5 A PRÓFÉTAI ÉS PAPI SZOLGÁLAT

 Rick Joyner

Tudjátok, most az Úr létrehoz egy prófétai szolgálatot, és hiszem, hogy feltámaszt, egy prófétai egyházat. Próféták mindig is voltak a korai egyház időszakától kezdve. Az idők során sok olyan személyiséget figyelhettünk meg, akik meghatározó jelentőséggel bírtak az emberi történelem menetét illetően, akiknek az életén prófétai kenet volt. De ami a jelenvaló időkben a legnagyobb hangsúly látszik helyeződni, és amire nagy szükség is van, az-az, hogy mindenki képes legyen hallani az Úrtól, hiszen a prófétaság nem más, mint az a képesség, hogy meghalljuk az Úr hangját, és tolmácsolni tudjuk üzenetét. Hiszem, hogy az egész egyházat erre hívja el Isten, hogy mi legyünk az Ő szó szólói, halljuk meg az Ő hangját, és szóljuk az Ő Igéjét. Beszéltünk már olyan dolgokról, amelyek alkalmassá tesznek minket arra, hogy az Úr hangját meghalljuk. Olyan dolgokról is beszéltünk, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy az Úr hangját meghalljuk, vagy amelyek eltorzítják a prófétai üzeneteket. Ma még néhány olyan dologról fogunk beszélni, amelyre szükségünk van, hogy meghalljuk az Úr hangját. Hiszem, hogy ehhez először kell, hogy egy alapvető látásunk legyen a papi szolgálatunkról. Amely szolgálatot az Úrnak végzünk, és amely az alapja minden más szolgálatnak. Véleményem szerint nagyon sekélyes, felületes az ismeretünk, ezt a szolgálatot illetően, viszont mindannyian el vagyunk hívva a papi szolgálatra. Ő királyi papságnak hívott el minket. Tudjátok az ószövetségi papnak két alapvető feladata volt. Az egyik, hogy szolgáljon az emberek felé, a másik, hogy szolgáljon Isten felé. A zsidók 9:6-ban ezt mondja: Miután ezeket így rendezték el, a sátor első részében mindenkor bejárnak az Istentiszteleti szolgálatot végző papok. Látjátok? Arra voltak elhívva, hogy mindenkor imádják az Urat. Ez az alapja a papi szolgálatnak, ami viszont az alapja minden más szolgálatnak. De amit mi ma szolgálatnak nevezünk, és ismerünk el, az esetek többségében az emberek felé való szolgálat. Ezt úgy is nevezhetnénk, hogy kifelé való szolgálat, alacsonyabb szintű szolgálat. A magasabb szintű szolgálat viszont az Úr felé való szolgálat. Azt a helyet, ahol az Isten imádata szólt, nem látták az emberek. Véleményünk szerint, amit mi ma gyümölcsöző és hatékony szolgálatnak nevezünk, az sokkal kevésbé hatékony és gyümölcsöző, mint az a szolgálat, amire Isten akar minket elvezetni. Meg vagyok győződve arról, hogy az Úr olyan próféták csapatát akarja felemelni a mai időkben, akik teljesen tisztán, megbízhatóan, pontosan, lesznek képesek meghallani Isten hangját. Olyannyira, hogy a világ fiai, egymásnak adják majd a kilincsünket, hogy hallhassanak Istentől. Istennek már ma is vannak olyan prófétái, akik ennél sokkal pontosabban tudják tolmácsolni az Ő hangját. És már ma megfigyelhető, hogy világi vezetők jönnek Isten embereihez, hallani az Úrtól. Hamarabb, mint az egyház emberei. Nyilvánvaló előttük is, hogy ezek az emberek, Istentől hallanak. Hiszem, hogy kell, hogy legyen egy vágy a szívünkben, hogy akarjunk hallani az Úrtól. Tisztán és egyértelműen a céljaival kapcsolatban, arról, hogy mit tesz Ő. És ami, mindenek felett alkalmassá tesz minket, arra, hogy halljuk az Úr hangját, az egyszerűen az, hogyha barátai leszünk, ha közel leszünk hozzá. Ámosz könyvében azt mondja, hogy Isten nem tesz semmit anélkül, hogy meg ne jelentené azt az ő szolgáinak, a prófétáknak. Ez egyszerűen azért van, mert nem akar tenni valamit, amit meg ne jelentene a barátainak. A próféták Isten barátai. Ők azok, akik közel vannak hozzá. A prófétai szolgálatnak pont ez a lényege. Közel lenni Istenhez. Annyira közeli, annyira intim kapcsolatba lenni vele, hogy nem akar valamit megcselekedni, addig, amíg azt nem tudatta velünk. És amikor már ilyen bizalmasai vagyunk az Úrnak, amikor ott vagyunk a trón körül, és Ő megbízik bennünk, hogy nem fecsegjük ki az Ő dolgait, addig, amíg Ő fel nem hatalmaz arra, hogy elmondjuk. Egy király sem fog olyanokat a trónja köré engedni, akik utána kifecsegik, amit hallanak. Szükség van diszkrécióra. Ezért mondja a Zsoltárok 25-ben, hogy az Úr titkai azoknak vannak, akik félik Őt, akik hódolnak neki, és akik tisztelik Őt. Az egyik dolog, ami megronthatja a prófétai szolgálatot, és amelyik akadálya lehet annak, hogy meghalljuk az Ő hangját, az-az, amit én bálám lelkületének szoktam nevezni. Ez, pedig az a lelkület, hogy korábban, pl. hallottál Istentől, bejáratos vagy Istenhez, megosztja veled a titkait, dolgait. Tudjátok azt, hogy bálám képes volt erre, ő csak bement az Úrhoz és azt mondta: Uram, mit akarsz, hogy mondjak ezeknek az embereknek? És az Úr válaszolt. Bálámnak meg volt ez a kapcsolata az Úrral. Nyomás nehezedik ránk, prófétákra olyankor, mikor egy fontos személyiség jön hozzánk. És akkor érezzük azt a nyomást, azt a kényszerítést, kell, hogy legyen egy üzenetünk a számukra. Ez viszont megronthatja az igaz prófétai szolgálatot. Emlékeztek, mikor a király jött Illéshez. Illés még csak ki sem ment, hanem a szolgáját küldte ki. A király semmivel nem volt fontosabb számára, mint bárki más. Mi volt fontos a számára? Az, hogy ő Istennel legyen. Gondolj csak bele, ha Isten társaságát élveznéd, lenne ezen a földön olyan személy, akinek a kedvéért felállnál és kimennél Isten jelenlétéből, hogy azzal az emberrel beszéljél? Az a baj, hogy számunkra is ez a földi világ, kézzel foghatóbb, mint a szellemvilág. Ezért van az, hogy az Úrral, személyes imádással töltött intim időnket annyira könnyű megzavarni, annyira könnyű félbeszakítani. Erre mondta Pál, hogy a szívünk szemei nyílhassanak meg. Nem az elménk, hanem a szívünk szemei, a szellemi szemeink. Hogy az örökké való dolgok valóságosabbá váljanak számunkra, mint az ideig való dolgok. De ha mi igazán az Úrban vagyunk, maradunk, tartózkodunk, megzavarhatja –e bárki vagy bármi ezt a kapcsolatot. Illés és Elizeus ékesen bizonyították ezt nekünk. Ezért kezdte úgy Illés a szolgálatát, amikor feltűnt legelőször a király előtt, ezt mondta: Ahogy az Úr Izrael Istene él, aki előtt én állok… ezzel tulajdonképpen azt mondta Akháb királynak, én nem előtted állok, te csak egy király vagy, csak egy ember, én az Élő Isten előtt állok. Én előtte élem az életemet. Ez a közelség Istenhez, ez a prófétai szolgálat veleje. De valószínűleg minden szolgálatnak. Ahogyan a sátorba mindenkor bejártak a papok az Istentisztelet elvégzésére. Amint már említettük a bűnbeesés során az első, ami elveszett, ami megszűnt, az-az Istennel való kapcsolat, az-az intimitás az Úrral. Éppen ezért, pont ez a legelső dolog, amit Ő a megváltás által vissza akar állítani, az intimitást Ő vele. És ha van valami, amivel igazán lemérhető a szellemi érettség, vagy pedig az, hogy a megváltás mennyire működött az életünkben, akkor az-az, hogy milyen közel vagyunk Hozzá. Mert ez a kereszténységi lényege, az Istennel való személyes kapcsolat. Tehát a legfontosabb nem az, hogy a tanításaink rendben legyenek, bár fontos, hogy azok is rendben legyenek. Mindenki, aki szereti az igazságot, szereti a pontosságot, lehetnek a tanításaid akármennyire rendben és pontosak, és akármennyire fejben megtanulhatod az egész bibliát, és közben, pedig nem ismered az Urat. Csak az számít, hogy az Urat mennyire ismered. Ne csak az Úr könyvét ismerjük, hanem a könyv Urát. Ezt akarja az Úr, hogy intim kapcsolatban legyünk vele. Emlékszem egyszer egy fogorvosi rendelő várótermében olvastam egy magazinban a következő történetet. Több pásztor egyszerre vitte a juhait az itatóhoz, a cikk írója, pedig a hegyoldalban, föntről látta az egészet. Onnan figyelte meg, ahogy ebből a 3 különböző nyájból való juhok összekeveredtek az itatónál. Megdöbbenve figyelte az egészet, és közben elgondolkodott, hogy most aztán az égvilágon, senki nem fogja tudni, még egyszer, ezeket a juhokat szétválasztani. Teljesen összekeveredve ott volt több 100 birka. És a pásztorok, pedig csak ott beszélgettek, mintha mi sem történt volna. Nem látszott, hogy különösebben agasztaná őket a dolog. És amikor már minden juh befejezte az ivást, akkor a három pásztor elindult három különböző irányban, és mindegyikük énekelt. És ahogy ez az ember figyelte az egészet a hegyoldalból, látta az összekeveredett 3 nyájból a juhokat, és szép lassan megfigyelhető volt, 3 különböző birka patak ebből a különleges kavarodásból kifelé, a három pásztor után. És a végén, pedig ez az egész nagy kavarodás, szétvált a 3 nyájra. Habár mind a 3 pásztor énekelve ment, a birkák ismerték a saját pásztoruk hangját, és meg tudták különböztetni. És tudjátok hogyan voltak képesek megismerni a pásztoruk hangját? Közel voltak hozzá. Vele voltak vele jártak, és valószínűleg, órákon keresztül hallották őt énekelni, egészen kis bárány koruktól kezdve. És hiszem, hogy mi is így ismerhetjük meg a pásztorunk hangját. Nem úgy, hogy az összes hamis hangot megtanuljuk, megkülönböztetni, mert az csak összezavarodáshoz vezet. De ha kellő ideig együtt vagyunk az Úrral, közel vagyunk hozzá, halljuk a hangját, akkor a különböző idegen hangok, akár egyszerre is beszélhetnek, prédikálhatnak, mi akkor is meg fogjuk tudni ismerni, a mi pásztorunk hangját. Meg tudjuk különböztetni a mesterünk hangját. Tehát még egyszer. Nem az idegen hangokat kell megismernünk, hanem az Ő hangját kell kiválasztanunk, az idegen hangok közül. Tehát mint láthatjátok, az imádás, az imádásban töltött idő, az legalább annyira értünk van, mint Ő érte. Szellemi törvényszerűség, hogy amit figyelünk, aminek figyelmet szentelünk, azt imádjuk. Azt, amire figyelmet szentelünk, amire felnézünk, aminek átadjuk magunkat, ami kontrollál minket, azt tulajdonképpen imádjuk. Van, akit félelmek irányítanak, sokkal inkább, mint a hit. Meg kell szabadulnunk ezektől a félelmektől, meg kell tanulnunk hitben járni, ahhoz, hogy Istent szellemben és igazságban tudjuk imádni. Ha imádjuk Őt, ez azt vonja maga után, hogy Őrá figyelünk, Őrá fókuszálunk. Pontosan ez a célja az imádásnak. Tapasztaltunk olyan eseteket, amikor imádás közben rendkívüli dolgok történtek. Senkinek nem kellett imádkozni a betegekért, mégis bénák gyógyultak meg, azért mert az Urat imádták, az Úrra figyeltek, magára a gyógyítóra. És így, nem kellett senki ember fiához odamenniük, hogy imádkozzanak értük. Persze az Úrnak vannak emberei különböző ajándékokkal, gyógyítási ajándékokkal, stb. de mi többet akarunk ennél. Azt akarjuk, hogy minden ajándék azt a célt szolgálja, hogy az embereket intim kapcsolatra vezesse Istennel, nem, pedig más emberekre, való függőségre. Ha emlékeztek a János 21-ben, amikor Jézus feltámadása után a tanítványok elmentek halászni, és egész éjszaka halásztak, de nem fogtak semmit. Reggel az Úr megállt a parton, és odaszólt nekik, vessétek a hálót a másik oldalra. Ők ki is vetették a másik oldalra, és ahogy emlékeztek, a hálók telis-tele voltak hallal. Erre Péter mit csinált? Azt mondta, kit érdekelnek a halak? Az Úr van a parton! Megfeledkezve a halakról beleugrott a tengerbe, és úszott ki az Úrhoz. És mikor odaért és mindössze néhány percet eltöltött az Úrral, mit csinált utána, egymaga kiment és kihúzta ezt a hálót, amivel a többi tanítvány egészen addig kínlódott. Néhány perc az Úr jelenlétében, sokkal többet ér, sokkal többet ad, amit utána az emberekkel meg tudunk osztani, mint az a sok kínlódás, amit végig tudunk csinálni, amikor egy-egy prédikációra felkészülünk. Tehát az imádás ilyen. Istennek szól, de értünk is van. Nyilvánvalóan az imádás neki is jelent valamit, mert Ő teremtett minket imádóknak. Az ember erre teremtetett, hogy Istent imádja. Az ember erre készült, hogy imádjon. Valamit imádni fog mindenképpen, és ha Jézust nem imádja, akkor találni fog magának egy pápát, akit imádhat. Szerte a világban nagyon sok ilyen pápa van manapság. Emberek, akik Krisztus trónjára ráülnek, és úgy hirdetik magukat, mint az egyház feje. És ha kinyilatkoztatást akartok, akkor azt tőlem kell, hogy megkapjátok, mondják. A világ tele van ilyenekkel, és most éppen ezt nem a katolikus egyház ellen mondom, a protestáns egyházak éppen úgy elkövették azokat a hibákat, mint a katolikusok. Sőt, őszinteségben van is mit tanulnunk a katolikusoktól. Az viszont megint egy szellemi törvényszerűség, hogyha Istent nem fogjuk imádni, akkor találni fogunk valakit, vagy valamit, amit imádni fogunk. Mert imádónak lettünk teremtve. Isten a szabad választás lehetőségét kellett, hogy adja nekünk, ahhoz, hogy az imádásunk, igazi imádás legyen. Ennek a választási szabadságnak nagyon fontos szerepe van. Ahol Isten lelke van, ott szabadság van. És ha igazi imádókká akarunk válni, ez szabadsággal kell, hogy történjen. Az Úr hív minket, Ő vonja az Ő egyházát, hogy belemenjen az igaz imádásba. És ha nem tanuljuk meg Isten igazi imádását, akkor a szellemvilág csak nagyon sekély részein tudunk mozogni. Csak nagyon felületesen tudunk behatolni a szellemvilágba. És a prófétai, vagy akármilyen más szolgálatunk, nagyon sekélyes lesz. És az igaz imádásunk az, hogy az egész figyelmünket Őrá fordítjuk, Ő neki szenteljük, Ő rá fókuszálunk. És amit teszünk, mindent az Úrnak teszünk. Vagy mindent úgy teszünk, mintha az Úrnak tennénk. Mindent, bármi legyen is a munkánk, mindent úgy kell tennünk, mintha az Úrnak tennénk. De ha nem úgy tesszük a munkánkat, mint ahogy neki tennénk, az-azt jelenti, hogy még nem összpontosítunk eléggé, még nem fókuszálunk eléggé, Őrá. Teljesen mindegy, hogy milyen területen dolgozol, a munkádat végezheted úgy, mintha neki tennéd. Bármi a munkánk, Isten imádásában maradhatunk, a munkánk végzése során is, hogyha Neki tesszük azt, vagy úgy tesszük, mintha Neki tennénk. És hiszem, hogy senki nem találhatja meg a beteljesedését mindaddig, amíg el nem kezdi igazán az Urat imádni, szellemben és igazságban. Hiszem, hogy a papi közbenjárói imára, mindenki el lett hívva. Azt is hiszem, hogy van külön közbenjárói szolgálat. Hosszú ideig azt tanítottam, hogy ilyen nem létezik, de azóta az Úr meggyőzött arról, hogy igen, van külön ilyen szolgálat. De éppen úgy, ahogy nem mindenki prófétának lett elhívva, arra azonban mindenki el lett hívva, hogy képes legyen meghallani az Úr szavát. Ilyen módon mindannyian el lettünk hívva, közbenjárásra. Ő azt mondja, hogy az Én házamat az imádság házának fogják nevezni. Mi pedig Isten lakóhelyévé akarunk válni, de ehhez arra van szükség, hogy imádkozó néppé váljunk. Mint tudjuk az imádkozás, része az imádásnak. Tehát egyfajta imádás az imádkozás. Az imádkozás a tömjénezés, része volt az Istentiszteletnek, amit végeztek a szent helyen. Ezzel kezdték minden reggel, miután megmosakodtak, bementek és meggyújtották a tömjénezőt. Este, pedig utolsó dologként megint ezt tették. És így folyamatos jó illat volt, az Úr előtt. Ha megtanuljuk mi is ezt megtenni, csak rászánni néhány percet reggel és este. És én arra biztatnálak téged, hogyha problémák vannak az imaéleteddel, ne akard 30 vagy 40 perccel kezdeni. Ne mondd, hogy minden nap 30 percet fogok imádkozni. Adjál magadnak 5 percet, reggelente. Az ellenség azt akarja, hogy vállalj fél órát, vagy egy órát, és utána ne tudd betartani, és elmenjen a kedved az egésztől. Vállalj öt percet. Az első öt perced legyen az Úré. Lefekvés előtt, pedig legyen az utolsó 5 perc az övé. Meggyújtották reggel a tömjénezőt, és meggyújtották este is. Így volt folyamatosan jó illat az Úr előtt. Figyeld meg, ha rászánod azt a néhány percet reggel, és azt a néhány percet este, akkor hamarosan képes leszel az imádkozás és közbenjárás állandó atmoszféráját megteremteni. Csak gyújtsd meg a tüzet! Így lehet szüntelenül imádkozni, így lehet az imádkozás lelkületében lenni egész nap. Oly sokszor a napjaink, csak hiábavaló elmélkedéssel, álmodozással telnek el. Ez hamarosan meg fog változni. Automatikus lesz, hogy amikor eszedbe jut valaki, rögtön elkezdesz érte imádkozni. Ezt jelenti Ő benne maradni. Jézus ezt teszi szüntelen. Közbenjár. Jézus éppen most is közbenjár értünk. Ha Ő benne akarsz maradni, ha azt akarod, hogy ugyanaz a lelkület legyen benned, mint Őbenne, akkor közbenjárónak kell lenned. Akkor imádkozni fogsz, hogy az Ő háza az imádkozás házának neveztessék. De ne engedd, hogy az ellenség rávegyen, hogy túl sokat akarj, túl hirtelen. Nagyon komolyan mondom, 5 perccel kezdd, vagy ha kell 2 perccel, és előre megmondom neked, hogyha azt a néhány percet rászánod reggelente és esténként, akkor egy idő után önként már többet akarsz majd vállalni. Mert olyan beteljesüléseket nyersz ezekben az imádkozásokban, hogy te magad fogsz korábban fölkelni. Alig várod majd, hogy imádkozhass. Automatikusan, anélkül hogy észrevennéd, fognak ezek a pár percek automatikusan megváltozni. És egyre intimebbek lesznek az együttléteid az Úrral. Próbáld meg ne csak az Úrral, hanem az Úrban imádkozni. Péter 1 2:5 vers. Ti magatok, is mint élő kövek épüljetek fel, lelki házzá, szent papsággá. Erre lettünk elhívva, erre teremtettünk, hogy lelki áldozatokat ajánljunk fel, amelyek kedvesek Istennek, Jézus Krisztus által. Sokan ennél az egyszerű kérdésnél már leragadnak, hogy Istenhez kell imádkozni, vagy Jézushoz, vagy a Szent Szellemhez? De itt azt mondja, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Imádkozz az Atyához, úgy hogy a Fiúban vagy. A Fiún keresztül, úgy, hogy egy vagy vele. Jézus szüntelenül közbenjár. Maradj benne! Kérd az Urat, hogy az Ő imádságait adja neked. Kezdd azzal, hogy Uram, én akarom azt tenni, amit János tett. Akarom a fejemet a te kebledre hajtani ma reggel. És akarom meghallgatni a szívverésedet. Akarom tudni, hogy mi van a szíveden. Kérd, hogy az Ő imádságait adja neked. Tudjátok az ótestamentumban a prófétákat, őröknek is nevezték. Az Ézsaiásban olvashatjuk, Jeruzsálem őrzőket, őröket állítottam a falaidra, akik nem nyugszanak, sem, éjjel sem nappal. Ti, akik emlékeztetitek az Urat, ne maradjatok csöndben, ne hagyjatok nyugtot az Úrnak, amíg Jeruzsálemet dicsőségessé nem teszi a földön. Ez volt az őrök megbízatása. Ne hagyjátok az Urat nyugodni, amíg meg nem teszi. A kérdés csak az, hogy érzed –e hogy az Úr erre hív téged. Érzed –e, hogy hív téged erre az Istentiszteletre. Erre az imaszolgálatra. Hidd el, hogy többet megtehetsz az imakamrádban, mint több tucatnyi evangélista. Többet véghez vihetünk az imakamránkban, mintha több millió dollárt költenénk a következő választásokra. Ha a keresztények megtanulnak, imádkozni, többet vihetnek véghez az imakamrájukban, mintha, az összes politikai posztra keresztényeket raknánk be. Rettenetes összevisszaságot csinálnának, ha nem Istenhez imádkozva tennék a dolgukat és Isten hangjára, figyelve teszik a dolgukat. Számomra most ez egy rémisztő gondolat, hogy keresztények legyenek minden politikai poszton. Csodálatos és dicsőséges dolog lenne, megfelelő időben érett keresztényekkel, akik képesek hallani Isten hangját, és engedelmeskedni neki, és az Ő hangja motiválja őket, nem, pedig szellemi előítéletek. Ha így és most keresztények vennék át az ország kormányzását, azok semmivel nem lennének jobbak, mint amilyenek most. Hatást gyakorolhatunk viszont, és lényegesen nagyobb hatást, az imakamránkban. A közbenjáró imádsággal, többre vagyunk képesek, mint amire a parlamentben képesek lennénk.