Rick Joyner:
Isten az alázatosnak kegyelmet ad, ezért hosszú
távon, ha bármelyik szolgálatot végezni akarjuk, ki kell, hogy alakítsunk
magunkban, egy alázatos hozzáállást, és egy készséget, hibáink beismerésére.
Tudom, hogy sokaknak az okoz problémát, amit az ószövetség ír a prófétákról.
Tudniillik amit a próféta jövendöl, és nem valósul meg, akkor a prófétát meg
kell kövezni. Itt meg kell értenünk valamit. A szituáció teljesen más volt
akkor. Ők a törvény alatt voltak. És ha a törvény bármely pontját megszegted,
akkor az összes törvény megrontásában voltál vétkes, és méltó voltál a halálra.
Ezen kívül, ők írták a szentírásokat. Ők írták a Bibliát. Tehát nem tévedhettek
egy hajszálnyit sem. Mégis próféta iskoláik voltak. Miért lett volna szükségük
próféta iskolára, ha nem azért, hogy megtanulják, hogyan kell, pontosan,
hűségesen prófétálni. A tanulásuk során elérkeztek ahhoz a ponthoz, amikor is
prófétává avatták őket, és attól kezdve nem volt tanácsos tévedniük. Egy
pillanatig sem állítom azt, hogy nekünk a mai időkben tanácsos tévednünk.
Ugyanolyan rossz, ha tévedünk, viszont most a kegyelem időszakában élünk. Ha
törvény alatt lennénk, akkor nem csak egy szolgálatot kellene a törvény alatt
állónak tekintenünk, hanem mindegyiket. Gondoljuk csak meg, ha egy pásztor
tanácsot ad valakinek és közben ott lebeg a feje fölött az, hogy ha csak
egyszer is hibázik, ha csak egyszer is téved, akkor vége. Hogyan tudna egy
tanító bármit is tanítani, hogyha ott lenne az, hogy csak egy pici tévedés, egy
pici félrecsúszás és vége. Senki nem tud ilyen nyomás alatt élni. És senki, aki
a prófétai szolgálathoz fog hozzá, nem fogja ilyen szinten kezdeni. Azt is
hozzá kell tennünk, hogy még az ószövetségi próféták némelyikénél is látunk
példát tévedésre, hibára. Nézzük például Jónás esetét, akit maga az Úr nevezett
prófétának. Jónás szó szerint ezt mondta: 40 nap múlva elpusztul Ninive. Azután
pedig félrevonult, és figyelte, hogy fog megtörténni a dolog. De nem történt
meg. Nyugodtan azt mondhatjuk rá, hogy nem teljesedett be, amit prófétált.
Persze azt is tudjuk, hogy nyilván azért nem teljesedett be, amit mondott, mert
nem mondta el a teljes próféciát. Az ítélkező jellegű próféciák többségénél azt
látjuk viszont, hogy az Úr mindig ad egy kiutat. Mindig úgy fejeződik be a
prófécia, hogy „ha meg nem térsz.” Természetesen ez alól is van kivétel, és az
Úrnak jogában áll e nélkül közölni egy ítéletet, de mondom, ezt figyelhetjük
meg az ítélkező jellegű próféciák többségénél. És ma is sok próféta van olyan,
aki ezzel véti el. Nem mondja el teljes egészében azt, amit az Úr mond.
Például, Amerikának el kellett volna pusztulni 20 évvel ezelőtt. Olyan emberek
jövendölték meg a pusztulását, akik ma is szolgálatban vannak. Hiszem, hogy az
Úrtól hallottak valamit, de azt is hiszem, hogy nem mondtak el mindent.
Növekednünk, és tökéletesednünk kell, a prófécia átadásának pontosságában. Úgy
gondolom, hogy Agabus esetében az újszövetségben, az apostolok cselekedeteiben
is ezt látjuk. Emlékeztek, mikor fogta Pál övét, megkötözte vele magát, és
utána azt mondta: akié ez az öv, azt így fogják a zsidók megkötözni, és átadni a
pogányok kezébe, vagy a rómaiak kezébe. De nem így történt. Igaz Pált
megkötözték, de nem a zsidók. Nem a zsidók adták őt a rómaiak kezébe. Agabus
egy kissé elvétette a dolgot. De nem gondolom, hogy később Pál amikor ült a
börtönben, azt mondta volna, hogy: „na az a hamis próféta Agabus…” Szerintem
Agabus, csak azt csinálta, amit mi is nagyon gyakran megteszünk. Ő látta Pált
megkötözni a rómaiak kezébe, és a többit magának értetődőnek vette. Ő úgy
gondolta, hogy csak így történhet a dolog. De ha őszinték akarunk lenni,
márpedig az Ige minden esetben őszinte, akkor meg kell mondanunk, hogy nem így
történt, ahogy Agabus megmondta. Nagyon fontos látnunk, hogy az Ige nem próbál
elkendőzni dolgokat. Abszolút teljesen őszintén tár fel mindent. Ez éppen egyike
azon dolgoknak, amelyek bizonyítják, amelyek alátámasztják, az Ige
szavahihetőségét. Az, hogy teljesen őszinte, minden tekintetben. Nem számít
kiről, van szó. Lehet, az a legnagyobb király, rejtegetés nélkül feltárja, a
legcsúnyább hibáit is. És ugyanez a nyitottság, őszinteség, becsületesség kell,
hogy jellemezze a mi életünket is. A szemnek tisztának kell lennie. És ha mi
Krisztus testének a szemei akarunk lenni, a látók, akkor tisztának kell
lennünk. Azért, hogy az egész test, telve lehessen fénnyel. Mert az Ige azt
mondja, hogyha a szemeid tiszták, akkor az egész tested telve lesz fénnyel.
Olyanoknak kell lennünk, mint Jób, aki szövetséget kötött a szemével, és így
szólt: „szövetséget kötöttem a szememmel, hogyan nézhetnék rá egy szűzre.” Úgy
gondolom, hogy nekünk is meg kell kötnünk ezt a szövetséget a szemünkkel, hogy
ne nézzünk olyan dolgokra, amik rosszra visznek, amik megbotránkoztatnak
bennünket. Amelyek elhomályosítják, elsötétítik a látásunkat. Ha az Úr dolgait
akarjuk meglátni, akkor a szemeink, kell, hogy az Úrért legyenek. A szemeink,
meg kell, hogy szentelve, elkülönülve kell, hogy legyenek, Isten céljaira. Nem
nézhetünk meg akármit, ami a szemünk elé kerül. Mert ez azt fogja eredményezni,
hogy a látásunk elhomályosul. Ez egy alapvető nagyon fontos dolog. Meg kell
tanulnunk elfordulni azoktól a dolgoktól, amelyek rosszra vinnének minket.
Beszéltünk már az Efézusi levél 1:18-19. Pál azt mondja, hogy a szívünk szemei,
megnyíljanak. És ez már egy másik alapvető dolog, a prófétálással kapcsolatban,
hogy a szívünk szemei legyenek nyitva, nem, pedig az elménk szemei. A szellemi
szemeink, nem, pedig a lelki szemeink. Ékes példáját láthatjuk ennek, Ábrahámnál,
hitünk atyjánál, aki elhagyta Húr városát. Amit Ábrahám tett, az-az én
szememben egy hatalmas hitbeli lépés. Képzeljétek csak el, Ábrahám egyike volt
azoknak az arisztokratáknak, akik abban a városban az elitet képviselték. És ő
azt mondta, most itt hagyom mindezt, azért, hogy elmenjek, és a pusztába
vándoroljak, ahol még azt sem fogok tudni, hogy hova megyek. Mindezt pedig, egy
látás miatt, egy álom miatt. Gondoljuk csak meg, hogy mit mondhattak neki a
rokonai. Várjunk csak Ábrahám! Nekünk itt kultúránk van. A világ csodái vannak
itt. Csodálatosan szép kertek. Nekünk tudományunk van itt Ábrahám. És te most
azt mondod, hogy ezeket mind itt hagyod egy álomért? Egy látás miatt? Volt
valami Ábrahámban, ami azt okozta, hogy az a látás, az-az álom, ami a szívében
volt, valóságosabb volt számára, mint a fizikális világ. Ő a szívének a
szemeivel látott. Nem csak a testi szemeivel. A szellemben járáshoz
nélkülözhetetlen, hogy a szívünk szemeivel lássuk a dolgokat. Az, ami szellemi,
ami örökké való, valóságosabbá kell, hogy váljon számunkra, mint az, ami
ideiglenes. Ezért láthatta meg Ábrahám az Úr napját. És úgy gondolom, hogy
aránylag, viszonylagosan egyszerű volt Ábrahámnak, feláldoznia a fiát, Izsákot.
Mert meglátta az Úr napját. Ő hitt a feltámadásban. Jézus maga megerősíti ezt a
szavaival, amikor azt mondja: a ti atyátok Ábrahám vágyott arra, hogy meglássa
a napomat, és meg is látta, és örvendezett. Látta a feltámadást. Látta az Úr
napját. Tudta, hogy fia Izsák, testi formájában csak ideiglenes. És ő Ábrahám
nem élt az ideiglenesnek, hanem a véglegesnek. Ő tudta, hogy Izsák mindörökké
az övé lesz. Nem érdekelte, hogy mi fog történni ebben az életben. Mert ez az
élet olyan, mint a pára. Szempillantás alatt eltűnik, és utána megállunk
mindannyian a trón előtt. Mielőtt észbe kapnánk már ott is, leszünk. Miért tart
minket mégis ennyire fogva az, ami csak ideiglenes? Az, ami elmúlik? Ábrahám
ezért vitette Izsákkal a fát, amikor mentek az áldozat színhelyére. Mert tudta,
hogy Izsák Jézusnak egy előképe. Ezt támasztja alá, a zsidóknak írt levélben
is, amikor azt mondja: Úgy gondolkodván, hogy Isten a halálból is képes
feltámasztani őt, miért is, hogy példaképpen visszanyerte. Így lett Izsák a
feltámadás példájává. Ábrahám látta az Úr napját. És az örökkévalóság számára
élt. A szerint élt, amit szívbeli szemeivel látott, nem, pedig a szerint, amit
testi szemeivel. És ha mi is elkezdünk élni, a szívbeli szemeink látása által,
szellemi látás által, ami nagyon is valóságos, nincs olyan dolog ezen a
világon, amit ne áldoznánk fel önként és dalolva, az Úr céljai számára. Az
örökkévalóság, valóságosabbá kell, hogy váljon számunkra, mint az ideig való.
Meg kell szabadulnunk attól, hogy az ideiglenes dolgok uralkodjanak rajtunk. És
el kell kezdenünk az örökkévalóságban élni, már most. És ha elkezdünk a szívünk
látása alapján élni, alapvetően is, és radikálisan is megváltozik az életünk.
Hiszem, hogy ezért szentel a Biblia ekkora figyelmet annak, ahogyan Ábrahám,
temetkezési helyet keres. És mint tudjuk, az Igében, minden kis apróság fontos,
minden egyes vessző vagy írásjel, jelentőséggel bír. Akkor gondolhatjuk, ha a
Biblia egy egész részt szentel valaminek, akkor az, jelentőséggel bír. Mi van
abban olyan nagy, dolog, hogy Ábrahám, temetkezési helyet keres? Miért kellett
Izsákot ugyanarra a helyre temetni? Miért volt az, hogy Jákob kimondottan
ragaszkodott ahhoz, hogy ugyanoda temessék. És József, aki a Zsidókhoz írt
levél 11. fejezetében a hit nagyjai között van megemlítve, meg eskette Izrael
fiait, hogy amikor ő meghal, akkor a tetemét elviszik, és ott temetik el
ugyanazon a helyen. Ez a hely Hebron volt, Jeruzsálemtől délre. Mi történt,
amikor az Urat megfeszítették? A föld megrázkódott, és nagyon sok sír kinyílt.
Nem nehéz kitalálni, hogy kik támadtak akkor fel. Azok a szentek, akik az
örökkévalóságnak éltek. Akik látták a feltámadást. És mindent megtettek azért,
hogy részesei legyenek annak az első feltámadásnak. Most nézzük meg egy
pillanatra a Máté 16-ot, ahol kőszikláról beszél. 13. vers. Amikor Jézus
Cézárea filippi területére ért, megkérdezte tanítványait. Kinek mondják az
emberek az Ember Fiát? Ők így válaszoltak. Némelyek keresztelő Jánosnak, mások
Illésnek, megint mások, pedig Jeremiásnak, vagy valamelyik prófétának. Erre
megkérdezte tőlük. Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter megszólalt és így
felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus így válaszolt neki: Boldog
vagy Simon Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én
mennyei Atyám. Én, pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, ami egyébként követ
jelent, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem
fognak diadalmaskodni rajta. Itt Jézus nem arról beszélt, hogy Péterre fogja
építeni az egyházat, hanem arra a kijelentésre, hogy ő a Krisztus. Ez az a
kijelentés, amire a gyülekezet fel van építve. Az-az Atyától származó kijelentés,
hogy kicsoda Jézus. Ez a kijelentés, ez a kinyilatkoztatás nem származhat
testtől és vértől. Sok ember van, aki az elméjével hisz, mert testtől és vértől
származó kijelentést vettek, és ez meggyőzte őket. De az elmével való hit, nem
igazít meg, csak a szívvel való hit. És ez csak az Atyától vett kijelentés
által jöhet létre. Ezért mondta Jézus, hogy ne azzal törődjetek, aminek az
emberek mondanak engem, hanem ti kinek mondotok engem. Az nem elég, ha mások
Jézusát ismerjük. Ő a mi Jézusunk kell, hogy legyen. Nem elég, ha a pásztorunk
ismeri az Úr hangját, nekünk kell ismerni az Ő hangját. Nem segít rajtunk, ha
olyan íróktól olvasunk könyveket, akik igazán ismerik Őt. Nekünk magunknak kell
ismernünk Őt. És ez az a kőszikla, az Atyától vett kijelentés, erre akarunk
nyitva lenni, és nem az elménkkel hinni, hanem a szívünkkel. Mert a kettő
között nagyon nagy különbség lehet. És ha a szívünkkel hiszünk, akkor tudunk
látni a szívünk szemeivel. És amit velük látunk, az valóságosabb lehet
számunkra, mint amit a testi szemeinkkel látunk. Nem építhetünk egy másik ember
fundamentumára. Beszéltünk már mi történt Salamonnal. Hiszem, hogy az egyik ok,
amiért Salamon olyan messzire esett, az-az volt, hogy csak az apja látása volt
neki. És amikor befejezte, azt, amivel az apja megbízta, utána már nem volt
saját látása. Ezért botlott meg, és sodródott el. Hiszem, hogy minden egyes
hívőnek, kell, hogy saját látása legyen. Kell, hogy legyen testületi látásunk
is, Krisztus egész testére nézve. Azután, pedig kell, hogy legyen testületi
látásunk arra a gyülekezetre nézve, ahol vagyunk, de kell, hogy legyen egy
személyes látásunk, arra nézve, hogy Isten mire akar minket személy szerint
használni. Igazi szolgálat nem végezhető, pusztán tudásra építve, hanem csak
szellem által. Az ige azt mondja, hogy a kenet az, ami megtanít. Élő víz csak a
legbensőnkből jöhet, a szívből. Amikor valaki tanít, és csak az elméjéből
tanít, érezni lehet a különbséget. Meg tudod mondani, hogy ő most nem a
szívéből szól, hanem csak az elméjéből. Élő víz, életet adó igazság nem jöhet
az elméből, csak legbelülről a szívből. Most gyakorlati dologról szeretnék
beszélni. A személyes próféciáról. A személyes prófécia mindig is központi
szerepet játszott Isten és népe kapcsolatában. Az Úr használhatja a személyes
próféciát arra, hogy a megfelelő úton tartson minket, de a szellemi harcban is
nagy szerepe lehet, a személyes próféciának. Pál így ír Timóteusnak, az 1
Timóteus 1:18-ban. Ezt a parancsot kötöm a lelkedre fiam, Timóteus, hogy a
rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. Számtalan
példát ismerünk erre, tapasztalhattunk meg, ahol az ellenséges támadások
között, az Úr személyes prófécia útján nyilatkoztatta ki az akaratát, vagy
figyelmeztetett minket veszélyre. És így voltunk képesek megoldani problémákat,
megelőzni katasztrófákat. Egyszer már meséltem nektek, hogy volt ez az eset
Phol-lal, a barátunkkal, amikor Julinak és nekem volt egy kis,
összeszólalkozásunk, és Phol valahogy belehallgatott, ebbe a beszélgetésünkbe.
Ő otthon volt a saját házában, mi pedig a mi házunkba. Bementem az irodába, és
igazán jól éreztem magam gondoltam, ezt a vitát most én nyertem meg. Phol
felhívott és megkérdezte: Hogy vagy? Mondtam: Egészen jól! Erre ő azt
válaszolta: Nem hiszem, hogy jól vagy. Egészen alázatosan, és bocsánatkérően
adta elő a dolgot, és azt mondta: Tudod, én soha nem avatkoznék bele a
magánéletedbe, de egyszerűen, nem tehettem róla, végig kellett hallgatnom ezt a
veszekedéseteket, amit Julival lefolytattál, és úgy gondolom, nem szabadott
volna ilyen durvának lenned a feleségedhez. Amit mondott, az nagyon az
elevenemben talált és valamit elvégzett bennem. És ez azt eredményezte, hogy az
óta, sem volt ilyen összeszólalkozásunk. Felismertette velem, hogy én voltam az
oka, az összeszólalkozásnak. Én mindig azt gondoltam, hogy ő benne van a hiba,
és szellemi harcba került, míg beismertem, hogy én vagyok a hibás. Most már
látom a hibát magamban, de szükség volt arra a kinyilatkoztatásra, ami Phol-on
keresztül érkezett. Phol-ról tudni kell, hogy amikor a kenet rajta van, akkor
igazán jó mulatság a közelében lenni. Elő fordult, pl. hogy egy étteremben
voltunk, azt tudni kell, hogy Phol szívbeteg, ez egy olyan betegség, amiből az
Úr nem gyógyítja meg valami folytán. Ültünk az asztalnál, és egyszer csak
felugrott. És nem tudtam elképzelni, mi van vele, már azt hittem, infarktust
kapott, és kérdeztem, mi van, mi a baj? És pár pillanat múlva a pincérnő
leejtette a tányérokat, és akkor Phol azt mondta, ettől ijedtem meg. Előfordul,
hogy ülök vele egy kocsiban, és egyszer csak összerezzen, kérdezem tőle, mi
van? És nem sokkal később a mögöttünk levő autó, ránk dudál, és akkor azt
mondja: ez van. Elő fordult, pl. hogy ültünk az irodában, és Phol megszólalt.
Vedd föl a telefont, Dick van a másik végén! Dick Kingről beszélt, akivel egy
éve találkoztam utoljára, ugyan az a Dick King aki őt bevitte a fehér házba.
Mindenesetre azt mondta nekem: Vedd föl, mert Dick van a másik végén. És akkor
mondtam, hogy Phol, de hát nem is csörög a telefon! És abban a pillanatban
megcsörrent a telefon, fölvettem és ki volt az? Természetesen Dick volt az. És
ez nagyon gyakran megtörténik Phol-lal, hogy amikor csörög a telefon,
megmondja, hogy ki a hívó. Neki ilyen ajándéka van, ez a megkülönböztetés
ajándéka. Ez a képessége, problémákat is okoz neki. Phol asszisztensét Reed-nek
hívják, és Phol előre három héttel korábban meglát olyan hibákat, amelyeket
Reed el fog követni, és elmondja neki, hogy ne kövesse el őket. És Reed 3 hét
múlva mégis elköveti ezt a hibát, és nagyon ideges lesz, amikor felismeri, hogy
őt erre már figyelmeztették korábban. Az ember azt hinné, hogyha valakit előre
figyelmeztetnek a hibájára, akkor az mindent el fog követni, hogy ne kövesse
azt el. És ez így is van. Re ed megpróbálja mindig elkerülni, mégis minden
esetben elköveti azokat a hibákat. De félre téve a tréfát, ezek a
kinyilatkoztatások nagyon – nagyon hasznosak lehetnek. Hatalmas előnyt jelent
előre látni, az ellenség által felállított csapdákat. Így ahelyett, hogy ő ejt
mindig minket csapdába, mi ejthetjük csapdába őt. Tudatosan figyelnünk kell
erre, és tudnunk, hogy ez valóban lehetséges megtudni, hogy mire készül az
ellenség. És ezek meg is történnek. Az utóbbi néhány évben, annyiszor
előfordult, hogy problémákból, nehéz helyzetekből menekültem, vagy menekültünk
meg, mert valaki meglátta azt előre, figyelmeztetett. Egyre inkább szükségünk
van erre, a gyülekezetben. El sem mondhatom mennyire értékelem, hogy olyan
emberek vesznek körül a gyülekezetben, teljesen fedezve vagyok, és tudjátok,
nem akarok eltitkolni dolgokat, de az igazság az, hogy nem is tudnék. És az is
előfordult már, hogy az Úr nekem mutatott meg dolgokat, Phol-lal kapcsolatban
és ez nagyon jó, hogy így tudjuk segíteni egymást. Csak nagyon jó kapcsolat
teszi ezt lehetővé, hogy fedezzük egymást, hogy kapjunk dolgokat, egymásra
nézve az Úrtól. És ha szereted, mondjuk a pásztorodat, akkor az ő számára is
megteszed ezt. Fedezed őt. Egy dologra azonban vigyáznunk kell. Ha megalapozott
jó prófétai kapcsolatot akarunk létesíteni valakivel, ne a korrekcióval, ne a
helyreutasítással kezdjük. Mert erre, hatáskörünk, felhatalmazásunk sem lesz.
Mert a korrekció feltételez egy olyan megalapozott tiszteletre épülő
kapcsolatot, amely csak idővel alakul ki. És amikor megalapozott kapcsolat és
felhatalmazás nélkül próbálunk élni, a korrekcióval, ez megrontja a meglévő
kapcsolatot is. Én rengeteg, nekem címzett, nekem kapott prófétikus üzenetet
kapok levélben és szóban, olyan sokat kapok, hogy el sem tudom mindet olvasni.
De néhány emberrel megvan az a kapcsolatom, amely a tiszteletre épül, és
kipróbáltságra, és ennek eredményeképpen figyelek arra, amit ők mondanak, amit
ők kapnak. Ne próbálj addig a pásztorod prófétája lenni, amíg nincs megalapozva
egy ilyen bizalmi szeretet kapcsolat közöttetek, amely kipróbált. Ha pedig még
nem alakult ki ez a kapcsolat, akkor hagyd Istenre, ne aggodalmaskodjál, Isten
ki fogja alakítani ezt a kapcsolatot közöttetek. Őszintén megmondva az zavar a
legjobban, hogy odajön hozzám, hogy ezt meg azt kapta az Úrtól számomra, és mindent
elkövet, hogy ezt el is fogadjam tőle. Na ez aztán végképp közénk kerül. Azt is
látnunk kell, hogyha egyszer valakit használt az Úr, az nem jelenti azt, hogy
attól kezdve ő tévedhetetlen. Emlékezzünk Péter esetére, az előbb már
felolvasott Bibliai rész után, közvetlenül miután Jézus megdicsérte és azt
mondta, hogy az Atya jelentette ezt ki neked, közvetlenül utána olyan dolgot
mondott Péter, amire Jézus már úgy reagált: Távozz tőlem sátán! A közvetlen
utána következő szó, már a sátántól volt. De tudjátok, Jézus akkor sem vette el
a kulcsot Pétertől. Ő tudta, hogy Péter hibát fog elkövetni, már akkor, amikor
neki adta a kulcsokat. Az Úr szolgálatában láthatjuk, hogy Ő egy olyan
atmoszférát alakított ki, a tanítványok körében, hogy bátran hibázhattak. Megkapták
a korrekciót, és rendre utasítást, amikor szükségük volt rá, de soha nem
ítélkezést, soha nem kárhoztatást. És nekünk is erre van szükségünk. Hogy egy
olyan környezet, egy olyan atmoszféra legyen, amelyben az emberek,
próbálkozhatnak, és összezavarhatják a dolgokat. Mert ez előfordul velem is
másokkal is. Péternél is nyilván az volt a gond, hogy amikor egy szín tiszta
kijelentés jött rajta keresztül az Atyától, ennek hatására büszke lett. És úgy
gondolt a tanítványokra: na nézzük csak kinél, van ez a kulcs? És a büszkét az
Úr elutasítja. És a következő dolog már a sátántól tudott beférkőzni Péter
szívébe. Az Úr arra is használja a próféciát, hogy szellemi ajándékokat
adományozzon az embereknek. Pál azt mondja Timóteusnak, meg ne vesd a
kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a
presbitérium kezeinek rád tevésével. Nagyon gyakran megtörténik, hogy úgy kap
valaki szellemi ajándékot, hogy egy prófétálás egy prófécia által kerül az
kijelentésre. Előfordult egyszer egy alkalmon, hogy azt a kijelentést kaptam az
Úrtól, hogy akik a gyógyítás ajándékát kapják most, annak a keze égni fog. És
nem értettem az egészet de kihirdettem, mivel úgy voltam, hogy az Úrtól való
volt a dolog. Rá egy hétre, odajött hozzám valaki, és azt kérdezte: emlékszel,
még amikor a múlthéten, azt mondtad, hogy akiknek a gyógyítás ajándékát adta az
Úr, annak a keze égni fog? Igen emlékszem, mondtam. Na akkor fogd meg a
kezemet! Megfogtam, és úgy égetett, mintha forró vasaló lett volna. És már az
első hét alatt is nagyon sok gyógyulás történt, rajta keresztül. Ilyenkor az Úr
teremtő szava nyilvánul meg a próféciában. És amikor az Úr szava megszólal, a
szellem kenetével egyetemben, akkor ott valami megtörténik, ott valami
létrejön.
Most szeretnék egy kicsit a személyes prófécia 3
fajtájáról beszélni.
- Általános : Ezt
láthatjuk az 1 Korinthus 14:3-ban: Aki pedig prófétál, embereknek beszél,
épülésre, intésre, vigasztalásra. Hiszem, hogy helyet kell biztosítanunk,
az ilyen általános jellegű próféciáknak. Bár itt és most örülök, hogy nem
sok hangzik el ebből a fajta próféciából. Ez az a fajta prófécia, amiről
annyit hallunk, és amely a kijelentésnek azon a szintjén van, ahol annyi
emberi hozzá keveredhet, sokak ezért is utálták meg a prófétálást, és meg
is értem őket. Vannak emberek, akik nekiálltak prófétálni, pusztán
másnaposságból, vagy azért mert nem itták meg a reggeli kávéjukat, és
ezért idegesek. És őszintén mondhatom, hogy mióta keresztény vagyok
összesen nem hallottam talán egy tucat általános próféciát, amire azt
mondhattam volna, hogy ez az Úrtól való volt. Fontos, hogy erről a szintű
próféciáról fölfelé fejlődjünk, magasabb szintűek felé. Bár volt már arra
is példa, hogy valaki prófétált, és ez nekem olyan általánosnak tűnt, de
kiderült, hogy a hallgatóság körében volt olyan, akinek személyesen szólt
és nagyon mélyen. Olyan valakinek szólt, aki már régóta imádkozott, ezzel
az egy konkrét dologgal kapcsolatban, és tökéletes választ kapott, most a
prófécián keresztül. És az ilyet nem szabad megvetnünk. De fontos, hogy a
Szent Szellemtől való legyen a próféciánk. Nem, pedig a saját
érzelmeinkből való. A kenet kell, hogy folyjon és nem, pedig az
előítéleteink és tanításaink. Az Ige arról is beszél, hogy ketten vagy
hárman prófétáljanak. Itt is az általános próféciáról beszél, és hiszem,
hogy ezeket a korlátokat, nekünk is be kell tartanunk. Természetesen más a
helyzet, egy ilyen prófétai konferencián, mint ez is, ahol tanuljuk a
prófétálást, és lényegesen többet prófétálunk, mint kettőt vagy hármat. De
egy átlagos Istentiszteleten, hiszem, hogy be kell korlátoznunk,
kettőre-háromra. Mert ha tovább engedjük, akkor egy idő után mindenkin
végig fut ez, mindenki elkezd prófétálni, és akkor az egész alkalom arra
megy el. A próféta lelkek, pedig engednek a prófétáknak. Nem kell, hogy
kitörjön belőled a prófécia. Oly sok próféciát láttam, meg hallottam már,
nem megfelelő módon jött, és több kárt okozott, mint hasznot. Tehát
figyelmeseknek és érzékenyeknek kell lennünk, erre, de akarjuk, hogy
legyen egy próféciánk, és szükség van rá az Istentiszteleteken is
megfelelő módon.
- Az előre dolgokat megjelentő prófécia: Az
igében egy jó példát látunk erre, amikor Sámuel próféta felkeni Dávidot
királlyá. És az évekkel azelőtt történt, mielőtt Dávid király lett volna.
És Dávid mit csinált, ezzel a próféciával? Az égvilágon semmit. Visszament
őrizni a juhokat, és várta, hogy Isten végezze el, Isten töltse be ezt a
próféciát. Előfordul, hogy a prófécia az egy invítáció egy meghívás. Nem
egy fogadkozása Istennek, hanem inkább egy felbuzdítása, az ember felé.
Hívások Isten felől, Isten részéről az ember felé. És ezt nem szabad
összekevernünk, azzal, amikor Isten megfogad, szinte meg esküszik,
valamire. És az így kapott ígéreteknek a valóra válásához türelemre, és
hitre van szükség. Azok a próféciák, amiket Isten kijelent, kinyilvánít,
megígér, szinte meg esküszik rá, ezek valóra is válnak, minden további
nélkül. De úgy gondolom, Dávid pontosan azt csinálta, a legjobbat
csinálta, amit csak tehetett. Azt mondta, ha Istentől van, akkor majd
Isten el fogja végezni. Nekem fel sem kell emelnem a kezem, nem is tette
meg. Nem emelte fel a kezét. Semmit nem tett azért, hogy ezt valóra
váltsa. Isten kezében hagyta a dolgot. Ha tehát valakin keresztül egy
próféciát kapsz, amely az életedre nézve egy elhívásra szól, akkor
legjobb, amit tehetsz, hogy elkezdesz készülni. Tedd magad nyitottá arra,
hogy Isten bele tudjon téged vinni abba, amire elhívott. De amint ezt már
említettük korábban, az ígéret, és az ígéret földjére való belépés között,
ott van a pusztaság. Ahol éppen az ellenkezőjét fogod tapasztalni, mint
amiről az ígéret szólt. Ne hagyd, hogy ez elbátortalanítson. Bármit
kérhetsz tőlem a pusztaságban.
- Az útmutató, iránymutató prófécia:
sok-sok példát láthatunk erre, például amikor Sámuel, utasítást ad
Saulnak, hogy az amálekitákat pusztítsa el, ezzel a fajta próféciával, a
kapcsolatban az a veszély áll fenn, hogy nem veszik őket elég komolyan a
prófétai szót, az a szolgálatába került. A királyság elvétetett tőle. Ha
az Úrtól származik a kijelentés, akkor fontos, hogy odafigyeljünk rá. Ha
pedig egy útmutató, irányadó, sőt utasító szó Isten részéről, akkor
engednünk kell neki. Hiszem viszont, hogy valamikor szükség van rá, hogy
megerősítést kapjunk, azzal az üzenettel, azzal a próféciával kapcsolatban.
Nem hiszem azonban, hogy igaz az a tanítás, miszerint Istennek kötelessége
megismételni azt a szót, amit mondott. Sok példát láthatunk az Igében
arra, mikor Isten egyszer szólt. És mivel nem figyeltek rá kellőképpen,
vagy nem engedtek a szavának, ez negatív következményekkel járt. Sehol nem
látom az igében, hogy Istennek kötelessége lenne megerősíteni,
megismételni, amit mondott. Többféle módszerről hallottam viszont, amit
használnak arra, hogy megkülönböztessék, vajon Istentől van -e a prófécia.
Az egyetlen működő módszer, amiről tudok, az-az, hogy ismernünk kell az Ő
hangját. Semmi más módszerről nem tudok, amivel ez működne. Nézzük meg
Jósiás esetét, aki Izrael egyik legnagyobb királya volt, és a legnagyobb
ébredést indította el, Izrael történelmében. Elolvashatjátok a 2 Krónikák
könyve 6:35 részben, amikor Nékó az egyiptomi király közeledett Izrael
felé, és üzent Jósiásnak, hogy engedje őt át, mert az Úr mondta neki, hogy
ezt meg azt végezze el. De mivel Jósiás nem ismerte fel az Úr hangját abban,
amit Nékó mondott. Képzeljük csak el teljesen váratlan, olyan helyről jött
a prófécia, ahonnan nem is várta volna Jósiás. Az Úr csak egyszer szólt,
az ellenséges királyon keresztül, Jósiás nem ismerte föl, az Úr hangját, vagy
legalább is nem reagált rá és ezért meghalt. Egy másik jó példa az Igéből,
Pál hajótörése. Ha emlékeztek, odament a századoshoz, és azt mondta neki,
nem kellene elindulnunk, mert problémák lesznek, gondok lesznek, ha
elhagyjuk ezt a kikötőt. De a százados azt tette, amit nagyon sok keresztény,
szokott tenni, még más valaki véleményét is meghallgatom erről, a
dologról. De ilyenkor nem teszünk mást, mint keresünk valakit, aki
egyetért azzal, amit mi már eldöntöttünk, hogy tenni fogunk. Keresztények
ezt nagyon sokszor teszik, mikor az Úr szól hozzájuk, és ők azt mondják,
hogy megerősítést kell kapnom, és keresnek valakit, aki egyet ért azzal,
amit ők akarnak tenni. Ne feltételezzük azt előre, hogy a prófétai szó, az
egyezni fog azzal mindig, ami a szívünkben van. Ezt, pedig sokszor hallottam
tanításban. De gondoljuk csak el, nincs is szükséged, az Úr szavára,
hogyha azt te már úgyis el fogod végezni, mert úgyis a szívedben van. Az
ilyen irányító, utasító próféciák, mikor jöttek, legtöbb esetben olyankor
jöttek, aminek tanúja voltam, amikor rossz irányba ment az illető, éppen
ezért volt szüksége rá. Pontosan úgy, ahogy ez a százados valamit készült
megtenni, és Isten megpróbálta őt figyelmeztetni. És sokszor nem kapunk
megerősítést. Az egyetlen dolog, ami biztonságot jelent nekünk, az-az, ha ismerjük
az Úr hangját. És ne legyél olyan, mint egy elkényeztetett gyermek, akinek
többször is szólni kell, mire végre engedelmeskedik. Az Úr gyakran csak
egyszer szól. Persze az Úr kegyelmes, ha odamész hozzá, és azt mondod
neki: Uram, ne haragudj, úgy érzem nem értettem egészen tisztán, amit
mondtál. Akkor meg fogja ismételni, és nem fog rád haragudni. Ha valóban
meg akarod tenni, amit ő mond, és valóban nem értetted tisztán, akkor
megerősíti a szavát, és erre is látunk példát az Igében. De nem kötelessége
ezt megtenni. Ha a gyermekednek mondasz valamit, és a gyermeked odajön
hozzád, és azt mondja: ne haragudj apa nem értettem egészen tisztán,
tényleg meg akarom tenni, de nem értettem. Nem fogsz megharagudni a
gyermekedre. És Isten sem fog megharagudni ránk. Tehát nem azzal van a
gond, ha megkérjük Őt, hanem azzal, ha elvárjuk tőle. De ha tisztán
hallottad, amit az Úr mondott, és tudod, hogy az Úr mondta, akkor jobb, ha
megteszed késedelem, nélkül. Éppen elég példát láttunk már arra, amikor
valaki körbeszaladgált, úgymond megerősítést keresve, holott csak
egyetértésre várt, azzal, amit ő akart csinálni. Hiszem, hogy a mai
napokban, a mi időnkben, egy megkérdőjelezhetetlenül hatalmas és sürgős
szükség van, a prófétai szolgálatok kiteljesedésére. De ez csakis
igazságban, őszinteségben, szavahihetőségben, megbízhatóságban,
alapozódhat meg. Ez valami olyasmi, aminek eddig hiányát láttuk. Azt kell
mondanunk, hogy valamely szempontból igaza van annak a sok-sok pásztornak,
akik teljesen lemondtak a prófétálásról, akik teljesen kizárták a
prófétálást. De úgy gondolom, nagy hibát követünk el, hogyha nem keressük
a lehetőséget, hogy halljuk az Úr hangját. Ha nem adunk neki lehetőséget,
hogy szóljon az Ő népéhez. Látnunk kell, és el kell ismernünk, hogy
alaposan kihasználták, alaposan visszaéltek már a prófétai szolgálattal és
a prófétálással, a múltban. Higgyétek el, teljesen együtt érzek azokkal a
pásztorokkal, és azokkal a testvérekkel, akiket bántódások értek, ezeken a
visszaéléseken keresztül. De azt is látni kell, hogy nélkülözhetetlen ez a
szolgálat, hiszen nem tudunk meglenni nélküle. Muszáj, hogy őszintén és
tisztán, működjön közöttünk. Látnunk kell, hogy Jézabel volt az, aki saját
magát, próféta nőnek nevezte. Ha te valóban próféta vagy, akkor nincs
szükséged arra, hogy ezt hangoztasd. Nincs szükséged arra, hogy prófétának
hívd, vagy hivasd magad. Volt rá példa, hogy odajöttek hozzám emberek és
elmondták nekem, hogy ők ilyen meg olyan próféták, de szinte mindegyiknél
fel kellett hogy ismerjem bennük legalább egy kis részben, azt a jézabeli
lelkületet. Az Igében azt látjuk, hogy az igazi próféták nem törődtek
azzal, hogy ki minek hívja őket. Azzal törődtek, hogy menjenek és
elvégezzék azt a munkát, amire el vannak hívva. Amennyiben viszont egy
próféta megfelel azoknak a kitételeknek, amiket az Ige támaszt egy
prófétával szemben, és valóban Isten üzeneteit szólják, hűségesen, igaz
módon, őszintén, akkor rá kell mondanunk, hogy ő egy próféta. Vannak olyan
emberek, akiknek az élete láttán, rá tudom mondani, hogy ők valóban
próféták. Tapasztaltam, hogy az Úr hangját szólják. Tapasztaltam, hogy
pontosan átadják, amit az Úr mondott nekik. De a mában, a jelenben történő
prófétai mozgalom, úgy gondolom, még nem érdemli meg, a mozgalom nevet,
mert ez még nagyon magzati formában van, ennek a szolgálatnak a
helyreállítása. De úgy hiszem, hogy a történelem során, mindig is voltak
egyes személyek, egyes próféták. És igazán tetszik, Tolsztoj definíciója a
prófétaságról, amelyik így hangzik: a prófécia olyan, mint a száraz
erdőben meggyújtott tűz. Az csak ég, csak ég, egyre jobban ég, amíg minden
fa, és minden avar, minden széna, felemésztődik. A rabszolgaság
megszüntetésének példáját használta. Amikor is a világ a megfelelő időben
prófétai kijelentés hatására lángba borult. Megindult ez a tűz, és
egyszerűen nem lehetett eloltani. A történelem során többször is
megfigyelhetjük, hogy Isten emberei prófétikusan szóltak, ez elindított
egy tüzet, amit utána már nem lehetett eloltani. A prófétai hatalom, egy
ékes példája számomra, Luther Márton. Hiszem, hogy ő az újtestamentumi,
kor egyik legnagyobb prófétája. Egyszerű szerzetes, egy kis német
városból, amit Wittenbergnek hívtak. Kiszegezi 95 pontját, 95 tételét, és
az egész világ megváltozik. És a világra még most is hatással van, az,
amit ez a szerzetes elvégzett. Na, én ezt nevezem prófétai hatalomnak. Ez
a prófétai erő. És ezt nem látom most megtöltődni. Nem hallok egy
egyértelmű trombitahangot, megszólalni. Itt évtizedek óta nem hangzott
fel, egy tiszta, trombita hang, Isten egyházában. Lehet, hogy még régebb
óta, de hiszem, hogy fel fog hangzani. Hiszem, hogy ágyúlövések, fognak
még eldördülni, de eddig még nem hallottuk meg őket. Tehát ha igazi
prófétai hatalomról hallok, akkor csak annyit mondok: igen hiszem, hogy
egyszer majd eljutunk oda. Próbálkozunk, de van még valami ezzel a
hatalommal, és erővel kapcsolatban, ami valahogy még nem szabadult ki, nem
szabadult el, széles körben, a gyülekezeteken belül. Az Úr Phol-nak
mondta, hosszú idővel ezelőtt, és ő egy pár évvel ezelőtt mondta nekem, a
következőket: az egyház nem fogja kihasználni a próféciákban rejlő
lehetőséget. És ezért az Úr, a fehér házat fogja használni, hogy megadja a
prófétálásnak azt a nyilvánosságot, ami jár neki. Évekkel ezelőtt mondta
nekem. Azt mondta az Úr, hogy minden lehetőséget megad az egyháznak, de az
nem használja ezt ki. És akkor az Úr elkezdi a fehér házat használni. Majd
figyeljük csak meg, mi fog történni. Hol van az a tiszta trombita hang, az
a jól megkülönböztethető jeladás. A prófétátok és bemegy a hitetlen, vagy
be nem avatott annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja,
titkai nyilvánvalóvá lesznek, arcra borulva imádja az Istent, és hirdeti,
hogy Isten valóban közöttetek van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése