteit, a materializmust, a félelmet (ez az erősség logiszmosz összetevője);
-Megkötözték Sátánt, hogy ne tarthassa Kevint fogságban; megkötöztek minden gonosz gondolatot és hazugságot, amelyet Sátán megpróbált Kevin elméjébe helyezni (ez az erősség noéma összetevője); -Imádkoztak, hogy Isten fegyverzete kerüljön rá.
Két hét ilyen módon való imádkozás után Kevin túladagolta a kábítószert, és szükséghelyzetében Istenhez kiáltott. „Erőteljes Istenélménye volt. Isten egyértelműen levette róla a leplet, és felfedte magát előtte. Most már érti az Igét, és reagál rá. Oda a zavarodottság! Kevin elszigetelte magát a világtól és egykori barátaitól. Most már Istennek él, és keresztény kapcsolatokat keres. Arra ügyel, hogy Istennek tessen, és egyre jobban megismerje őt. Már azt is fontolóra vette, hogy missziói munkát fog végezni.” „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Ne feledjük azonban, hogy hatalmat kaptunk! A nem hívőket „a sötétségből a világosságra” fordíthatjuk, hogy „a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek” (ApCsel. 26:18). Arra hívattunk, hogy érvényt szerezzünk a Krisztus által kiharcolt szabadságnak, azaz a gyakorlatban hasznosítsuk azt.
A nem hívők nem tudnak magukért harcolni. Nem tudják a sötétség erősségeit legyőzni, ezért nem is teszik és nem értik meg az evangéliumot, amíg a lepel el nem vétetik. Meg kell ragadnunk isteni erővel rendelkező fegyvereinket, és harcolnunk kell. A sötétség erői ellen fognak állni, de „ne féljetek tőlük! A nagy és félelmes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!” (Nehémiás 4:8)
Kérdések elmélkedéshez
1. Mit jelent a „lepel” szó a 2Korinthus 4:3-ban? Hogyan vonatkozik ez a még meg nem tért emberekre? Meg tudod magyarázni, hogyan kapcsolódik ez a bibliai kijelentéshez?
2. Mit jelent az, hogy a Sátán megvakítja a nem hívők gondolkodását? Hogyan kapcsolódik ez az ember bűnbeeséséhez? Milyen jelentősége van ennek a férfiaknál (a nőkkel ellentétben)?
3. Magyarázd el a megvilágosodás fogalmát! Mi a hasonlóság e között és a fotózás között?
4. Mi a bűnbánat valódi jelentése? Hogyan kapcsolódik ez a bibliai kinyilatkoztatáshoz?
5. Határozd meg, hogy mi az erősség! Írd le a nem hívőkben lévő erősség három összetevőjét, és magyarázd meg, a közbenjárás során hogyan kell foglalkozni ezekkel!
6. Kiért fogod ezt megtenni? Használni fog? Halleluja!
Részlet DUTCH SHEETS a
KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG könyvéből.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése