1 ISMERKEDÉS A PRÓFÉTAI SZOLGÁLATTAL

Rick Joyner

Először szeretném felvázolni röviden mik a céljaink ezzel a tanítás sorozattal.

- Az első hogy megtudjuk ki egy próféta.

- A második, hogy megértsük a prófétálás célját.

- A harmadik, hogy megértsük mi segíthet nekünk érettségre jutni a prófétai ajándékok használatában és

  jellemben.

- A negyedik, hogy megértsük, hogy mik azok az akadályok és visszatartó erők, melyek megnehezítik, hogy

  érettségre jussunk a prófétai szolgálat területén.

- Az ötödik, hogy megérthessük konkrét prófétai kinyilatkoztatásokat és ajándékokat, mint pl. álmok, látomások,

  tudomány beszéde, bölcsesség beszéde, prófétálás, a lelkek megkülönböztetésének ajándéka stb...

- A hatodik, hogy megértsük hogy a prófétai szolgálat hogyan működhet együtt összhangban harmóniában a

  Krisztus testében funkcionáló egyéb szolgálatokkal.

Először ezekről nagy általánosságokban és tömören szólok, de ahogy haladunk előre egyre részletesebben megbeszéljük a dolgokat. Az Ef. 4-ben azt olvashatjuk, hogy Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul, és tanítókul, a szentek tökéletesebbítése céljából szolgálat munkájára a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Ez a célunk, nem érhetjük be ennél kevesebbel. Míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére. A felnőtt korra, Krisztus teljességét elérő nagykorúságra. Hiszem, hogy amikor majd itt tartunk egyszerre fogjuk végezni az apostol, a próféta, a tanító, a pásztor az evangélista szolgálatát. De addig is ahogy ezt már mondtam, és még sokszor el is fogom mondani, meg kell látnunk, hogy ezek a szolgálatok mind-mind Krisztus szolgálatának egy-egy megnyilvánulása, egy-egy kijelentése. Jézus az apostol Ő a próféta, Ő a pásztor, és az evangélista, a tanító. És csakis abban a mértékben lehet igazgatói szolgálatunk, amilyen mértékben maga a tanító bennünk él. És csakis annyira lehet igaz evangélista szolgálatunk, amilyen mértékben maga az evangélista bennünk lakik. Tehát nem abból áll a dolog, hogy megtanulunk módszereket, azután megírunk egy tesztet és ha megfelelő pontszámot elérünk a teszt során akkor prófétákká lettünk, ez nem így működik, nem ez a prófétai iskolák feladata. Szükségünk van viszont megérteni dolgokat. Sok ember van pl. aki rendszeresen kap kijelentéseket, prófétai kinyilvánításokat, és nem is tudja, mert nem ismeri föl. Azt hiszi azért álmodott furcsákat, mert előző este sokat vacsorázott. És hiszem, hogy most ahogy tanítunk erről, sokan rá fogtok ébredni, hogy "Jééé hát Isten adott már nekem ilyen kijelentéseket!" Akarunk bemenni egészen a részletekbe, a gyakorlati dolgokról is szólni fogunk azért, hogy a gyülekezet felépülhessen. A szentek felkészülhessenek, és tökéletesedhessenek. Krisztus teste felépülhessen és eljusson az érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Ez a látásunk, és ebben nem fogunk megalkudni. Nem érhetjük be ennél kevesebbel. Hisszük hogy a prófétai szolgálat egy edény egy csatorna, amin keresztül Jézus Krisztus a próféta szolgálni tud. Ezt keressük.

Most akkor nézzük meg mi az a prófétálás?

A jelenések 19:10 így szól: Mert Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke." Hiszem, hogy ez nélkülözhetetlen ismeret ahhoz, hogy ne fussunk mellékvágányokra. Az egyik módja, ahogy mellékvágányra futhatunk, az az, hogy amikor valakit az Úr el kezd használni a prófétai szolgálatban, és sokan jártak már így, egy idő után az illető mellé szegődik egy mozgalomnak, vagy egy tanításnak, és a prófétájává válik annak a mozgalomnak és tanításnak. Később már szinte kizárólag amellett prófétál, annak a tanításait szólja próféciaképpen.  És az ilyen próféta később már nem Jézus Krisztus bizonyságtétele, hanem azé a tanításé vagy mozgalomé. Ez mellékvágány, mert a prófétaság lelke, Jézus bizonyságtétele. Mert nagyon sok erő fog fellépni azokkal szemben, akik bármilyen szolgálatra vannak elhívva, hogy megalkuvásra késztessék őket Krisztusnak való odaszántságuk egyszerűségében. Úgy gondolom Isten nagyon sok csodálatos dolgot hozott létre mozgalmakon keresztül, de ha csak egy konkrét mozgalomtól, vagy felekezettől vagy egyháztól kapjuk az elismerésünket ez megalkuváshoz vezethet és képtelenné válunk Jézusról bizonyságot tenni aki pedig a fej. Különbség van Isten elhívása és elküldése között. Sokan összekeverik a kettőt és úgy gondolom, hogy ez okoz nagyon sok kudarc élményt és ez a magyarázat arra a felületességre, ami a mai szolgálatokban tapasztalható. Tehát mégegyszer: Az ha nem különböztetjük meg Isten elhívását és elküldését itt az elküldés szóra ami megbízatást kiküldetést jelent. Sokan érzékelik Isten elhívását és rögtön nekiállnak végezni a szolgálatot anélkül, hogy Isten elküldte volna őket. Pedig az elhívás és az elküldés között el kell telnie időnek, amely a felkészülési idő. Ha pedig nem veszünk részt Istennek ebben a felkészítésében, akkor a legjobb ami történhet az-az, hogy felületesek leszünk, felszínesek a szolgálatban rosszabb esetben pedig tévútra megyünk tévtanítók leszünk, tévszolgálók. Nagyon sok tévtanító igaz testvér az Úrban találkoztak az Úrral, újjászülettek, de olyan szolgálatba fogtak, amire nem küldte el őket az Úr. Sok önjelölt próféta ugyanebbe a kategóriába tartozik. Ők is találkoztak az Úrral, stb...és sokan közülük ténylegesen prófétának lettek elhívva, de éretlenül kezdtek el járni a szolgálatukban, mielőtt Isten elküldte őket. Így váltak hamissá a szolgálatukban. Vannak hamis testvérek, hamis atyafiak, az Ige beszél ilyenekről, ma az egyház tele van hamis atyafiakkal. Az ellenség azért küldte őket, hogy ellopják a fiak kenyerét. Ezért van az, hogy oly  sok pásztor akiket ismerek, idejének 75-80-90%-át olyan testvérekre fecsérli, akik soha nem változnak meg. E pásztorok idejének energiájának nagy részét ez emészti fel. Hamis testvérek akiket az ellenség azért küldött, hogy a fiak kenyerét ellopja. Fel kell tudnunk ismerni őket. nagyon fontos hogy ki tudjuk őket szúrni. Az apostol és prófétai szolgálat szerintem nem az, hogy a gyülekezeteket bizonyos rendszerbe állítsuk. Természetesen szükség van a rendre, szükség van azokra a dolgokra amit az Ige is említ, a gyülekezet elrendezésével, felépítésével kapcsolatban, de hiszem hogy az igazi apostoli és prófétai teher az-az amiről Pál beszél a Galata levél 4:19-ben. "Gyermekeim kiket ismét fájdalommal szülők míg nem kiábrázolódik bennetek a Krisztus."  Pál nemcsak rendszerbe állította őket és megadott bizonyos formulákat amely alapján az Istentiszteleteket le lehet vezetni, és kijelölte a vezetőket stb..persze ezt is megtette, de az igazi teher számára az volt, hogy Krisztust előhozza bennük. Hitem szerint ez a prófétai és apostoli küldetés. Láthatjuk, hogy a próféták és apostolok feladata, az, hogy az alapot lerakják. Az alap letétele a feladatuk, erre lettek elküldve. Már pedig ha az alap nincs jól lerakva, arra nem sok mindent lehet felépíteni. Tehát hiszem, hogy a prófétaság elsődleges feladata, kinyilatkoztatni Krisztust, az  Ő személyiségét, az Ő jellemét, szentségét, útjait. A prófétaság lelke elsősorban Jézus bizonyságtétele vagy a Jézusról szóló bizonyságtétel. És én messzemenően megkérdőjelezek minden olyan próféciát, prófétikus prédikációt, üzenetet, amely egy tanítást, vagy egy mozgalmat propagál, támogat. Meg kell kérdőjeleznünk minden olyan próféciát, amely valamely tanításról tesz bizonyságot, nem pedig Jézusról. Ez tehát a prófétaság elsődleges feladata.

A másodlagos viszont az újszövetségi prófétának az, hogy Isten akaratát, útjait, terveit kinyilatkoztassa. Az Ő iránymutatásait, utasításait. Kibillenünk viszont, ha a másodlagos válik elsődlegessé. A legfontosabb, hogy a legfontosabbat tartsuk legfontosabbnak, ezt valaki kinyilatkoztatta. Az elsődleges dolog Jézust kinyilatkoztatni. Karakterét, jellemét, személyiségét, útjait, szentségét. A másodlagos dolog pedig kinyilatkoztatni szándékát, útmutatásait. De ami ma jellemző az-az, hogy mindenki Isten útmutatásait keresi, szándékát, akaratát vizsgálja, mikor lesz a nagy nyomorúság, a gazdasági összeomlás, mi mikor fog történni, szerintem mindez másodlagos. Soha nem szabad elsődlegessé válnia, látószögünkben. Látásom szerint a prófétai szolgálat csak nagyon kis része elhivatott arra, hogy jövőbeni dolgokat megjelenítsen és ilyen jellegű útmutatásokat adjon. De természetesen, mint minden bibliai irányelvnél, vagy szabálynál, itt is vannak kivételek. Mindig kell helyet hagynunk a különbségnek, változatosságnak. Isten a teremtő másnak teremt, különbözőnek, minden egyes hópihét, ő a különbözőségek teremtője. Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma gyülekezet, és hiszem, hogy nincs két egyforma próféta sem. Nézzük meg a Bibliát. Nem látok két olyan prófétát az Igében, akik ne lettek volna különbözőek, vagy csak hasonlítottak volna egymásra szolgálatukban. Ott van pl. Ézsaiás és Jeremiás. Amilyen különböző csak két ember lehet ők olyan különbözőek voltak egymástól. Vagy Dániel pl. aki az előbbiektől még jobban különbözött. Mi viszont hajlamosak vagyunk arra, hogy megpróbálunk hasonlítani olyanokra, akik ránk nagy hatással vannak. De ha megpróbáljuk magunkat máshoz igazítani, ez el fogja torzítani azt, ami bennünk jöhetne elő. Hagyjuk hadd tegye Isten azt, amit tenni akar a különbözőségünkkel. Oly sok ember jött hozzám már azzal a kérdéssel, hogy: mit kell tennem, hogy a szolgálatomban járhassak. Én pedig többnyire ezt válaszolom: Légy önmagad. Legelső sorban ne próbálj meg valaki más lenni. Ne próbáld magad senki máshoz szabni. A gyülekezet számára Jézus a minta. Jézus az akihez szabnunk kell magunkat és akihez hasonlóvá kell válnunk. Mindenkiben megvan az a vágy, hogy a fia olyan legyen mint ő. De higgyétek el, Isten tőlem elvette ezt a vágyat. Én azt akarom, hogy a fiam olyan legyen mint ő, mint Krisztus. Lehet, hogy a fiamnak egészen más szolgálata lesz mint az enyém. És ez így van jól, így csodálatos. Imádkozom, hogy a fiam betöltse a neki szánt szolgálatot. De nem próbálok hatást gyakorolni rá, hogy az ő szolgálata olyan legyen, mint az enyém. Én hiszem, hogy amikor Pál arról beszél, hogy legyetek az én követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok,akkor ilyesmiről beszél, hogy szentség, meg Isten szerint való élet, de nem próbált meg senkit rávenni arra, hogy olyan legyen a szolgálata mint az övé. Még Timóteus is, és a többiek akiket ő képzett ki mások voltak mint ő. Nagyon sok mindent kaptak tőle, és sok tekintetben hasonlítottak rá, de egészében véve, mégis csak nagyon különböztek. Isten a különbözőségben gyönyörködik. És ahogy különbözőnek teremt minden egyes hópihét, minden embert, minden kutyát pl. ugyanúgy két prófétai elhívást sem kapott tőle még senki. És soha nem leszünk azzá, amivé Isten akarja, hogy legyünk, ha megpróbáljuk valaki más szolgálatát leutánozni, ha máshoz szabjuk magunkat. 

A próféta egy másik fő feladata hitem szerint, felkészíteni a szenteket. Tehát nemcsak próféciákat szólni. De vajon felkészítjük -e a szenteket? A múlt héten ....-ben Bobby .... kapott egy fantasztikus üzenetet amely úgy szólt: A gyülekezet gyümölcsöt terem, de olyan gyümölcsöket amelyekben nincsenek magok. Ez nagyon igaz. Gyümölcsöket termünk, elvégzünk dolgokat, de nincs szaporodás, nincs reprodukálás és ez nagyon szomorú. Hiszem, hogy a próféta elsődleges és legfontosabb feladata a szenteket kiképezni, megtanítani arra, hogy meghallják az Úr hangját. Ha a prófétai szolgálatot le akarjuk egyszerűsíteni, legalapvetőbb feladatára, akkor az egyszerűen így hangzik, hallani Istentől. Egyszerűen csak meghallani, amit Isten mondani akar. És bárkinek, aki a prófétai szolgálatra van elhívva, ez kell, hogy legyen a legfontosabb feladata. Másokat alkalmassá tenni, Isten hangjának meghallására. A gyülekezetben mindenkinek képesnek kellene lennie meghallani Isten hangját. A juhaim ismerik a hangomat. Ha mindenki képes meghallani az Úr hangját, ez még nem tesz mindenkit prófétává. Működhetnek rajtad keresztül prófétálás ajándékai, de ez még nem tesz téged prófétává. Az ha általad betegek meggyógyulnak, még nem jelenti azt, hogy te rendelkezel, a gyógyítás ajándékával. Isten bárkit képes használni. A prófétaság szolgálata, inkább tekinthető hivatalnak, mintsem ajándéknak. De ha hűséges és igaz módon végezzük a prófétaság szolgálatát, akkor hiszem, hogy újabb és újabb próféták fognak kinevelődni. Tehát végzünk egy reprodukáló magunkat megsokszorozódó képző munkát, amely során újabb és újabb próféták fognak kinevelődni, De hiszem, hogy feladatunk az egész gyülekezetet felkészíteni tehát azokat is akik nem kaptak különösebb elhívást kihívást intézni az egész gyülekezethez, arra, hogy akarjanak képesek lenni Isten hangját meghallani. És hiszem, hogy az idő haladtával, fogunk tudni egyre részletesebben hallani Istentől egyre konkrétabb dolgokat. Keresnünk kell az Urat egymás érdekében. Annyi időt eltöltünk azzal, hogy saját magunkért imádkozzunk, hogy megkapjuk Istentől, amit hallani akarunk, vagy úgy gondoljuk, hogy szükséges nekünk meghallani. Mi lenne, ha elkezdenél egyszer azért imádkozni Istenhez, hogy adjon neked valakit valaki más számára? Ha elkezdenél olyanokért imádkozni, akiknek szükségük lenne arra, hogy meghallják Isten hangját Isten üzenetét. És hiszem, hogy ezzel egyidőben viszont Isten el fog kezdeni másoknak beszélni rólad. Neked másokról, másoknak pedig rólad. És abban mindig van valami megragadó, amikor olyasvalakin keresztül szól hozzád az Úr, akiről tudod, hogy fogalma sincs a helyzetedről. Ez egy olyan bizodalmat, bátorságot, meggyőződést ad, amely semmilyen más módon nem tud létrejönni. Pál az 1 Kor. 14:24-25-ben beszél hitetlenekről, akik bemennek egy gyülekezeti alkalomra, és így az ő szívének gondolatai nyilvánvalókká lesznek, és arcra borulva imádja az Istent hirdetvén, hogy bizonnyal az Isten lakik ti bennetek. Pál úgy beszél erről, mint az újtestamentumi prófétálás feladatáról, és hiszem, hogy nekünk sem szabad beérni kevesebbel. De hogy ide elérjünk, ahhoz meg kell másznunk a hegyet. És hiszem, hogy most valahol itt lent kezdjük el, van egy látásunk, és a ma rendelkezésre álló legnagyobb kenetben akarunk járni. Uram mi nem fogunk téged elengedni, olyanok leszünk, mint Jákob, birkózni fogunk és addig nem engedünk el, amíg meg nem áldasz minket. Egyszerűen nem fogjuk abbahagyni addig, amíg meg nem áldottál minket mindazzal, ami áldásod csak van a gyülekezet számára. De hiszem, hogy legelső sorban meg kell tanulnunk, hallani az Úrtól részleteiben, specifikusan. Hiszem, hogy az elkövetkezendő időkben, sokkal részletesebben és konkrétabban fogunk hallani az Úrtól, mint eddig bármikor. Hiszem, hogy a tudomány beszédének ajándéka is azért működik egyre inkább részletekbe menően egyre konkrétabban. A prófécia legtöbbször általános jellegű. Ha megnézzük az igében, még a Messiásra való próféciák többsége is nagyon általános. Az utolsó napok próféciáinak nagy részei is egészen általános. A prófécia rendszerint ilyen. És  ezt nem szabad lenéznünk, megvetnünk, mikor az Úr ilyen általánosan, átfogóan, globálisan beszél hozzánk. Én akarok minden ilyet megragadni magamnak, elfogadom és nagyra értékelem ezeket. Ne becsüljük le ezeket a kicsinynek tűnő dolgokat. Nagyon fontosak ezek az általános üzenetek. Sok esetben azért beszél hozzánk az Úr általánosan, mert akarja, hogy a hit és a bölcsesség, növekedjen bennünk. Akarja, hogy érlelődjünk, éretté váljunk bölcsességben és hitben, nemcsak engedelmességben. Legtöbbünknek nem az engedelmességgel van problémája, úgy gondolom nem lennétek itt egy péntek esti lehetetlen időpontban, megtartott alkalmon, hogyha nem akarnátok igazán hallani az Úrtól és engedelmeskedni neki. A legtöbben úgy vagyunk, hogy : Uram csak mutass valamit, hogy mit tegyünk és megtesszük! Az Úr viszont nem akarja, hogy prófétálás függővé váljunk. Valamikor nem ad prófétai szót és utasítást, mert akarja , hogy növekedjünk a hitben, a bölcsességben, és ez azt fogja eredményezni, hogy képesek leszünk nap mint nap hallani tőle, képesek leszünk pillanatról-pillanatra meghallani a hangját. Néha pedig arra lesz szükség, hogy anélkül hogy bármit hallanánk, anélkül hogy bármit sejtenénk,az Ő tervéből akaratából, döntéseket kell hoznunk. Sokan azt gondolják, hogy az érettségük jele hogy folyamatosan hallanak Istentől. Holott ez éppen az éretlenségüket mutatja. A két éves kislányomat állandóan felügyelet alatt kell tartanom, állandóan instrukciókkal kell ellátnom, a 8 éves lányomat viszont nem kell, ilyen szoros és állandó felügyelet alatt tartanom, neki elég, ha általánosabb instrukciókkal látom el, és a többire rájön ő maga. Az Úr akarja, hogy mi is így legyünk. A Bibliában láthatjuk, hogy Ábrahám egy nagy lakomát, egy nagy ünneplést csapott, amikor Izsákot a fiát elválasztották egy óriási öröm volt, hogy a fiát leválasztották az anyatejről. Most miért olyan nagy dolog ez, miért jegyeznek fel ilyet a Bibliában? Én hiszem, hogy ez azt jelzi, hogy Isten örvendezik gyermekeinek érettségén. Meg kell tartanunk a gyermekiességünket, de nem a gyerekességünket. Hiszem, hogy Atyánk örvendezik, ha mi fejlődünk, és örvendezik akkor, amikor leválaszthat minket a tejről. Vannak olyan emberek, akik állandó odafigyelést törődést, instrukciókat igényelnek, az Úrtól, az éretlenségük miatt. Pál apostolnak nem volt szüksége állandó irányításra. Őt Isten elküldte, és szinte Isten elméjével gondolkodott. Tudjátok hogyan kapta Pál a kinyilatkoztatást, hogy induljon el a második missziós körútjára? Nem is kapott semmilyen kinyilatkoztatást. Egyszerűen csak oldalba bökte a könyökével Barnabást, és azt mondta neki, "Gyere nézzük meg hogy vannak ezek a gyülekezetek amiket mi kezdtünk el, annak idején!" Így indult el a legnagyobb missziós körútjára. Semmilyen Szent Szellemtől való indíttatás, mint az első alkalommal mennyei kinyilatkoztatás nem volt, egyszerűen csak egy vágy arra, hogy elinduljon. Mert ő egy érett szolgája volt az Úrnak és az Úr merte rábízni ezt a felelősséget, ezt a hatalmat hogy ő ilyen felelősséget meghozzon. Engem nagyon boldoggá tesz ha a kislányom megcsinál valamit amit kérek tőle. Volt már rá példa hogy megkértem tegyen bizonyságot egy vendégünknek, és nagyon boldog volt amikor megtette. De sokkal nagyobb öröm és boldogság, ha ezt anélkül teszi, hogy kérnem kéne rá. Mennyei Atyánk ugyanígy érez velünk kapcsolatban. A próféciákkal kapcsolatban meg kellett tanulnunk valamit, minél konkrétabb a kinyilatkoztatás, annál nehezebb a feladat. Minél részletesebb, drámaibb a kinyilatkoztatás, annál nehezebb annál bonyolultabb lesz a feladat. Pálnak mikor szüksége volt konkrét kinyilatkoztatásra, meg is kapta azt. Egy álom, látomás, most erre menjen, most menjen Macedóniába. Mi történt, amikor a lábát Macedónia földjére tette? Megverték börtönbe vetették, szüksége volt arra a kinyilatkoztatásra. És hiszem, hogy azért volt képes a börtönbe dicsérni Istent, mert tudta, hogy Isten akaratában van. Konkrét indíttatásra indult útnak, és amikor a nehézségek jöttek nem bizonytalanította el. Nem kezdett el úgy gondolkodni, hogy "Biztos nem az Úr akaratában vagyok...!" Tudta jól hogy célja van annak, amiatt börtönben van. És azt is tudta, hogy Isten gondoskodni fog róla. Nem törődött a veréssel, börtönnel, mert tudta, hogy Isten akaratában van. És rendszerint az ilyen konkrét részletekbe menő kinyilatkoztatás az Úrtól olyankor jön, ha utána nehéz feladatok fognak következni. Ezt általános alapelvként látjuk a Bibliában. Járjunk hitben, bölcsességben, legyünk mindig nyitva az Úr felé, és keressük az Úr kinyilatkoztatásait, mások számára, hogy segítségül és áldásul lehessünk másoknak. Én pl. most nem végezném ezt a szolgálatot amit most végzek, ha mások nem kaptak volna prófétai üzenetet a számomra. Mit mondott Pál Timóteusnak a szellemi hadviselésről? A szellemi harcban nagy segítségére voltak azok a prófétai szavak amelyeket kapott. Harcot lehet vívni a prófétai szavakkal. Timóteus kézrátétel által kapott szellemi ajándékokat. A harcban kell, hogy legyen egy ilyen próféciánk. Ha ezek megvannak neked, sokkal biztosabban és bátrabban tudsz mozdulni. Amikor tudod, hogy föntről van a megerősítésed. Akkor nem törődsz a nehézségekkel, mert tudod, hogy hatalmad van legyőzni azokat, mert Isten beszélt már neked róluk. Tehát én nyitott akarok lenni az Úr felé. Hálás vagyok, ha nem kapok tőle semmilyen konkrét üzenetet, akarok növekedni hitben és bölcsességben. És megteszem a tőlem telhető legjobbat, de tudom, hogyha próféciát kapok, azt azért kapom, mert szükségem is lesz rá. Jelen pillanatban a gyülekezetnek arra van szüksége, hogy Isten szava, prófétikus üzenete átfolyjon rajta. Sokan vannak, akik elkeseredetten akarnak hallani az Úrtól. Isten szól is azokhoz, akik képesek meghallani az Ő hangját, és ezek az üzenetek általában mások számára szólnak. Általában azok a kinyilatkoztatások amikre nekünk van szükségünk az életünkben, valaki máson keresztül érkezik. A prófétálás elsődleges legfontosabb feladata, a mai időkben felkészíteni Isten egyházát, hogy meghallja Isten hangját. Az Úr nem úgy beszél ahogy mi beszélünk. Mert Isten szellem. És az Őt imádók kell, hogy szellemben és igazságban imádják őt. És ha meg akarjuk hallani a hangját, meg akarjuk őt érteni, akkor ismerni kell az ő szellemi nyelvét, az pedig más, mint a mi emberi nyelvünk. Mert a mi emberi nyelvünk mindent bekorlátoz, de Isten szellemi nyelve korlátlan, határtalan és a belső embert érinti meg. Az emberi nyelv az elméhez szól, emberi szavakkal az emberek elméjét változtathatod meg. de igazságosságra nem juthatunk el olyan hittel, amely az elménkben van. Szívbeli hit kell hozzá. Isten szellemi nyelve az emberek szívéhez szól. A szellem szellemieket szül. De mi annyira hozzá vagyunk szokva, hogy emberi nyelvet halljunk, és abban gondolkodjunk, mi emberi szavakban gondolkodunk . A  gondolatvilágunkat a szókincsünk határolja be. Ezért van az hogy a kínai emberek egészen másképpen gondolkodnak, az ő gondolkodásmódjukat gondolkodásmódnak nevezzük. A nyelvük szerkezete teszi azt, hogy ők másképpen gondolkodnak, mint egy nyugati elme. Nekünk függőleges logikájú nyelvünk van, ez nekünk logikus, míg egy keleti logikájú ember számára teljesen logikátlan. Ők bolondnak nézhetnek minket. Isten szellemi nyelve a belső embernek szól. A szívet érinti meg nem pedig az elmét. A természeti ember nem értheti meg a szellem dolgait, mert azok bolondságok neki. Ahhoz hogy Istentől képesek legyünk dolgokat hallani, egy radikális változásnak kell végbemennie az elménkben. Ádám képes volt megérteni a szellem dolgait, még akkor is, ha ő volt a természeti ember. A természet felettit nem véletlenül nevezzük ennek. Amit megpróbálunk csinálni, az visszatérni az eredeti kommunikációhoz ami Isten és ember közt fennáll. Isten ennél még tovább is akar vinni minket. Mert Isten nemcsak tökéletes emberré akar minket helyreállítani, hanem tökéletes fiává Jézussá. De ehhez az kell, hogy benne éljünk, létezzünk, maradjunk. Most nem arról beszélek, hogy szuper emberekké válunk és falakon megyünk keresztül, hanem arról beszélek, hogy van egy új teremtés, nem csak azt keressük, hogy a régi teremtés helyre álljon, hanem van egy új teremtés. Amikor Isten megteremtett minket, úgy teremtett, hogy kapcsolatunk legyen  vele, aki szellem. Ő teremtett minket így, és van bennünk egy űr ami mindaddig bennünk marad, amíg ez a kommunikáció helyre nem áll. Ezért vonz mindenkit annyira a természetfeletti. Nézzük meg pl. a náci Németországot teljesen átadták magukat természetfeletti erőknek. Mozgalmuk teljesen okkult volt. Bármennyire is pragmatikusnak és gyakorlatiasnak is tűnt, minél pragmatikusabb s gyakorlatiasabb akar lenni az ember, annál inkább vonzza a természetfeletti. Mert ismeretlen számára. Arra lettünk teremtve, hogy kapcsolatba legyünk Istennel, aki szellem. És amíg ez a szellemi kommunikáció helyre nem áll , addig üresek vagyunk. Ezért kell megpróbálnunk nyitottnak lenni az Úr felé. Nem tudjuk Őt rávenni semmire de amikor Ő szól, márpedig szól, akkor akarunk készek lenni meghallani ami mond. Akarunk nyitottak lenni és állandó kommunikációt fenntartani a természetfelettivel. És ez a kommunikáció ez nem szükségszerűen beszédet jelent. Úgy is tudunk kommunikálni, amikor nem mondunk semmit .Azzal ha ott vagy a házastársaddal, és nem mondotok egymásnak semmit, azzal már kommunikáltok. A jelenléteddel kommunikálsz. Akarunk nyitottak lenni és nem megfeledkezni a veszélyről sem. Mert vannak veszélyek, és úgy gondolom sok ember nagyon veszélyes területeken és módokon keresi a prófétai kinyilatkoztatást. A kérdés itt nem az, hogy most hallunk Istentől, vagy nem hallunk, így is jó lesz meg úgy is, kell hogy halljunk Istentől. Kell, hogy képesek legyünk meghallani a hangját. Az Én juhaim ismerik a hangomat. Ugye emlékszünk Jézus példázatára, a magvetőről aki elvetette a magot és eljött az ellenség és konkolyt vetett közé. Minden alkalommal, amikor az Úr magot vet a földbe az ellenség mindig eljön és mindig konkolyt vet közé. Tudnunk kell azt, hogy konkoly mindig lesz. Az ellenség nem tudná megtenni hogy konkolyt vet a jó mag közé, ha ezt Isten nem tenné lehetővé nem engedné meg. És Isten nem ok nélkül engedi ezt meg, hanem ez benne van az Ő tervébe. Ez azért van, hogy mi megtanuljunk bánni a konkollyal. Péter amikor megkapta azt a mennyei kinyilatkoztatást, hogy "TE vagy az élő Isten Fia,'erre Jézus azt mondta neki, hogy: "áldott vagy te Péter, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked, hanem az Én mennyei Atyám."A közvetlen utána levő kijelentése Péternek kitől származott? Közvetlen utána Péter kijelentett valamit amire Jézus úgy válaszolt: "Távozz tőlem sátán!" Egy dolgot meg kell tennünk a gyülekezetben, olyan légkört és atmoszférát teremteni, amelyben az emberek bátran próbálgathatják a szárnyaikat, és alkalmanként kudarcot vallhatnak, mert kudarcot fognak vallani. De ha el akarsz jutni addig amíg Péter eljutott, hogy pünkösd napján használhatta azokat a kulcsokat akkor számítanod kell arra, hogy néhányszor sátánnak fognak téged nevezni, meg ellenségnek, és fogsz is olyan dolgokat mondani, amelyek tényleg az ellenségtől valók, és lesznek olyan kinyilatkoztatásaid, amelyek nem Istentől származnak majd. És rejtély lesz a számodra, hogy ez hogyan történhetett. Aki nem áll meg, aki tovább megy, ahogy Péter is tovább ment, az el fog jutni oda, hogy használhatja azokat a kulcsokat. Sok ember mikor összezavarja a dolgokat, utána meghátrál és azt mondja, hogy "én ezt nem csinálom" Ez nem más mint büszkeség. Egyszerű büszkeség és Isten ellene áll a büszkének. És a legtöbbüket éppen a büszkeségük állítja meg idő előtt. De akik nem adják föl azok eljutnak oda. Isten meg fogja engedni hogy néha összezavarodjanak a dolgok, azért hogy folyamatos függőségben legyünk tőle. És erre a folyamatos függőségre pedig azért van szükség, hogy még több hatalmat tudjon nekünk adni. Isten az alázatosnak kegyelmet ad…