3 A PRÓFÉTAI SZOLGÁLAT AKADÁLYAI

Rick Joyner

Most 10 olyan területről fogok beszélni, amelyeket, életünket és szolgálatunkat behatások érhetik, olyan behatások, amelyek eltorzítják, amit kapunk, amit hallunk, amit közvetítenünk kell. Eltorzítják, amit prófétálunk, és eltorzítják azt, ahogyan értelmezzük, magyarázzuk a próféciákat. A legtöbb félre prófétálás mellé találat ebből származik. Sokszor voltam már tanúja annak, hogy valaki az Úrtól kapott egy próféciát, és átadta, de az a magyarázat, amit hozzá fűzött, elferdítette az egészet. Olyannak is tanúja voltam, amikor egy prófécia magyarázattal együtt nagy zűrzavarnak hatott, és csak később derült ki, hogy maga a prófécia teli találat volt, de a hozzá fűzött magyarázat ferdítette el az egészet. A legtöbbször ez a helyzet. Hallunk valamit, de nem tudjuk, hogyan kell magyarázni. Legtöbben, pl. akik látásbeli kijelentést kapunk, vagy látomást, esetleg álmot, nem kapjuk hozzá a magyarázatot. Erre példát a Bibliában is találhatunk bőségesen. A fáraó álmot lát, és József az, aki jön és megfejti az álmot, és magyarázatot ad az álomra. És a legtöbben elvétik, amikor a saját kijelentésüket, próféciájukat magyarázni akarják. Meg kell tanulnunk, hogy csak azt adjuk át, amit kapunk. Mert ez az a terület, ahol találgatások, spekulációk lépnek be. A következő pontokra kell nagyon odafigyelnünk.

1. Előítéletek: Ezek lehetnek kulturális, vallási, tanításbeli előítéletek, de ezek mind a saját magunk előítéletei. Biztosan sokan még emlékeztek arra a könyvre, minek az volt a címe, hogy 88 ok, amiért Jézus azt mondta, hogy 88-ban jön vissza. És arra emlékeztek, aminek az volt a címe, hogy 89 ok, amiért Jézus 89-ben jön vissza. Most már kb. 97. oknál tartunk, hogy miért ez az-az év! Amikor először találkoztam ezzel a könyvvel, rögtön tudtam, hogy ez az ember Istentől hallott valamit. De ő természetes emberi módon reagált, és a legnagyobb dolog, amire gondolni tudott, ami megtörténhet, az, Jézus Krisztus visszajövetele. Sok olyan embert ismertem, aki azt a kijelentést kapta, hogy Jézus Krisztus hamar visszajön. És Jézus vissza is jött értük. Komolyan mondom, személyesen is ismertem olyanokat, akik meghaltak, akik ezt a kijelentést kapták. Tehát az Úr nekik jelentette ki az Ő saját visszajövetelét, az Ő saját életükre nézve. Tehát ez az ember, aki ezt a könyvet írta, hogy 88 ok, amiért Jézus 88-ban visszajön, ő valóban az Úrtól hallotta. De a magyarázat, amit hozzá fűzött, azzal torzította el az egészet. A magyarázatába hozzákeverte, a saját előítéleteit, a saját tanításait. És pontosan ez az oka, amiért mi is annyian mellé találunk, félre prófétálunk. Ugyanez lehet azokkal a dátumokkal a történelem során, amiket emberek megkaptak, hogy Jézus ezen, vagy azon a napon vissza fog jönni. Tényleg Istentől hallhattak valamit, hogy rendkívüli dolog fog történni azon a napon, és bizonyos értelemben azokon a dátumokon, el is jött Jézus, mert vagy ébredés tört ki, vagy valami más rendkívüli dolog történt azon a napon. Pl. a nap, amelyiken kitört az első világháború, valaki azzal a nappal kapcsolatban azt kapta, hogy Isten azon a napon vissza fog jönni. És még sok ilyen történelmi dátum van, amelyekkel kapcsolatban emberek láttak hallottak dolgokat Istentől. De amikor elkezdték magyarázni, amikor a saját magyarázatukat fűzték hozzákeverve a saját tanításaikat, előítéleteiket, akkor már mellé ment a dolog.Szektairaizmus, szekta szellem: a szektásság szelleme azt fogja okozni, hogy félremagyarázzuk, amit Isten mond nekünk. Amikor elismerésünket egy különálló szervezettől, vagy felekezettől merítjük. Ez azt fogja okozni, hogy egy nyomás lesz rajtunk, hogy annak a felekezetnek, szervezetnek vagy mozgalomnak a tanításait prófétáljuk. Mindent annak a szervezetnek a szemüvegén keresztül fogunk látni, és magyarázni. Az ószövetségi főpap mind a 12 törzsnek a köveit a mellkasán hordta. Hiszem, ha magasabb szintű kenetet akarunk, akkor Krisztusnak az egész testét, egész gyülekezetét, szívünkön kell hordani. De ha megbízást, szervezést egyetlen szervezettől, egyetlen felekezettől kapunk, ez korlátozni fogja azt a kenetet, amit elérhetünk. Korlátozni fogja azt a kenetet, amit használhatunk, anélkül, hogy eltorzítanánk, amit Isten mondani akar. Ez a szektásság. Hiszem, hogy az egész Krisztus testét kell néznünk, és a szívünkön hordanunk. Ahhoz hogy a prófétai kenet magasabb szintjét megkaphassuk. Mert ahogy azt részletesen is megnézzük, vannak szintjei a prófétai kinyilatkoztatásnak. Amit ma általánosan prófétai kijelentésnek tekintenek, Krisztus testében, az a prófétai kinyilatkoztatás legalsó szintje, legalacsonyabb szintje, amelyik leginkább ki van téve az eltorzításoknak, behatásoknak, ez a benyomások szintje. Ez is egy prófétai kinyilatkoztatási szint, és az Úr használja ezt, de ez a legalacsonyabb szint. Ezen a szinten kapott kinyilatkoztatáskor nem is szoktam azt mondani, hogy így szól az Úr. Mert ez a szint túlságosan is ki van téve behatásoknak. Ezen a szinten jobb, ha csak azt mondjuk, hogy úgy gondolom, hogy ez az Úrtól való, vagy úgy gondolom, hogy ezt mondta az Úr, de nyitva kell hagynunk a dolgot. Tehát egyértelművé kell tennünk, hogy tévedhetünk. Amikor a prófétai kijelentés magasabb szintjére jutunk, akkor mondhatjuk azt, és akkor már bátran, hogy ezt mondja az Úr, és akkor már biztosan állíthatjuk ezt. 
2. Keserűség: Neheztelésünk, nagymértékben befolyásolhatja a prófétálásunkat. Az ótestamentumi papokkal szemben támasztott egyik követelmény az volt, hogy nem lehetett a testükön kelés, vagy furunkulus. Mi ez a kelés? A kelés nem más, mint egy gyógyulatlan seb, amely elfertőződött. Az ótestamentumi papoknak nem lehettek ilyen sebei, ilyen kelései. Ha valakinek ilyenek vannak, nem lehet a közelükbe menni, nem lehet hozzájuk érni. Tehát én úgy gondolom, ha valakinek ilyen lelki sebei vagy ilyen lelki kelései vannak, az nem végezheti hatékonyan a papi szolgálatot. Sokan ilyen sebekkel rendelkezünk, és visszük ezeket magunkkal, mindenhová, és ezeket a sebeket a Krisztus testében kaptuk a gyülekezetben. Nagyon hajlamosak vagyunk ilyen sebeket okozni egymásnak. Ezek a sebek szinte elkerülhetetlenek, viszont meg kell tanulnunk begyógyítani őket. Nem szabad őket magunkra venni, személyesen felfogni, mellre szívni, hanem lehetőségnek kell őket tekinteni a fejlődésre. Bármi, ami az életedben történik, az, vagy botló köveddé válik, vagy dobbantó kővé, és a döntés a te kezedben van. Bármi, ami történik az életedben, akár negatív, akár pozitív, ez egy lehetőség egy hitpróba, ami felett nem szabad elsiklanunk, hanem ki kell használnunk azt. Emlékszem az egyik barátom prófétai kijelentésére, és ez olyan kijelentés volt, ami magasabb szintű volt, egyértelműen az Úrtól való volt, nem a benyomások szintjén kapta ezt, és ez így hangzott: Az egyetlen különbség a szellemi pásztorkutya, juhászkutya és a szellemi farkas között, hogy a szellemi farkasnak gyógyulatlan sebei vannak. A legtöbb ilyen farkas eredetileg, pásztor-vagy juhászkutyának volt elhívva, de sebeket kaptak, és nem engedték begyógyulni ezeket a sebeket, így farkasokká váltak. Olvastam egyszer egy könyvet, amiben démoni lények mérgezett nyilakkal lövöldöztek, és ha valakit eltaláltak, egy ilyen mérgezett nyíllal rögtön el kellett távolítani ezt a nyílvesszőt, és a mérget is el kellett távolítani, mert ha ez a méreg a szervezetben eljutott a szívig, akkor az illető is olyanná vált, mint ők maguk. Tudom, hogy sok emberrel ma ez történik. Vannak, pl. az úgynevezett hamis vallást figyelők. Teljesen arra koncentrálnak, ami sötét, ami gonosz, és így ezek a nyilak eltalálják őket. A méreg eljut a szívükig, és ők maguk is ilyen sötétté, gonosszá válnak a szívükben, és utána elkezdik terjeszteni ezt a mérget, a Krisztus testében. Paranoiát és megosztást terjesztenek az egyházban. Szakadásokat okoznak. Olyanná lettek, mint amit tanulmányoztak, amit figyeltek. Mindannyian olyanná leszünk, amit szemlélünk, amit figyelünk. Ha az Urat és az Ő szemléletét dicséretét szemléljük, akkor az Ő hasonlatosságára változunk el, dicsőségről-dicsőségre. De ha a sötétségre kezdünk el koncentrálni, olyanná válunk, mint az. Oly sok esetben láttuk ezt megtörténni, hogy egyszerűen tragikus. Nem engedhetjük meg, hogy a keserűség gyökeret verjen bennünk. Mert a keserűség gyökere sokakat megfertőz.
3. Elutasítás: Az elutasítás eredményezhet keserűséget, de eredményezhet, az emberektől való félelmet is. Mindkettő el fogja torzítani azt a kijelentést, amit kapunk. Pál azt mondta, hogyha emberek tetszését keresném, akkor nem lennék Krisztus szolgája. Hajlamosak vagyunk reagálni az elutasításra, de sohasem szabad úgy prófétálnunk, hogy az, válasz legyen, reagálás legyen valamiféle elutasításra vagy igazságtalanságra. Mert ez eltorzítja azt az üzenetet, amit kapunk, és azt az üzenetet, amit prédikálunk. És nagyon sokan ezt az elutasítást, átviszik az Úrral való kapcsolatukban is. Nem lehet olyan motivációval szolgálni, hogy ezzel az Úr jóváhagyását keresed. Azért mert elutasítva érzed magad Ő általa. A méltatlanság érzése, amit nagyon sokan magunkban hordozunk, megint csak eltorzítja azt, amit kapunk. Tehát a szolgálatban nem motiválhat az, minket, hogy ezzel keressük Isten elfogadását, jóváhagyását, hanem csak az motiválhat minket, hogy már elfogadtuk, hogy már megkaptuk Isten jóváhagyását, amit a kereszt által Isten Fia nyert meg számunkra. Pozíciónk nem abban áll, hogy kik vagyunk, és nem is abból, hogy milyen jók voltunk a mai napon, hanem pozíciónk Isten előtt abban áll, amit Jézus tett. Ő benne kell a helyünket, pozíciónkat elfoglalnunk.
4. Személyes identitás probléma: Az, amikor valaki a szolgálatában keresi az identitását, Krisztus helyett. Amikor a szolgálatukat elutasítja valaki, ők érzik magukat elutasítva. Ha nem fogadják el a próféciájukat, akkor ők érzik el nem fogadva magukat. Hiszem, hogy ez a gyökere a birtoklási vágynak, és a területben való gondolkodásnak, lelkületnek, amikor elkezdjük félteni a saját területünket, a saját embereinket, ez annyira ellentétben áll azzal a szolgálattal, amit Krisztus bemutatott. Mi figyelmeztetünk mindenkit, aki beáll közénk munkatársnak, ha érzékenyek a lábujjaid és félsz hogy rálépnek, akkor jobb, ha vasbetétes bakancsot veszel fel. Ha könnyen megsértődsz, ha könnyű belegázolni a lelkivilágodba, és ha szolgálatban akarsz járni, akkor meg kell tanulnod elviselni, elhordozni dolgokat anélkül, hogy túl érzékenyen reagálnál rájuk. A szeretet egész tömegbűnt elfedez. Fölé kell emelkednünk annak a sértődékenységnek, ami annyi sok emberen uralkodik. Ha túl érzékeny vagy, nem fog sokáig tartani a szolgálatod. A kapott sebeket, pedig meg kell tanulnod begyógyítani. Ha pedig nem tudod elviselni, elhordozni a helyreutasítást, akkor meg se próbálj prófétálni. De azok, akik megpróbálják, prófétálnak, hibáznak, és utána elfogadják a helyreutasítást, és újból, csinálják, és tanulnak belőle, messze megelőzi azokat, akik meg sem próbálják, mert félnek a helyreutasítástól. Én személyesen nagyra becsülöm azt, aki megpróbálja akár hibázik akár nem. Értékelem a buzgóságát, hogy megpróbálta. Ha valami nagyon nincs rendben, azt úgyis megmondjuk. Ha valami, pedig kissé nincs rendben azon, pedig jót nevetünk. Olyan élvezetessé akarjuk tenni a szolgálatot, amennyire csak lehet. Magunkat, pedig nem kell nagyon komolyan vennünk. Én akarom Isten Igéjét komolyan venni. A saját hibáinkat, pedig nem kell, annyira, mellre szívni. Nem sok minden múlik rajtunk. Isten az, akin múlnak a dolgok. Emlékezzünk arra, amit Pál mondott, „Semmit nem tehetek az igazság ellen, csak az igazságért.” Ezzel nem azt akarta mondani, hogy nem tudja összezavarni a dolgokat, hanem azt akarta mondani, hogy az igazság annyival hatalmasabb, mint az én legnagyobb hibám, amit el tudok követni, hogy egyszerűen nem tudok olyan nagyot hibázni, hogy ez útjába álljon az igazságnak. Istentől kaptunk egy bizonyos mértékű szabadságot, hogy segíthessük, az igazság előrevitelét, hogy munkatársai legyünk Istennek. Ez pont olyan, mint mikor a gyermekeid segíteni akarnak neked, és tele vannak buzgalommal, hogy majd ők segítenek neked. Közben észre sem veszik, hogy végig útban vannak neked, és a végén úgyis neked kell megcsinálnod, az egészet, és amikor haza jön apa, azzal fogadják, hogy: „apa én mostam föl a padlót!” Sokszor úgy vagyunk az Úrra, hogy büszkén mutatjuk, hogy ezt mi csináltuk. És az Úr hagyja, hogy hagy, csináljuk. Mint az anya, aki hagyja a gyermekeit, hogy hagy tanuljanak. Azt gondoljuk, hogy mi végeztünk el dolgokat így jól, holott csak ott lábatlankodtunk Isten útjában egész idő alatt, de tőlünk függetlenül is elvégezte a munkát. Semmit nem tehetünk az igazság ellen, csak az igazságért. Az Ő királysága ellenállhatatlan. A te legnagyobb hibád sem tudja ezt lelassítani. El fog jönni Isten királysága, és Ő, pedig nagyobb a mi legnagyobb hibánknál is. Tehát figyeljetek, oda miben keresitek az identitásotokat. Ne vedd magad komolyan, vedd Istent komolyan. Persze akarjuk az Istennek végzett szolgálatot komolyan venni, de közel sem kell ennyire halálosan komolyaknak lennünk, mint amilyenek vagyunk.
5. Lázadás: Ha megnézzük a lázadásnak azt a tömegét, ami ki lett töltve erre a világra, akkor megláthatjuk, hogy nagyon – nagy szükség volt erre a tanításra. Persze lehet mindent túlzásba vinni, ha az ellenség nem tud téged megállítani, akkor megpróbál mögéd kerülni és túl messzire lökni. A legtöbb emberrel, akik végletekbe mentek ez történt. Az ellenség nem tudta őket megállítani, ezért mögéjük került és túl messzire tolta őket. Az egyik véglet az anarchia. A másik véglet a teljes kontroll. De valahol kell, hogy legyen egy egyensúly. És hiszem, hogy az Úr tudja, hol van ez az egyensúly. Az viszont biztos, hogy igaz prófétai szolgálatban nem tudunk járni, hogyha lázadás van a szívünkben. Rendkívüli módon bekorlátozza a szolgálatunkat. Persze valamilyen mértékben mindannyiunkban van lázadás, de folyamatosan kell kidolgoznunk ezt. Nem vagyunk még tökéletesek, konfliktusaink mindig is lesznek, akár a munkahelyen a főnökünkkel, akár a minket körülvevő körülményekkel, akár emberekkel, de fontos, hogy ezeket mind lehetőségeknek tekintsük, amit az Úrtól kaptunk arra, hogy fejlődjünk. A lázadást le kell számolnunk és meg kell szabadulnunk tőle. Eltorzítja a jellemünket, azt amit hallunk az Úrtól, ez egy alapvető bűn. A vége, pedig elszigetelődéshez vezet. Hány olyan példát láttunk, valakit az Úr elhívott szolgálatra, az illetőt elutasították, nem fogadták el, ezért lázadó lett, elszigetelődött, nálunk van az igazság, náluk nincs az igazság. Az elszigetelődés a lázadás eredménye. És az elszigetelődés tévútra vezet. Abba kell hagynunk azt, hogy elfutunk a problémáink elől. Szembe kell fordulni velük. Nem kell a problémáink felé futnunk. Mi győzteseknek lettünk elhívva. Ahhoz pedig, hogy legyőzzünk, valamit szembe kell néznünk vele. Ha hajlamosak vagyunk elfutni a problémáinktól, és elfutni azok elől, akikkel problémáink vannak, ez vezethet elszigetelődéshez. A Példabeszédek 18:1 azt mondja: Az, aki elszeparálja magát, a maga kívánsága után jár, és dühösködik minden igaz bölcsesség ellen. Krisztus teste a gyülekezet tele van megkeseredett emberekkel, akiknek keserűség van a szívében, a korábbi pásztoruk ellen, elutasítás korábbi gyülekezetükkel szemben, lázadás a szívükben, és elszigetelődés. Ennek következtében letérnek a helyes útról, és egyre távolabb és távolabb kerülnek az igazságtól. De ha a világosságban járunk, mint ahogy Ő is a világosságban van, akkor közösségünk van egymással. Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől. Elkerülhetetlen, hogy a gyülekezetben, a lábadra lépjenek. És soha nem fogsz felnőni, hogyha ezt nem tudod elviselni. De hiszem, hogy az ellenkezője is igaz. Azoknak, akiknek nincs közösségük, azok nem járnak a világosságban. Ha megfelelően csatlakoztatva vagy a fejhez, akkor csatlakoztatva leszel a testhez is. Hiszem, ha megfelelő lesz a kapcsolatod a fejjel, ha megfelelően csatlakoztatva vagy a fejhez, akkor csatlakoztatva leszel a testhez is. Valahol valahogyan, meglesz az a kapcsolat.
6. Szentesítetlen irgalom: ezt a 80-as években kaptam az Úrtól, ez egy nagyon nagy probléma, azt mondta az Úr. Hajlamosak vagyunk irgalmasnak lenni, irgalmat adni olyanoknak, akik Isten ítélete alatt vannak. Természetesen szükség van az irgalomra, Isten irgalmára, de van egy szentesítetlen irgalom, amely eltorzítja a tisztánlátásunkat. Ez arra való hajlam, hogy irgalmat vagy kegyelmet nyújtsunk azoknak, akik Isten ítélete alatt vannak. Emlékezzünk mit mondott az Úr Péternek. Távozz tőlem sátán! Botló kövem vagy nekem, mert nem Isten érdekét tartod szem előtt, hanem emberekét. Mi hozta ezt elő Péterben? Az hogy Jézus azt mondta, hogy keresztre kell mennie. Van úgy, hogy imádkozunk valakiért, „Uram cselekedj ennek vagy ennek az embernek az életében. „ és mikor Isten elkezd cselekedni az életében, tüzet hoz az életébe, amely tűznek végül is az lenne az eredménye, hogy Isten országába hozza azt az embert, és amikor ezt észrevesszük, mit, csinálunk? Átrohanunk és eloltjuk a tüzet. Szentesítetlen irgalom. Ez okozta azt, hogy Pétert lesátánozták. Amikor nem Isten érdekét tartod szem előtt, hanem emberekét. Amikor nem Isten szemszögéből látod a dolgokat, hanem emberéből. Ha Isten gondolatai a mi gondolataink, akkor, amikor Isten ítélete közeleg, akkor Isten ítéletéért fogunk imádkozni. Ha egyformán gondolkodunk az Úrral, akkor ezt fogjuk tenni. Éppen, úgy ahogy Illés tette. Tehát ez az a szembesítetlen emberi irgalom, ez is elhomályosítja azt a kijelentést, amit kapunk.
7. Alapvető látáselhomályosító tényező: gonosz kívánság, a szemek kívánása. Mire van elhívva a próféta? Az Ézsaiás 29:10 úgy beszél a prófétákról, mint szemekről. Honnan jön a gonosz kívánság? Emlékezzünk mit mondott Jób. Szövetséget kötök a szememmel, hogy ne nézzek fiatal nőre, hogy meg ne kívánjam. Szövetséget kötött a szemével, mert a szemeit az Úrnak szentelte. A gonosz kívánság elhomályosítja, eltorzítja a prófétai látást, bekorlátozza a prófétai látásra való képességedet. Ha a szemünk tiszta, akkor az egész testünk világos lesz. Sokaknál ez az egyetlen tényező, az, hogy hagyjuk a szemünket arra kalandozni, amerre akar, hogy azt nézze, amit nem kellene néznünk, már ez elegendő arra, hogy elvágjon minket a prófétai kijelentéstől. Egyszerű testi kívánság, a szemünket az Úrnak kell adnunk, ha az Ő szemei akarunk lenni. Meg kell szentelnünk a szemeinket. És hidd el, ha a szemed tiszta lesz, akkor az egész tested telve lesz fénnyel.
8. Önteltség: Amikor az Úr nagy dolgokra használ minket, utána könnyű a büszkeségnek beférkőznie, és félre vezetnie minket. Közvetlen, azután, hogy Péter kapta azt a hatalmas kinyilatkoztatást, hogy „Te vagy az élő Isten Fia!” ezután nevezte Jézus őt sátánnak. Szinte a soron következő szó, ami Péter szájából kijött, már a büszkeségből, az elbizakodottságból fakadt. Szinte elkerülhetetlennek tűnik, amikor nagy dolgokra használ az Úr minket, a büszkeség beférkőzik, Isten, pedig ellene áll a büszkének. A kegyelmét, pedig az alázatosnak adja. Az elbukás előtt büszkeség jár, ezt mondja a példabeszédekben, ez oly sokszor megtörténik próféta típusú emberekkel, akik sok esetben sokkal többet látnak, mint más emberek. Ajándékuk van, jövőben látnak dolgokat, és úgy gondolják, hogy azért mert többet látnak, ezért több mindenük van, és az-az élet, amit élnek, az, magasabb szintű, jobb minőségű, holott az igazság az, hogy gyakran éppen átlag alatti, minőségű szinten élnek, szellemi értelemben természetesen, tehát az Úrtól távol. Mert sokkal többet jelent lenni valakinek, mint látni valamit. Ez elbizakodottság, büszkeség, és ez nagyon könnyen bejön, amikor elkezdünk hallani az Úrtól dolgokat, és botlásunkat okozza. Ezért fontos, hogy szembenézzünk a hibáinkkal, elfogadjuk azokat, megalázzuk magunkat. Az Úr nem vette el azokat a kulcsokat Pétertől, amikor hibázott. Pedig nem akár mekkorát hibázott. Sőt később még nagyobbat hibázott, amikor azt mondta Jézusnak, hogy soha nem foglak téged megtagadni. De az Úr még ekkor sem vette el a kulcsokat.
9. Éretlenség: Semmi probléma nincs azzal, amikor éretlenek vagyunk, valamikor érthető az éretlenségünk. A 2 éves gyerekem éretlensége teljesen érthető, sőt 2 évesnek nagyon is érett. De embernek mégiscsak éretlen. Nem szükségszerűen jellem teli probléma az éretlenség. Teljesen érthető, ha a 2 éves gyermekem, pelenkát hord. De amikor 13-14 évesen is pelenkát hord, ott már probléma van. Krisztus testének nagy részében ez a probléma figyelhető meg. A Biblia beszámol arról, hogy Ábrahám nagy lakomát rendezett, amikor Izsákot elválasztották az anyatejtől. Amikor Izsák az anyatejről, a keményebb eledelre tért át. Ábrahám megünnepelte, mikor fia egy magasabb érettségi szintre került. Hiszem, hogy itt Ábrahám Isten szívét jelképezi. Isten örül az ő gyermeke érettségén. Sokan viszont éretlenül kerülnek felelős pozíciókba. Még nincsenek felnőve ahhoz a felelősséghez, amit fel kellene vállalniuk, és ez felületességhez, felszínességhez vezet. Jeremiás 23:18 így szól: „Mert ki volt oly közel az Úrhoz, hogy látta volna őt, és hallotta volna Igéjét. Ki figyelt Igéjére, és ki hallgatta engedelmesen. Ki az, aki végig járta azt az utat? Hogy képessé legyen hallani az Úr hangját, és látni.” Mindannyian most akarjuk az ajándékokat, most akarjuk a szolgálatot. Hitünket azonban a türelmünkkel tudjuk bizonyítani. Nézzük meg a hit atyját, Ábrahámot. Meddig kellett neki várnia, az ígéretek beteljesülésére. Erről beszéltünk már korábban. Az a pont között, amikor az ígéreteket megkapjuk, és az a pont között, amíg azok beteljesednek, egy pusztaság, egy puszta terület van. És a pusztaságban, éppen az ellenkezőjét fogjuk tapasztalni, mint amit megígértek nekünk.  Izraelnek meg lett ígérve a tejjel és mézzel folyó föld. De ahova vezetve lettek, ott még víz sem volt. Pontosan az ellentétjét találták annak, mint amilyen ígéretet kaptak. Sokan mikor megkapnak egy ígéretet, és az nem válik rögtön valóra, azt teszik, amit Izrael tett. Elkezdenek morgolódni, panaszkodni, kételkedni, és soha nem mennek be az ígéret földjére. A legtöbb keresztény, és bármilyen merésznek is hat ez a kijelentés, a legtöbb keresztény az egész életét azzal tölti, hogy a pusztaságban kering egy hegy körül. De nem jut be az ígéret földjére. Soha nem veszik át, ami ígértetett nekik. Soha nem lépnek be az ígéretük földjére, és soha nem járnak az elhívásukban. A keresztények többsége meghal, úgy, mint az a generáció meghalt ott a pusztában. De hiszem, hogy lesz egy generáció, amelyik átmegy, amelyik azt mondja, elegem van ebből a pusztaságból, elegem van abból, hogy csak körbe-körbe mászkálunk, és ugyanazt a problémát kerülgetjük. Bemegyünk és elfoglaljuk azt a földet. Én hiszem, hogy van egy Isteni elhatározás, egy eltökéltség, amelyik rá fog szállni egy generációra, és az a nemzedék nem fog visszafordulni. Őket nem fogja elbátortalanítani az óriások látványa, vagy Jerikó falainak vastagsága, semmi. Akik inkább meghalnának, minthogy körbe-körbe, helyben járjanak. A kérdés csak az, hogy vajon mi leszünk ez a generáció? De hiszem azt, hogy szükségük volt a felkészülési időre ott a pusztában. Nem mehettek ki a pusztából addig, amíg nem voltak készen. A pusztai vándorlásuk során, kb. két évre rá, hogy kimentek Egyiptomból, következett el az a pont, amikor Isten be akarta őket vinni, az ígéret földjére. Az egész pusztai vándorlás, mindössze, egy 14 napos gyalog út volt, tudtátok ezt? Ők, pedig 40 évet töltöttek a pusztában. Persze az Úr nem akarta őket kiengedni a pusztából 14 nap múlva, szükségük volt arra a két évre, de nem 40 évre. Fel kellett, hogy építsék a gyülekezet sátrát, meg kellett, hogy kapják a törvény szövetségét, tehát több olyan dolog volt, amit Istennek el kellett végeznie a pusztában, de mindez 2 év alatt megvolt. És Isten 2 év után kész volt arra, hogy bevigye őket az ígéret földjére. Átadja nekik az ígéreteiket, az örökségüket, de ők elutasították. Aztán meg azt mondták: Na mindegy akkor is bemegyünk! De akkor már késő volt. Van egy bizonyos időszak, amit el kell töltenünk a pusztában. Hagynunk kell, hogy Isten elvégezze bennünk, amit akar. A pusztában volt, hogy lakóhelyet készítettek Istennek, maguk között. A pusztában volt az, hogy Isten közéjük költözött. A pusztában, a te pusztádban fogsz találkozni Istennel. Ahol megtalálod a jelenlétét abban a dologban, amit ígért neked. Ahol megkapod az Ő szövetségét kőbe írva, ami megváltozhatatlan. Különbség van Isten elhívása, és elküldése között. Pál apostolnak lett elhívva, illetve korábban, amikor elküldetett. Az hogy nem különböztetjük meg Isten elhívását, ill. elküldését, eredményezi azt a rengeteg felszínességet, felületességet, ami ma tapasztalható Krisztus testében. Sok probléma forrása ez. Egyszerű éretlenség. Én sokszor voltam így. Kaptam Istentől egy üzenetet, hogy mire hívott el, és azt mondtam, igen ez vagyok tényleg erre hívott el az Úr, és úgy gondoltam tudom, mit kell csinálnom, de nem értettem meg, hogy szükséges időt töltenem, a pusztában, egy felkészülési időt, az elhivatásom, és a kiküldésem közötti időt. Emberek egyre-másra kérdezik tőlem, úgy gondolom Isten elhívott erre, vagy arra a szolgálatra, honnan tudhatom, hogy el vagyok –e küldve? Elmondom, hogyan tudhatod pontosan, hogy el vagy –e küldve Istentől. Amikor már nem kell feltenned ezt a kérdést! Különféle módon küldi el az embereit. Csak annyit mondhatok, hogy tudni fogod. Egyértelműen tudni fogod, hogy mikor vagy elküldve.