6 A SZEMÉLYES PRÓFÉCIA MEGÉRTÉSE

Rick Joyner:

Isten az alázatosnak kegyelmet ad, ezért hosszú távon, ha bármelyik szolgálatot végezni akarjuk, ki kell, hogy alakítsunk magunkban, egy alázatos hozzáállást, és egy készséget, hibáink beismerésére. Tudom, hogy sokaknak az okoz problémát, amit az ószövetség ír a prófétákról. Tudniillik amit a próféta jövendöl, és nem valósul meg, akkor a prófétát meg kell kövezni. Itt meg kell értenünk valamit. A szituáció teljesen más volt akkor. Ők a törvény alatt voltak. És ha a törvény bármely pontját megszegted, akkor az összes törvény megrontásában voltál vétkes, és méltó voltál a halálra. Ezen kívül, ők írták a szentírásokat. Ők írták a Bibliát. Tehát nem tévedhettek egy hajszálnyit sem. Mégis próféta iskoláik voltak. Miért lett volna szükségük próféta iskolára, ha nem azért, hogy megtanulják, hogyan kell, pontosan, hűségesen prófétálni. A tanulásuk során elérkeztek ahhoz a ponthoz, amikor is prófétává avatták őket, és attól kezdve nem volt tanácsos tévedniük. Egy pillanatig sem állítom azt, hogy nekünk a mai időkben tanácsos tévednünk. Ugyanolyan rossz, ha tévedünk, viszont most a kegyelem időszakában élünk. Ha törvény alatt lennénk, akkor nem csak egy szolgálatot kellene a törvény alatt állónak tekintenünk, hanem mindegyiket. Gondoljuk csak meg, ha egy pásztor tanácsot ad valakinek és közben ott lebeg a feje fölött az, hogy ha csak egyszer is hibázik, ha csak egyszer is téved, akkor vége. Hogyan tudna egy tanító bármit is tanítani, hogyha ott lenne az, hogy csak egy pici tévedés, egy pici félrecsúszás és vége. Senki nem tud ilyen nyomás alatt élni. És senki, aki a prófétai szolgálathoz fog hozzá, nem fogja ilyen szinten kezdeni. Azt is hozzá kell tennünk, hogy még az ószövetségi próféták némelyikénél is látunk példát tévedésre, hibára. Nézzük például Jónás esetét, akit maga az Úr nevezett prófétának. Jónás szó szerint ezt mondta: 40 nap múlva elpusztul Ninive. Azután pedig félrevonult, és figyelte, hogy fog megtörténni a dolog. De nem történt meg. Nyugodtan azt mondhatjuk rá, hogy nem teljesedett be, amit prófétált. Persze azt is tudjuk, hogy nyilván azért nem teljesedett be, amit mondott, mert nem mondta el a teljes próféciát. Az ítélkező jellegű próféciák többségénél azt látjuk viszont, hogy az Úr mindig ad egy kiutat. Mindig úgy fejeződik be a prófécia, hogy „ha meg nem térsz.” Természetesen ez alól is van kivétel, és az Úrnak jogában áll e nélkül közölni egy ítéletet, de mondom, ezt figyelhetjük meg az ítélkező jellegű próféciák többségénél. És ma is sok próféta van olyan, aki ezzel véti el. Nem mondja el teljes egészében azt, amit az Úr mond. Például, Amerikának el kellett volna pusztulni 20 évvel ezelőtt. Olyan emberek jövendölték meg a pusztulását, akik ma is szolgálatban vannak. Hiszem, hogy az Úrtól hallottak valamit, de azt is hiszem, hogy nem mondtak el mindent. Növekednünk, és tökéletesednünk kell, a prófécia átadásának pontosságában. Úgy gondolom, hogy Agabus esetében az újszövetségben, az apostolok cselekedeteiben is ezt látjuk. Emlékeztek, mikor fogta Pál övét, megkötözte vele magát, és utána azt mondta: akié ez az öv, azt így fogják a zsidók megkötözni, és átadni a pogányok kezébe, vagy a rómaiak kezébe. De nem így történt. Igaz Pált megkötözték, de nem a zsidók. Nem a zsidók adták őt a rómaiak kezébe. Agabus egy kissé elvétette a dolgot. De nem gondolom, hogy később Pál amikor ült a börtönben, azt mondta volna, hogy: „na az a hamis próféta Agabus…” Szerintem Agabus, csak azt csinálta, amit mi is nagyon gyakran megteszünk. Ő látta Pált megkötözni a rómaiak kezébe, és a többit magának értetődőnek vette. Ő úgy gondolta, hogy csak így történhet a dolog. De ha őszinték akarunk lenni, márpedig az Ige minden esetben őszinte, akkor meg kell mondanunk, hogy nem így történt, ahogy Agabus megmondta. Nagyon fontos látnunk, hogy az Ige nem próbál elkendőzni dolgokat. Abszolút teljesen őszintén tár fel mindent. Ez éppen egyike azon dolgoknak, amelyek bizonyítják, amelyek alátámasztják, az Ige szavahihetőségét. Az, hogy teljesen őszinte, minden tekintetben. Nem számít kiről, van szó. Lehet, az a legnagyobb király, rejtegetés nélkül feltárja, a legcsúnyább hibáit is. És ugyanez a nyitottság, őszinteség, becsületesség kell, hogy jellemezze a mi életünket is. A szemnek tisztának kell lennie. És ha mi Krisztus testének a szemei akarunk lenni, a látók, akkor tisztának kell lennünk. Azért, hogy az egész test, telve lehessen fénnyel. Mert az Ige azt mondja, hogyha a szemeid tiszták, akkor az egész tested telve lesz fénnyel. Olyanoknak kell lennünk, mint Jób, aki szövetséget kötött a szemével, és így szólt: „szövetséget kötöttem a szememmel, hogyan nézhetnék rá egy szűzre.” Úgy gondolom, hogy nekünk is meg kell kötnünk ezt a szövetséget a szemünkkel, hogy ne nézzünk olyan dolgokra, amik rosszra visznek, amik megbotránkoztatnak bennünket. Amelyek elhomályosítják, elsötétítik a látásunkat. Ha az Úr dolgait akarjuk meglátni, akkor a szemeink, kell, hogy az Úrért legyenek. A szemeink, meg kell, hogy szentelve, elkülönülve kell, hogy legyenek, Isten céljaira. Nem nézhetünk meg akármit, ami a szemünk elé kerül. Mert ez azt fogja eredményezni, hogy a látásunk elhomályosul. Ez egy alapvető nagyon fontos dolog. Meg kell tanulnunk elfordulni azoktól a dolgoktól, amelyek rosszra vinnének minket. Beszéltünk már az Efézusi levél 1:18-19. Pál azt mondja, hogy a szívünk szemei, megnyíljanak. És ez már egy másik alapvető dolog, a prófétálással kapcsolatban, hogy a szívünk szemei legyenek nyitva, nem, pedig az elménk szemei. A szellemi szemeink, nem, pedig a lelki szemeink. Ékes példáját láthatjuk ennek, Ábrahámnál, hitünk atyjánál, aki elhagyta Húr városát. Amit Ábrahám tett, az-az én szememben egy hatalmas hitbeli lépés. Képzeljétek csak el, Ábrahám egyike volt azoknak az arisztokratáknak, akik abban a városban az elitet képviselték. És ő azt mondta, most itt hagyom mindezt, azért, hogy elmenjek, és a pusztába vándoroljak, ahol még azt sem fogok tudni, hogy hova megyek. Mindezt pedig, egy látás miatt, egy álom miatt. Gondoljuk csak meg, hogy mit mondhattak neki a rokonai. Várjunk csak Ábrahám! Nekünk itt kultúránk van. A világ csodái vannak itt. Csodálatosan szép kertek. Nekünk tudományunk van itt Ábrahám. És te most azt mondod, hogy ezeket mind itt hagyod egy álomért? Egy látás miatt? Volt valami Ábrahámban, ami azt okozta, hogy az a látás, az-az álom, ami a szívében volt, valóságosabb volt számára, mint a fizikális világ. Ő a szívének a szemeivel látott. Nem csak a testi szemeivel. A szellemben járáshoz nélkülözhetetlen, hogy a szívünk szemeivel lássuk a dolgokat. Az, ami szellemi, ami örökké való, valóságosabbá kell, hogy váljon számunkra, mint az, ami ideiglenes. Ezért láthatta meg Ábrahám az Úr napját. És úgy gondolom, hogy aránylag, viszonylagosan egyszerű volt Ábrahámnak, feláldoznia a fiát, Izsákot. Mert meglátta az Úr napját. Ő hitt a feltámadásban. Jézus maga megerősíti ezt a szavaival, amikor azt mondja: a ti atyátok Ábrahám vágyott arra, hogy meglássa a napomat, és meg is látta, és örvendezett. Látta a feltámadást. Látta az Úr napját. Tudta, hogy fia Izsák, testi formájában csak ideiglenes. És ő Ábrahám nem élt az ideiglenesnek, hanem a véglegesnek. Ő tudta, hogy Izsák mindörökké az övé lesz. Nem érdekelte, hogy mi fog történni ebben az életben. Mert ez az élet olyan, mint a pára. Szempillantás alatt eltűnik, és utána megállunk mindannyian a trón előtt. Mielőtt észbe kapnánk már ott is, leszünk. Miért tart minket mégis ennyire fogva az, ami csak ideiglenes? Az, ami elmúlik? Ábrahám ezért vitette Izsákkal a fát, amikor mentek az áldozat színhelyére. Mert tudta, hogy Izsák Jézusnak egy előképe. Ezt támasztja alá, a zsidóknak írt levélben is, amikor azt mondja: Úgy gondolkodván, hogy Isten a halálból is képes feltámasztani őt, miért is, hogy példaképpen visszanyerte. Így lett Izsák a feltámadás példájává. Ábrahám látta az Úr napját. És az örökkévalóság számára élt. A szerint élt, amit szívbeli szemeivel látott, nem, pedig a szerint, amit testi szemeivel. És ha mi is elkezdünk élni, a szívbeli szemeink látása által, szellemi látás által, ami nagyon is valóságos, nincs olyan dolog ezen a világon, amit ne áldoznánk fel önként és dalolva, az Úr céljai számára. Az örökkévalóság, valóságosabbá kell, hogy váljon számunkra, mint az ideig való. Meg kell szabadulnunk attól, hogy az ideiglenes dolgok uralkodjanak rajtunk. És el kell kezdenünk az örökkévalóságban élni, már most. És ha elkezdünk a szívünk látása alapján élni, alapvetően is, és radikálisan is megváltozik az életünk. Hiszem, hogy ezért szentel a Biblia ekkora figyelmet annak, ahogyan Ábrahám, temetkezési helyet keres. És mint tudjuk, az Igében, minden kis apróság fontos, minden egyes vessző vagy írásjel, jelentőséggel bír. Akkor gondolhatjuk, ha a Biblia egy egész részt szentel valaminek, akkor az, jelentőséggel bír. Mi van abban olyan nagy, dolog, hogy Ábrahám, temetkezési helyet keres? Miért kellett Izsákot ugyanarra a helyre temetni? Miért volt az, hogy Jákob kimondottan ragaszkodott ahhoz, hogy ugyanoda temessék. És József, aki a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében a hit nagyjai között van megemlítve, meg eskette Izrael fiait, hogy amikor ő meghal, akkor a tetemét elviszik, és ott temetik el ugyanazon a helyen. Ez a hely Hebron volt, Jeruzsálemtől délre. Mi történt, amikor az Urat megfeszítették? A föld megrázkódott, és nagyon sok sír kinyílt. Nem nehéz kitalálni, hogy kik támadtak akkor fel. Azok a szentek, akik az örökkévalóságnak éltek. Akik látták a feltámadást. És mindent megtettek azért, hogy részesei legyenek annak az első feltámadásnak. Most nézzük meg egy pillanatra a Máté 16-ot, ahol kőszikláról beszél. 13. vers. Amikor Jézus Cézárea filippi területére ért, megkérdezte tanítványait. Kinek mondják az emberek az Ember Fiát? Ők így válaszoltak. Némelyek keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások, pedig Jeremiásnak, vagy valamelyik prófétának. Erre megkérdezte tőlük. Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter megszólalt és így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus így válaszolt neki: Boldog vagy Simon Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én, pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, ami egyébként követ jelent, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Itt Jézus nem arról beszélt, hogy Péterre fogja építeni az egyházat, hanem arra a kijelentésre, hogy ő a Krisztus. Ez az a kijelentés, amire a gyülekezet fel van építve. Az-az Atyától származó kijelentés, hogy kicsoda Jézus. Ez a kijelentés, ez a kinyilatkoztatás nem származhat testtől és vértől. Sok ember van, aki az elméjével hisz, mert testtől és vértől származó kijelentést vettek, és ez meggyőzte őket. De az elmével való hit, nem igazít meg, csak a szívvel való hit. És ez csak az Atyától vett kijelentés által jöhet létre. Ezért mondta Jézus, hogy ne azzal törődjetek, aminek az emberek mondanak engem, hanem ti kinek mondotok engem. Az nem elég, ha mások Jézusát ismerjük. Ő a mi Jézusunk kell, hogy legyen. Nem elég, ha a pásztorunk ismeri az Úr hangját, nekünk kell ismerni az Ő hangját. Nem segít rajtunk, ha olyan íróktól olvasunk könyveket, akik igazán ismerik Őt. Nekünk magunknak kell ismernünk Őt. És ez az a kőszikla, az Atyától vett kijelentés, erre akarunk nyitva lenni, és nem az elménkkel hinni, hanem a szívünkkel. Mert a kettő között nagyon nagy különbség lehet. És ha a szívünkkel hiszünk, akkor tudunk látni a szívünk szemeivel. És amit velük látunk, az valóságosabb lehet számunkra, mint amit a testi szemeinkkel látunk. Nem építhetünk egy másik ember fundamentumára. Beszéltünk már mi történt Salamonnal. Hiszem, hogy az egyik ok, amiért Salamon olyan messzire esett, az-az volt, hogy csak az apja látása volt neki. És amikor befejezte, azt, amivel az apja megbízta, utána már nem volt saját látása. Ezért botlott meg, és sodródott el. Hiszem, hogy minden egyes hívőnek, kell, hogy saját látása legyen. Kell, hogy legyen testületi látásunk is, Krisztus egész testére nézve. Azután, pedig kell, hogy legyen testületi látásunk arra a gyülekezetre nézve, ahol vagyunk, de kell, hogy legyen egy személyes látásunk, arra nézve, hogy Isten mire akar minket személy szerint használni. Igazi szolgálat nem végezhető, pusztán tudásra építve, hanem csak szellem által. Az ige azt mondja, hogy a kenet az, ami megtanít. Élő víz csak a legbensőnkből jöhet, a szívből. Amikor valaki tanít, és csak az elméjéből tanít, érezni lehet a különbséget. Meg tudod mondani, hogy ő most nem a szívéből szól, hanem csak az elméjéből. Élő víz, életet adó igazság nem jöhet az elméből, csak legbelülről a szívből. Most gyakorlati dologról szeretnék beszélni. A személyes próféciáról. A személyes prófécia mindig is központi szerepet játszott Isten és népe kapcsolatában. Az Úr használhatja a személyes próféciát arra, hogy a megfelelő úton tartson minket, de a szellemi harcban is nagy szerepe lehet, a személyes próféciának. Pál így ír Timóteusnak, az 1 Timóteus 1:18-ban. Ezt a parancsot kötöm a lelkedre fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. Számtalan példát ismerünk erre, tapasztalhattunk meg, ahol az ellenséges támadások között, az Úr személyes prófécia útján nyilatkoztatta ki az akaratát, vagy figyelmeztetett minket veszélyre. És így voltunk képesek megoldani problémákat, megelőzni katasztrófákat. Egyszer már meséltem nektek, hogy volt ez az eset Phol-lal, a barátunkkal, amikor Julinak és nekem volt egy kis, összeszólalkozásunk, és Phol valahogy belehallgatott, ebbe a beszélgetésünkbe. Ő otthon volt a saját házában, mi pedig a mi házunkba. Bementem az irodába, és igazán jól éreztem magam gondoltam, ezt a vitát most én nyertem meg. Phol felhívott és megkérdezte: Hogy vagy? Mondtam: Egészen jól! Erre ő azt válaszolta: Nem hiszem, hogy jól vagy. Egészen alázatosan, és bocsánatkérően adta elő a dolgot, és azt mondta: Tudod, én soha nem avatkoznék bele a magánéletedbe, de egyszerűen, nem tehettem róla, végig kellett hallgatnom ezt a veszekedéseteket, amit Julival lefolytattál, és úgy gondolom, nem szabadott volna ilyen durvának lenned a feleségedhez. Amit mondott, az nagyon az elevenemben talált és valamit elvégzett bennem. És ez azt eredményezte, hogy az óta, sem volt ilyen összeszólalkozásunk. Felismertette velem, hogy én voltam az oka, az összeszólalkozásnak. Én mindig azt gondoltam, hogy ő benne van a hiba, és szellemi harcba került, míg beismertem, hogy én vagyok a hibás. Most már látom a hibát magamban, de szükség volt arra a kinyilatkoztatásra, ami Phol-on keresztül érkezett. Phol-ról tudni kell, hogy amikor a kenet rajta van, akkor igazán jó mulatság a közelében lenni. Elő fordult, pl. hogy egy étteremben voltunk, azt tudni kell, hogy Phol szívbeteg, ez egy olyan betegség, amiből az Úr nem gyógyítja meg valami folytán. Ültünk az asztalnál, és egyszer csak felugrott. És nem tudtam elképzelni, mi van vele, már azt hittem, infarktust kapott, és kérdeztem, mi van, mi a baj? És pár pillanat múlva a pincérnő leejtette a tányérokat, és akkor Phol azt mondta, ettől ijedtem meg. Előfordul, hogy ülök vele egy kocsiban, és egyszer csak összerezzen, kérdezem tőle, mi van? És nem sokkal később a mögöttünk levő autó, ránk dudál, és akkor azt mondja: ez van. Elő fordult, pl. hogy ültünk az irodában, és Phol megszólalt. Vedd föl a telefont, Dick van a másik végén! Dick Kingről beszélt, akivel egy éve találkoztam utoljára, ugyan az a Dick King aki őt bevitte a fehér házba. Mindenesetre azt mondta nekem: Vedd föl, mert Dick van a másik végén. És akkor mondtam, hogy Phol, de hát nem is csörög a telefon! És abban a pillanatban megcsörrent a telefon, fölvettem és ki volt az? Természetesen Dick volt az. És ez nagyon gyakran megtörténik Phol-lal, hogy amikor csörög a telefon, megmondja, hogy ki a hívó. Neki ilyen ajándéka van, ez a megkülönböztetés ajándéka. Ez a képessége, problémákat is okoz neki. Phol asszisztensét Reed-nek hívják, és Phol előre három héttel korábban meglát olyan hibákat, amelyeket Reed el fog követni, és elmondja neki, hogy ne kövesse el őket. És Reed 3 hét múlva mégis elköveti ezt a hibát, és nagyon ideges lesz, amikor felismeri, hogy őt erre már figyelmeztették korábban. Az ember azt hinné, hogyha valakit előre figyelmeztetnek a hibájára, akkor az mindent el fog követni, hogy ne kövesse azt el. És ez így is van. Re ed megpróbálja mindig elkerülni, mégis minden esetben elköveti azokat a hibákat. De félre téve a tréfát, ezek a kinyilatkoztatások nagyon – nagyon hasznosak lehetnek. Hatalmas előnyt jelent előre látni, az ellenség által felállított csapdákat. Így ahelyett, hogy ő ejt mindig minket csapdába, mi ejthetjük csapdába őt. Tudatosan figyelnünk kell erre, és tudnunk, hogy ez valóban lehetséges megtudni, hogy mire készül az ellenség. És ezek meg is történnek. Az utóbbi néhány évben, annyiszor előfordult, hogy problémákból, nehéz helyzetekből menekültem, vagy menekültünk meg, mert valaki meglátta azt előre, figyelmeztetett. Egyre inkább szükségünk van erre, a gyülekezetben. El sem mondhatom mennyire értékelem, hogy olyan emberek vesznek körül a gyülekezetben, teljesen fedezve vagyok, és tudjátok, nem akarok eltitkolni dolgokat, de az igazság az, hogy nem is tudnék. És az is előfordult már, hogy az Úr nekem mutatott meg dolgokat, Phol-lal kapcsolatban és ez nagyon jó, hogy így tudjuk segíteni egymást. Csak nagyon jó kapcsolat teszi ezt lehetővé, hogy fedezzük egymást, hogy kapjunk dolgokat, egymásra nézve az Úrtól. És ha szereted, mondjuk a pásztorodat, akkor az ő számára is megteszed ezt. Fedezed őt. Egy dologra azonban vigyáznunk kell. Ha megalapozott jó prófétai kapcsolatot akarunk létesíteni valakivel, ne a korrekcióval, ne a helyreutasítással kezdjük. Mert erre, hatáskörünk, felhatalmazásunk sem lesz. Mert a korrekció feltételez egy olyan megalapozott tiszteletre épülő kapcsolatot, amely csak idővel alakul ki. És amikor megalapozott kapcsolat és felhatalmazás nélkül próbálunk élni, a korrekcióval, ez megrontja a meglévő kapcsolatot is. Én rengeteg, nekem címzett, nekem kapott prófétikus üzenetet kapok levélben és szóban, olyan sokat kapok, hogy el sem tudom mindet olvasni. De néhány emberrel megvan az a kapcsolatom, amely a tiszteletre épül, és kipróbáltságra, és ennek eredményeképpen figyelek arra, amit ők mondanak, amit ők kapnak. Ne próbálj addig a pásztorod prófétája lenni, amíg nincs megalapozva egy ilyen bizalmi szeretet kapcsolat közöttetek, amely kipróbált. Ha pedig még nem alakult ki ez a kapcsolat, akkor hagyd Istenre, ne aggodalmaskodjál, Isten ki fogja alakítani ezt a kapcsolatot közöttetek. Őszintén megmondva az zavar a legjobban, hogy odajön hozzám, hogy ezt meg azt kapta az Úrtól számomra, és mindent elkövet, hogy ezt el is fogadjam tőle. Na ez aztán végképp közénk kerül. Azt is látnunk kell, hogyha egyszer valakit használt az Úr, az nem jelenti azt, hogy attól kezdve ő tévedhetetlen. Emlékezzünk Péter esetére, az előbb már felolvasott Bibliai rész után, közvetlenül miután Jézus megdicsérte és azt mondta, hogy az Atya jelentette ezt ki neked, közvetlenül utána olyan dolgot mondott Péter, amire Jézus már úgy reagált: Távozz tőlem sátán! A közvetlen utána következő szó, már a sátántól volt. De tudjátok, Jézus akkor sem vette el a kulcsot Pétertől. Ő tudta, hogy Péter hibát fog elkövetni, már akkor, amikor neki adta a kulcsokat. Az Úr szolgálatában láthatjuk, hogy Ő egy olyan atmoszférát alakított ki, a tanítványok körében, hogy bátran hibázhattak. Megkapták a korrekciót, és rendre utasítást, amikor szükségük volt rá, de soha nem ítélkezést, soha nem kárhoztatást. És nekünk is erre van szükségünk. Hogy egy olyan környezet, egy olyan atmoszféra legyen, amelyben az emberek, próbálkozhatnak, és összezavarhatják a dolgokat. Mert ez előfordul velem is másokkal is. Péternél is nyilván az volt a gond, hogy amikor egy szín tiszta kijelentés jött rajta keresztül az Atyától, ennek hatására büszke lett. És úgy gondolt a tanítványokra: na nézzük csak kinél, van ez a kulcs? És a büszkét az Úr elutasítja. És a következő dolog már a sátántól tudott beférkőzni Péter szívébe. Az Úr arra is használja a próféciát, hogy szellemi ajándékokat adományozzon az embereknek. Pál azt mondja Timóteusnak, meg ne vesd a kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek rád tevésével. Nagyon gyakran megtörténik, hogy úgy kap valaki szellemi ajándékot, hogy egy prófétálás egy prófécia által kerül az kijelentésre. Előfordult egyszer egy alkalmon, hogy azt a kijelentést kaptam az Úrtól, hogy akik a gyógyítás ajándékát kapják most, annak a keze égni fog. És nem értettem az egészet de kihirdettem, mivel úgy voltam, hogy az Úrtól való volt a dolog. Rá egy hétre, odajött hozzám valaki, és azt kérdezte: emlékszel, még amikor a múlthéten, azt mondtad, hogy akiknek a gyógyítás ajándékát adta az Úr, annak a keze égni fog? Igen emlékszem, mondtam. Na akkor fogd meg a kezemet! Megfogtam, és úgy égetett, mintha forró vasaló lett volna. És már az első hét alatt is nagyon sok gyógyulás történt, rajta keresztül. Ilyenkor az Úr teremtő szava nyilvánul meg a próféciában. És amikor az Úr szava megszólal, a szellem kenetével egyetemben, akkor ott valami megtörténik, ott valami létrejön.

Most szeretnék egy kicsit a személyes prófécia 3 fajtájáról beszélni.

1. Általános : Ezt láthatjuk az 1 Korinthus 14:3-ban: Aki pedig prófétál, embereknek beszél, épülésre, intésre, vigasztalásra. Hiszem, hogy helyet kell biztosítanunk, az ilyen általános jellegű próféciáknak. Bár itt és most örülök, hogy nem sok hangzik el ebből a fajta próféciából. Ez az a fajta prófécia, amiről annyit hallunk, és amely a kijelentésnek azon a szintjén van, ahol annyi emberi hozzá keveredhet, sokak ezért is utálták meg a prófétálást, és meg is értem őket. Vannak emberek, akik nekiálltak prófétálni, pusztán másnaposságból, vagy azért mert nem itták meg a reggeli kávéjukat, és ezért idegesek. És őszintén mondhatom, hogy mióta keresztény vagyok összesen nem hallottam talán egy tucat általános próféciát, amire azt mondhattam volna, hogy ez az Úrtól való volt. Fontos, hogy erről a szintű próféciáról fölfelé fejlődjünk, magasabb szintűek felé. Bár volt már arra is példa, hogy valaki prófétált, és ez nekem olyan általánosnak tűnt, de kiderült, hogy a hallgatóság körében volt olyan, akinek személyesen szólt és nagyon mélyen. Olyan valakinek szólt, aki már régóta imádkozott, ezzel az egy konkrét dologgal kapcsolatban, és tökéletes választ kapott, most a prófécián keresztül. És az ilyet nem szabad megvetnünk. De fontos, hogy a Szent Szellemtől való legyen a próféciánk. Nem, pedig a saját érzelmeinkből való. A kenet kell, hogy folyjon és nem, pedig az előítéleteink és tanításaink. Az Ige arról is beszél, hogy ketten vagy hárman prófétáljanak. Itt is az általános próféciáról beszél, és hiszem, hogy ezeket a korlátokat, nekünk is be kell tartanunk. Természetesen más a helyzet, egy ilyen prófétai konferencián, mint ez is, ahol tanuljuk a prófétálást, és lényegesen többet prófétálunk, mint kettőt vagy hármat. De egy átlagos Istentiszteleten, hiszem, hogy be kell korlátoznunk, kettőre-háromra. Mert ha tovább engedjük, akkor egy idő után mindenkin végig fut ez, mindenki elkezd prófétálni, és akkor az egész alkalom arra megy el. A próféta lelkek, pedig engednek a prófétáknak. Nem kell, hogy kitörjön belőled a prófécia. Oly sok próféciát láttam, meg hallottam már, nem megfelelő módon jött, és több kárt okozott, mint hasznot. Tehát figyelmeseknek és érzékenyeknek kell lennünk, erre, de akarjuk, hogy legyen egy próféciánk, és szükség van rá az Istentiszteleteken is megfelelő módon.
2. Az előre dolgokat megjelentő prófécia: Az igében egy jó példát látunk erre, amikor Sámuel próféta felkeni Dávidot királlyá. És az évekkel azelőtt történt, mielőtt Dávid király lett volna. És Dávid mit csinált, ezzel a próféciával? Az égvilágon semmit. Visszament őrizni a juhokat, és várta, hogy Isten végezze el, Isten töltse be ezt a próféciát. Előfordul, hogy a prófécia az egy invítáció egy meghívás. Nem egy fogadkozása Istennek, hanem inkább egy felbuzdítása, az ember felé. Hívások Isten felől, Isten részéről az ember felé. És ezt nem szabad összekevernünk, azzal, amikor Isten megfogad, szinte meg esküszik, valamire. És az így kapott ígéreteknek a valóra válásához türelemre, és hitre van szükség. Azok a próféciák, amiket Isten kijelent, kinyilvánít, megígér, szinte meg esküszik rá, ezek valóra is válnak, minden további nélkül. De úgy gondolom, Dávid pontosan azt csinálta, a legjobbat csinálta, amit csak tehetett. Azt mondta, ha Istentől van, akkor majd Isten el fogja végezni. Nekem fel sem kell emelnem a kezem, nem is tette meg. Nem emelte fel a kezét. Semmit nem tett azért, hogy ezt valóra váltsa. Isten kezében hagyta a dolgot. Ha tehát valakin keresztül egy próféciát kapsz, amely az életedre nézve egy elhívásra szól, akkor legjobb, amit tehetsz, hogy elkezdesz készülni. Tedd magad nyitottá arra, hogy Isten bele tudjon téged vinni abba, amire elhívott. De amint ezt már említettük korábban, az ígéret, és az ígéret földjére való belépés között, ott van a pusztaság. Ahol éppen az ellenkezőjét fogod tapasztalni, mint amiről az ígéret szólt. Ne hagyd, hogy ez elbátortalanítson. Bármit kérhetsz tőlem a pusztaságban.
3. Az útmutató, iránymutató prófécia: sok-sok példát láthatunk erre, például amikor Sámuel, utasítást ad Saulnak, hogy az amálekitákat pusztítsa el, ezzel a fajta próféciával, a kapcsolatban az a veszély áll fenn, hogy nem veszik őket elég komolyan a prófétai szót, az a szolgálatába került. A királyság elvétetett tőle. Ha az Úrtól származik a kijelentés, akkor fontos, hogy odafigyeljünk rá. Ha pedig egy útmutató, irányadó, sőt utasító szó Isten részéről, akkor engednünk kell neki. Hiszem viszont, hogy valamikor szükség van rá, hogy megerősítést kapjunk, azzal az üzenettel, azzal a próféciával kapcsolatban. Nem hiszem azonban, hogy igaz az a tanítás, miszerint Istennek kötelessége megismételni azt a szót, amit mondott. Sok példát láthatunk az Igében arra, mikor Isten egyszer szólt. És mivel nem figyeltek rá kellőképpen, vagy nem engedtek a szavának, ez negatív következményekkel járt. Sehol nem látom az igében, hogy Istennek kötelessége lenne megerősíteni, megismételni, amit mondott. Többféle módszerről hallottam viszont, amit használnak arra, hogy megkülönböztessék, vajon Istentől van -e a prófécia. Az egyetlen működő módszer, amiről tudok, az-az, hogy ismernünk kell az Ő hangját. Semmi más módszerről nem tudok, amivel ez működne. Nézzük meg Jósiás esetét, aki Izrael egyik legnagyobb királya volt, és a legnagyobb ébredést indította el, Izrael történelmében. Elolvashatjátok a 2 Krónikák könyve 6:35 részben, amikor Nékó az egyiptomi király közeledett Izrael felé, és üzent Jósiásnak, hogy engedje őt át, mert az Úr mondta neki, hogy ezt meg azt végezze el. De mivel Jósiás nem ismerte fel az Úr hangját abban, amit Nékó mondott. Képzeljük csak el teljesen váratlan, olyan helyről jött a prófécia, ahonnan nem is várta volna Jósiás. Az Úr csak egyszer szólt, az ellenséges királyon keresztül, Jósiás nem ismerte föl, az Úr hangját, vagy legalább is nem reagált rá és ezért meghalt. Egy másik jó példa az Igéből, Pál hajótörése. Ha emlékeztek, odament a századoshoz, és azt mondta neki, nem kellene elindulnunk, mert problémák lesznek, gondok lesznek, ha elhagyjuk ezt a kikötőt. De a százados azt tette, amit nagyon sok keresztény, szokott tenni, még más valaki véleményét is meghallgatom erről, a dologról. De ilyenkor nem teszünk mást, mint keresünk valakit, aki egyetért azzal, amit mi már eldöntöttünk, hogy tenni fogunk. Keresztények ezt nagyon sokszor teszik, mikor az Úr szól hozzájuk, és ők azt mondják, hogy megerősítést kell kapnom, és keresnek valakit, aki egyet ért azzal, amit ők akarnak tenni. Ne feltételezzük azt előre, hogy a prófétai szó, az egyezni fog azzal mindig, ami a szívünkben van. Ezt, pedig sokszor hallottam tanításban. De gondoljuk csak el, nincs is szükséged, az Úr szavára, hogyha azt te már úgyis el fogod végezni, mert úgyis a szívedben van. Az ilyen irányító, utasító próféciák, mikor jöttek, legtöbb esetben olyankor jöttek, aminek tanúja voltam, amikor rossz irányba ment az illető, éppen ezért volt szüksége rá. Pontosan úgy, ahogy ez a százados valamit készült megtenni, és Isten megpróbálta őt figyelmeztetni. És sokszor nem kapunk megerősítést. Az egyetlen dolog, ami biztonságot jelent nekünk, az-az, ha ismerjük az Úr hangját. És ne legyél olyan, mint egy elkényeztetett gyermek, akinek többször is szólni kell, mire végre engedelmeskedik. Az Úr gyakran csak egyszer szól. Persze az Úr kegyelmes, ha odamész hozzá, és azt mondod neki: Uram, ne haragudj, úgy érzem nem értettem egészen tisztán, amit mondtál. Akkor meg fogja ismételni, és nem fog rád haragudni. Ha valóban meg akarod tenni, amit ő mond, és valóban nem értetted tisztán, akkor megerősíti a szavát, és erre is látunk példát az Igében. De nem kötelessége ezt megtenni. Ha a gyermekednek mondasz valamit, és a gyermeked odajön hozzád, és azt mondja: ne haragudj apa nem értettem egészen tisztán, tényleg meg akarom tenni, de nem értettem. Nem fogsz megharagudni a gyermekedre. És Isten sem fog megharagudni ránk. Tehát nem azzal van a gond, ha megkérjük Őt, hanem azzal, ha elvárjuk tőle. De ha tisztán hallottad, amit az Úr mondott, és tudod, hogy az Úr mondta, akkor jobb, ha megteszed késedelem, nélkül. Éppen elég példát láttunk már arra, amikor valaki körbeszaladgált, úgymond megerősítést keresve, holott csak egyetértésre várt, azzal, amit ő akart csinálni. Hiszem, hogy a mai napokban, a mi időnkben, egy megkérdőjelezhetetlenül hatalmas és sürgős szükség van, a prófétai szolgálatok kiteljesedésére. De ez csakis igazságban, őszinteségben, szavahihetőségben, megbízhatóságban, alapozódhat meg. Ez valami olyasmi, aminek eddig hiányát láttuk. Azt kell mondanunk, hogy valamely szempontból igaza van annak a sok-sok pásztornak, akik teljesen lemondtak a prófétálásról, akik teljesen kizárták a prófétálást. De úgy gondolom, nagy hibát követünk el, hogyha nem keressük a lehetőséget, hogy halljuk az Úr hangját. Ha nem adunk neki lehetőséget, hogy szóljon az Ő népéhez. Látnunk kell, és el kell ismernünk, hogy alaposan kihasználták, alaposan visszaéltek már a prófétai szolgálattal és a prófétálással, a múltban. Higgyétek el, teljesen együtt érzek azokkal a pásztorokkal, és azokkal a testvérekkel, akiket bántódások értek, ezeken a visszaéléseken keresztül. De azt is látni kell, hogy nélkülözhetetlen ez a szolgálat, hiszen nem tudunk meglenni nélküle. Muszáj, hogy őszintén és tisztán, működjön közöttünk. Látnunk kell, hogy Jézabel volt az, aki saját magát, próféta nőnek nevezte. Ha te valóban próféta vagy, akkor nincs szükséged arra, hogy ezt hangoztasd. Nincs szükséged arra, hogy prófétának hívd, vagy hivasd magad. Volt rá példa, hogy odajöttek hozzám emberek és elmondták nekem, hogy ők ilyen meg olyan próféták, de szinte mindegyiknél fel kellett hogy ismerjem bennük legalább egy kis részben, azt a jézabeli lelkületet. Az Igében azt látjuk, hogy az igazi próféták nem törődtek azzal, hogy ki minek hívja őket. Azzal törődtek, hogy menjenek és elvégezzék azt a munkát, amire el vannak hívva. Amennyiben viszont egy próféta megfelel azoknak a kitételeknek, amiket az Ige támaszt egy prófétával szemben, és valóban Isten üzeneteit szólják, hűségesen, igaz módon, őszintén, akkor rá kell mondanunk, hogy ő egy próféta. Vannak olyan emberek, akiknek az élete láttán, rá tudom mondani, hogy ők valóban próféták. Tapasztaltam, hogy az Úr hangját szólják. Tapasztaltam, hogy pontosan átadják, amit az Úr mondott nekik. De a mában, a jelenben történő prófétai mozgalom, úgy gondolom, még nem érdemli meg, a mozgalom nevet, mert ez még nagyon magzati formában van, ennek a szolgálatnak a helyreállítása. De úgy hiszem, hogy a történelem során, mindig is voltak egyes személyek, egyes próféták. És igazán tetszik, Tolsztoj definíciója a prófétaságról, amelyik így hangzik: a prófécia olyan, mint a száraz erdőben meggyújtott tűz. Az csak ég, csak ég, egyre jobban ég, amíg minden fa, és minden avar, minden széna, felemésztődik. A rabszolgaság megszüntetésének példáját használta. Amikor is a világ a megfelelő időben prófétai kijelentés hatására lángba borult. Megindult ez a tűz, és egyszerűen nem lehetett eloltani. A történelem során többször is megfigyelhetjük, hogy Isten emberei prófétikusan szóltak, ez elindított egy tüzet, amit utána már nem lehetett eloltani. A prófétai hatalom, egy ékes példája számomra, Luther Márton. Hiszem, hogy ő az újtestamentumi, kor egyik legnagyobb prófétája. Egyszerű szerzetes, egy kis német városból, amit Wittenbergnek hívtak. Kiszegezi 95 pontját, 95 tételét, és az egész világ megváltozik. És a világra még most is hatással van, az, amit ez a szerzetes elvégzett. Na, én ezt nevezem prófétai hatalomnak. Ez a prófétai erő. És ezt nem látom most megtöltődni. Nem hallok egy egyértelmű trombitahangot, megszólalni. Itt évtizedek óta nem hangzott fel, egy tiszta, trombita hang, Isten egyházában. Lehet, hogy még régebb óta, de hiszem, hogy fel fog hangzani. Hiszem, hogy ágyúlövések, fognak még eldördülni, de eddig még nem hallottuk meg őket. Tehát ha igazi prófétai hatalomról hallok, akkor csak annyit mondok: igen hiszem, hogy egyszer majd eljutunk oda. Próbálkozunk, de van még valami ezzel a hatalommal, és erővel kapcsolatban, ami valahogy még nem szabadult ki, nem szabadult el, széles körben, a gyülekezeteken belül. Az Úr Phol-nak mondta, hosszú idővel ezelőtt, és ő egy pár évvel ezelőtt mondta nekem, a következőket: az egyház nem fogja kihasználni a próféciákban rejlő lehetőséget. És ezért az Úr, a fehér házat fogja használni, hogy megadja a prófétálásnak azt a nyilvánosságot, ami jár neki. Évekkel ezelőtt mondta nekem. Azt mondta az Úr, hogy minden lehetőséget megad az egyháznak, de az nem használja ezt ki. És akkor az Úr elkezdi a fehér házat használni. Majd figyeljük csak meg, mi fog történni. Hol van az a tiszta trombita hang, az a jól megkülönböztethető jeladás. A prófétátok és bemegy a hitetlen, vagy be nem avatott annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja, titkai nyilvánvalóvá lesznek, arcra borulva imádja az Istent, és hirdeti, hogy Isten valóban közöttetek van.