4 AZ ELKÜLDÉS

Rick Joyner

Elhívás és elküldés közti különbség lesz a téma. Honnan tudjuk, hogy el lettünk hívva? Honnan tudjuk, hogy el lettünk küldve? Egy nagyon egyszerű választ tudok neked erre adni. Ha fel kell tenned magadnak ezt a kérdést, el lettem küldve, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem lettél elküldve. Mert ha el lettél küldve, arról tudni fogsz. Közülünk sokan kaptunk már elhívást Istentől, sokunk számára ez egészen általános, homályos, bizonytalan. Úgy gondolom, hogy Pál egy egészen tiszta, egyértelmű elhívást kapott a Damaszkuszi úton, és a következő napban ez még tisztábbá vált számára, amikor Anániás ment és imádkozott érte, hogy nyerje vissza a szeme világát. Kérdezhetjük, hogy mi miért nem kapunk egy ilyen tiszta egyértelmű elhívást? Hagy mondjam el nektek, és hagy nyugtassalak meg, hogy minél tisztább és egyértelmű az elhívás, annál nehezebb, és bonyolultabb lesz a feladat. Tehát ha homályos az elhívásod, dicsérd Istent érte, és tedd meg a tőled telhető legjobbat, legyél engedelmes, hűséges. De Pál feladata, ami ő előtte állt, nagyon kemény, nagyon nehéz volt. Nagy szüksége volt, annak az egyértelmű részletes elhívásnak, minden egyes pici részletére. Legtöbbünk számára az elhívás nem ilyen részletes, s legtöbbünk számára nem is kell, hogy az legyen. Higgyétek el, már azzal betöltjük az elhívásunkat, ha napról-napra Krisztus jelenlétében maradunk. Figyeljük, szemléljük az Ő dicsőségét, és elváltozunk dicsőségről-dicsőségre mi magunk is. Tudom, hogy sok esetben bátorító lenne tudni, részletesebben a dolgokat, és sokunknak szüksége is lesz rá, ahogyan a feladatunk egyre nehezebbé válik, szükségünk lesz nagyon tisztán, nagyon egyértelműen meghallani az Úr hangját. Sokan vannak, akiknek pontosan kell tudniuk, hogy mire lettek elhívva. Ha másért nem, hát azért, hogy azon a területen tudjanak felkészülni, hogy azon a területen nyitva álljanak arra, hogy az Úr felkészítse őket. De van egy különbség. Pál sok évvel korábban el lett hívva, mint apostol, mielőtt ki lett küldve. Az egyházban ma tapasztalható felületesség, felszínesség oka az-az, ahogy sokan reagáltak Isten elhívására, anélkül, hogy el lettek volna küldve. Összekeverték a kettőt. Úgy gondolták, hogy az elhívás az egyben elküldés is. Én magam is így tettem, nem is egyszer, amikor az Úr elkezdett beszélni az Ő elhívásáról számomra, akkor úgy gondoltam, hogy igen ez az, pontosan ez vagyok. De higgyétek el, nagy árat kellett fizetnem ezért a bolondságért. Ha meg kell kérdezned, ha fel kell tenned ezt a kérdést, hogy el lettél –e küldve már, vagy nem, akkor nem lettél még elküldve. A Bibliában is láthatjuk, hogy Isten elküldése, sokféleképpen mehet végbe. Kézrátétel útján, meglátogatás útján, sokféleképpen végbe mehet. Ez teljesen igei, de egy valami biztos. Amikor eljön, tudni fogod, hogy eljött. Sokan még az elküldetésük után is, éretlenek szolgálatra. Pál apostol, mint ahogy mi gondolunk rá, Pál apostolra, teljesen más személy volt, az első néhány évben. Talán az első 20 évben is. Ő elküldése után is növekedett érettségben, a szolgálatában. Tehát az elküldés számomra a kezdet. Sokan azt gondolják, hogy az újjászületés a végcél. De hát, amikor megszülettél az még mindennek a kezdete, éppen hogy csak elkezdted az életed, még nem végeztél el semmit. Még érettségre sem jutottál. Ez nem a dolgok vége, hanem a dolgok kezdete. A csecsemőkor. Az elküldés az éppen olyan, mint mikor a hadseregben, megkapsz egy kis rendfokozatot, tisztessé emelnek. Ez felhatalmaz bizonyos dolgokra, de nem vagy még ezredes. Még nem vagy mindaz, ami lehetsz. Tekintsük tehát az elhívást megszületésnek, és az elküldés az lehet az érettségi. Most kezded a küldetésedet, de még nem vagy mindaz, ami lehetsz, hosszú évek alatt kell tapasztalatokat összegyűjtened, és az érést, pedig el kell várnunk, meg kell követelnünk magunktól. Mélység, tisztaság, minőség, mindezekben növekednünk kell. Volt egy dolog, amit meg lehetett figyelni az úgynevezett kései esős ébredésben. Voltak ezek az emberek, akiket prófétai presbitereknek, neveztek. Sokuknak tiszta prófétai ajándékuk volt. Az volt a szokás, hogy odamentek emberekhez, rájuk tették a kezüket, és elmondták nekik, hogy te erre, te pedig arra vagy elhívva. Ismerek olyan embert, aki most ha végigmenne itt a teremben, odamehetne bárkihez és pontosan meg tudná mondani, és helyesen, igaz módon, hogy ki mire van elhívva. De ebben a mozgalomban, ebben az ébredésben, szinte semmi tanítás nem volt arról, hogy mit jelent az Isten elhívása. Hanem mindenki, akire a kezüket rátették, készpénznek vette, hogy én erre vagyok elhívva, tehát ez vagyok. Éppen most közölték velem prófétikusan, hogy evangélista vagyok. És ez ezeknek az embereknek az életében nagyon sokszor hajótöréshez vezetett. Nincs abban semmi rossz, ha meg akarjuk tudni, mire lettünk elhívva, de különbséget kell tudnunk tenni, az elhívás és az elküldés között. Nem csak arról van szó, hogy meghatározzuk, milyen szolgálatra vagyunk elhívva, sokkal többről van itt szó. Ha pl. Pálra gondolunk, ő nem merte túllépni azt a hatóterületet, ami kijelöltetett számára. Ő nagyon jól tudta, hogy bár apostolnak lett elhívva, hatáskörének földrajzi határai vannak. És ő elég bölcs volt ahhoz, hogy ne lépje át ezeket a határokat. Amikor el kezdesz mozdulni a magasabb szintű kenetben, akkor tanácsos lesz megtanulnod, hogy a számodra kijelölt hatáskör, határon belül maradj. Az új szintek, új szellemi hatásokat jelentenek, mert fejedelemséges, és hatalmasságok ellen kell harcolnunk. A legtöbben még mindig kis démonok ellen hadakozunk, és lesznek, akik egész végig ezt fogják tenni. De tudnunk kell kiűzni a démonokat, nem, pedig egész éjszaka hadakozni velük. Egy bizonyos érettségi szintet kíván meg az, hogy a démonok egy szóra kimenjenek. De először még sok harcba kerül. Az Úr egy szóval 6000 démont űzött ki a gadarénusból, nekünk 6000 parancsba kerül, míg egyetlen démont kiűzünk. Ő más szinten volt. De ahogy növekszünk érettségben, egyre nagyobb hatalmat kapunk és végül képesek leszünk harcolni fejedelemségek és hatalmasságok ellen. Ezekről a hatalmi szintekről nem tudok túl sokat, egyet azonban igen, én találkoztam hatalmasságokkal, és fejedelemségekkel. Láttam őket szemtől-szemben, álltam velük szemtől-szemben. Nagyon sok démont is láttam, és sokszor van úgy, hogy szabadító szolgálatot végzek, és az Úr megnyitja a szellemi szemeimet, és ilyenkor szemtől-szembe látom őket így tudom őket megkülönböztetni. Így működik bennem a megkülönböztetés ajándéka. Nem mindenkinél így működik, de nálam igen. Nagyon sok démont láttam már. És egy dolgot biztosan állíthatok. Egy alapvető különbség van démonok, és fejedelemségek, hatalmasságok között. Nem tudnám megfogalmazni ezt a különbséget, talán az eredetükből adódik. Valaki azt mondja, hogy a démonok, bukott angyalok, de én valahogy nem hiszem. Nem tudom pontosan mik ezek. De nekem úgy tűnik, hogy inkább a fejedelemségek, és hatalmasságok vannak azon a szinten, mint az angyalok, akiket láttam. Nem értem ezeket a dolgokat de ez nem zavar. Volt szerencsém harcolni hatalmasságok, és fejedelemségek ellen, itt közelharcról van szó. Ami a csatározásnak a legintimebb formája. És gyakran tényleg nagyon test közelivé, intimmé tud válni. Az elhívás az a pont, amikor az ígéreteket megkapjuk, és az elküldés az a pont, amikor az ígéretek beteljesednek, között ott van a puszta. A pusztában töltött idő a felkészülési idő. És a pusztában éppen az ellenkezőjét fogjuk találni, tapasztalni annak, mint amire el lettünk hívva. Sok megtanulandó lecke vár ránk a pusztában. Itt próbáltatik meg a hűségünk. Hiszem, hogy a legtöbb ember, aki el lett hívva, sosem tölti be az elküldetését. A legtöbb keresztény azzal tölti el az egész életét, hogy a pusztában egy-egy hegy körül vándorol. Ugyanazon a helyen marad egész életében, soha nem veszi birtokába az ígéreteket. Ez az, amit mi látni akarunk. Akarjuk látni az embereket, ahogyan elhagyják a pusztát, és átveszik, birtokba veszik az ígéreteket. Birtokba veszik az örökségüket. Viszont a pusztában töltött idő alatt, végbe kell, hogy menjenek dolgok bennünk, amiket nem kerülhetünk ki. Hiszem azt is, hogy az elhívások és elküldések, változhatnak. Ez is igei. Láthatjuk az apostolok cselekedetei 13:1-ben, Pál prófétaként, vagy tanítóként működött, vagy esetleg mindkettőként, mielőtt apostolként el lett volna küldve. Vannak, akiknek apostoli elhívásuk van, de először evangélistaként működnek. Lehet, hogy evangélistának lettek elküldve, de Isten kiegészíti a szolgálatukat. Vannak, akik pásztorként szolgálnak, de a végső elhívásuk az, prófétai elhívás. Vagy éppen ellenkezőleg. Ismerek olyan prófétai kenetű embereket, akik evangélistaként funkcionálnak. Isten átvihet minket különböző szolgálatokon, változásokat hozhat, erre nyitva kell állnunk. Nagyon bízom benne, és nagyon remélem, hogy –e tanítássorozat végén, azok, akik keresték, hogy mi az ő elhívásuk, megtudják. Tisztává válik előttük, annak érdekében, hogy fel tudjanak készülni rá. Régóta imádkozunk már ezért, és nem csak imádkozunk, böjtölünk is, és mindent megteszünk, hogy Isten nyilatkoztassa ki, egyre tisztábban, egyre egyértelműbben, egyre részletesebben az akaratát egyháza felé. A szolgálatok tekintetében az elhívások, elküldések tekintetébe. Volt egy néhány éves időszak az életemben, amikor képes voltam erre. Bárkire, akire ránéztem, egyértelműen meg tudtam mondani, hogy mire lett elhívva, vagy elküldve. Most már erre képtelen vagyok, és egyszerűen nem tudom, hogyan kellene újra bekapcsolnom azt a kapcsolót. Néha megtörténik, hogy sikerül, néha rám jön ez az ajándék, és olyankor meg tudom mondani, hogy ki mire van elhívva, kiküldve stb. de hiszem, hogy nagyon nagy szükségünk van erre, és akarom megtalálni, hogy hogyan tudom ezt a kapcsolót visszakapcsolni. És nem feltétlenünk akarom, hogy én legyek az, aki meg tudja mondani, de legyen valaki, mert szükségünk van rá. Van egy alapelv, amit ha ismerünk, segít megérteni más alapvető dolgokat. Nagyon gyakran a világi elfoglaltságunk, a világi munkánk segít minket felkészíteni, a szolgálatunkra, és tükrözi azt a szolgálatot, amire el lettünk hívva. Példákat láthatunk erre a Bibliában. Dávid korábban pásztor volt, és mit mondott neki Isten? Arra hívtalak, hogy pásztorold Izrael népét. A természetes emberi foglalkozása tükrözte, a szellemi elhívását. Péter halász volt. Jézus mit mondott neki? Emberek halászává teszlek. Pál sátorkészítő volt. És mi volt a szellemi elhívása? Lakóhelyet, sátrat készíteni Istennek. János hálót javított, mikor Jézus elhívta őt. Nézd csak meg, hogy az ő evangéliuma hogyan köti egybe a többi evangéliumot. Nézd meg, hogy a jelenések könyve hogyan köti egybe, a Biblia összes többi könyvét. És egész életéből tükröződik a háló, megjavításának a készsége. Mindannyian teljes idejű szolgálatra lettünk elhívva. Ne hagyd veszendőbe menni a foglalkozásodat, a lehetőségeket. Nem végzed azt, amit Isten akaratából most végzel, és ez az idők során változhat is. Az Úr nagyon sokat beszélt nekem az elhívásomról, amikor ácsként dolgoztam. Azután, azt mondta, hogy most egy db-ig pilótaként fogsz dolgozni, mert meg akarlak tanítani, hogyan juthatsz el, mennyei helyekre, és hogyan vihetsz oda másokat. Tehát pilóta lettem, az irodám, pedig a csillagos ég lett. Meg kell látnunk, hogy a világi hivatásunk, tükrözheti a szellemi elhívásunkat. Sokan vannak viszont, akik nem Isten akaratában vannak, világi foglalkozásukat illetően. Bátorítalak titeket arra, hogy figyeljetek, mit mond Isten azon keresztül, amit éppen most csinálsz, ami a munkád. Elképzelhető, hogy néhányan nem azt csináljátok, nem azzal foglalkoztok, amivel kellene. Lehet, hogy nem vagy a helyeden a hivatásodat illetően, és ha figyelsz Istenre, Ő világosságot adhat ebben a dologban. El kell, hogy foglaljuk a helyünket, akár világi hivatásunkról van szó, akár szellemi elhívásunkról. Mindkét területen Isten akaratában kell lennünk, mindkettőnek célja van az életünkben. Sok ember lázad Isten ellen, ő irányítani akar minket, de mi a saját utunkon akarunk járni. Vannak, akik Isten ítélete alatt vannak, munkájukban, foglalkozásukban. Van, akit össze kell törnie Istennek, mert ha mi nem vagyunk hajlandók megalázni magunkat, akkor neki kell megaláznia minket. Tisztázzuk ezt magunkkal, és az Úrral, és ha ez a helyzet, akkor mozduljunk ki onnan. Alázzuk meg magunkat, vessünk véget ennek az áldatlan állapotnak, és foglaljuk el a helyünket, azt, ahol Isten akar minket látni. Mindezzel azt akarom mondani, hogy lehetünk Isten akaratán kívül is foglalkozásunkat illetően, nagyon sokan kívül is vannak, Isten kegyelme így is kiárad rájuk, védelmezi őket. Isten sokszor úgy van velünk, mint mi a gyermekeinkkel. Ha a gyermek nagyon akar valamit, akkor sokszor hagynunk kell, hagy menjen bele, hagy tapasztalja meg önmaga. Sokunkkal ezt teszi Isten. De ha ráébredünk, hogy nem vagyunk Isten akaratában, akkor lépjünk. Pál hogyan készült fel a küldetésére? Emlékezzünk, mit mond a Galata 1:11-ben : Tudtotokra adom testvéreim, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberektől származik. 12. vers. Mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásával kaptam. Nekem ez annyit mond, hogy Pál nem a legutóbbi konferencián kapta, vagy tanulta, amelyikre elment. Természetesen hiszek a konferenciákban, megvan a céljuk, feladatuk, de ennél több kell. Felülről jövő kijelentésre van szükség. Pál személyesen Jézustól vette, innen tudta meg a küldetését, látta Jézust. Jézust kell látnunk az Ő szolgálatában. Ha valaki pásztori szolgálatra van elhívva, úgy látja Jézust, mint pásztort. Aki evangélista elhívást kapott, ugyanazokon az igehelyeken, az evangéliumon keresztül úgy látja Jézust, mint evangélistát. És ez így van jól, ez Isten akarata. Mert Jézust szemlélik, és így az Ő hasonlatosságára változnak el. És Jézus szolgálatának azt az aspektusát, és azt az oldalát szemlélik, azzá változnak el, amilyen az elhívásuk. És ha te a szívedben, Jézus szolgálatának bizonyos területe felé vonzódsz, akkor valószínű az-az elhívásod. Ő próbál téged átváltoztatni, azzal, hogy megmutatja neked az Ő dicsőségét. Mert minden egyes szolgálat Jézusból indul ki. Ő fentről leereszkedett, hogy ajándékokat adjon az embereknek, és önmagát adta az embereknek. Érdekelnek és vonzanak a prófétai kijelentések és kinyilatkoztatások? Akkor valószínűleg ez egy elhívás az életedben. Nem biztos, hogy feltétlenül prófétai szolgálatra, de lehet hogy arra. Mindenképpen a prófétálás ajándékaira, a lelkek megkülönböztetésének az ajándéka felé. Tehát Jézus kinyilatkoztatásra tanította Pált. Ami nemcsak Jézustól származó kinyilatkoztatás volt, hanem Jézus Krisztusról. És mi is, ahogy szemléljük az Ő dicsőségét, elváltozunk általa, és az egyes emberek, az Ő dicsőségének a különböző oldalát, különböző aspektusát szemlélik, mert különbözők az elhívásaink. De azt mondja a Galata 1:13 Mert hallottátok, hogy milyen volt az én egykori magatartásom, a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten egyházát és pusztítottam azt. És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között. Nem tanácskoztam testtel és vérrel, nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Ezután Pál a pusztában töltött idejéről beszél, ahol felkészült a szolgálatára. Ahol tökéletesedett a szolgálata. Ne riadjunk el ezektől a száraz helyektől. Ne riadjunk el a pusztától, ahova Isten visz minket, mert ez az a hely, ahol felkészülünk a szolgálatunkra. Persze nem akarunk ott semmivel sem tovább maradni, mint, amennyire, muszáj, és nem akarunk azért a pusztában maradni, mert nincs elég hitünk ahhoz, hogy tovább lépjünk, amikor Isten mondja, hogy tovább lépjünk. Hagyd, hogy Isten elvégezze benned azt a munkát, amit el akar végezni benned, addig, amíg a pusztában vagy. Korábban beszéltünk arról, milyen fontos volt, Jézus első csodatétele, amikor a vizet borrá változtatta. Ez volt az első dolog, amit el akart végeztetni a tanítványaiban. Ott voltak azok az edények félretéve, külön választva. Szerintem ezek az edények a tanítványokat jelképezték. Minden egyes csodának, amit Jézus tett, volt egy üzenete. Ebben a csodában Jézus vízzel töltette fel, azokat az edényeket. A víz az Igét jelképezi. Aztán a vizet borrá változtatta. Az Igét életté és lélekké változtatta. Amikor már nem fogalmak és alapelvek vannak, hanem élet van, belőle. Ez a célja ezt akarja bennünk is először elvégezni. De hiszem, hogy éppen úgy, ahogyan Pálnak, meg kellett ezt kapnia, el kellett ezt vennie, nekünk is az Úrtól kell ezt megkapnunk. Tőle kell ezt megszereznünk. Azután menni és alávetni azokat, amiket kaptunk a vezetőknek, a gyülekezet vezetőinek. Láthatjuk, Pál megkapta az Úrtól. Mit csinált? Utána ment fel Jeruzsálembe és utána nyújtotta be, vagy terjesztette elő, az apostolok előtt. Az utóbbi 20 évben azonban a hangsúly éppen az ellenkezőjén volt. Megcseréltük a sorrendet. A vezetőktől kaptuk az elküldést, és azt utána vittük az Úrhoz jóváhagyás végett. Ha a gyülekezet az első időszakában, tehát Pál idejében így csinálta volna, nem jutottunk volna messzire. Akkor Péter soha nem jutott volna el a pogányokhoz. Péter egy radikális kinyilatkoztatást kapott, amit transz állapotban vett át. Olvashatjuk az apostolok cselekedeteiben, hogy éhes volt és így transzba került. Legtöbben a helyében azt gondoltuk volna, hogy az éhség miatt ájultunk el. És ekkor volt ez a merőben furcsa látomása, amikor egy lepedőben különböző állatok ereszkedtek alá, és az Úr azt mondta, hogy öljön és egyen, ami homlok egyenest ellenkezett az ő vallásával. Ez keresztbe vágott mindent, amit Péter eddig tudott. De felismerte benne az Úr hangját. És Péter elment az Úr, pedig megjelent. Elküldte a Szent Szellemét azoknak a pogányoknak. És amikor Péter ezután a vénekhez ment, akkor már gyümölcsöket tudott felmutatni. Nemcsak egy új tanítása volt, hanem a gyümölcs is már nála volt, amivel alátámaszthatta azt. Kell, hogy legyen az a szabadságunk, hogy az Urat kövessük, hogy az Úrnak engedelmeskedjünk, még akkor is, ha nincs senki, akivel jóváhagyathatjuk azt. Hiszek abban, hogy jóvá kell hagyatnunk dolgokat, különösen akkor, ha jelentős változást eredményező lépésről van szó, de kell hogy szabadok legyünk arra, hogy Isten utasításaira reagáljunk. Pál azt mondja, hogy nem emberekhez mentem, mikor megkaptam az elküldetésemet, hanem az Úrhoz, Jézushoz. Nem emberektől kaptam, nem emberek tanítottak rá, hanem az Úrhoz mentem és az Úr tanított meg rá. De azután fogtam, és odavittem a vezetőkhöz, jóváhagyás végett. A Máté 16-ban Jézus Filippi területére ért, megkérdezte a tanítványait, kinek mondják az emberek az Emberfiát? Nincsen olyan ember, aki azért be fog tudni menni a mennybe, mert a pásztorának nagy hite volt, vagy, mert a pásztorának kinyilatkoztatása volt. Saját kinyilatkoztatásunk kell, hogy legyen. Saját külön bejáratú, kinyilatkoztatásod kell, hogy legyen. Hiszem, hogy a Szent Szellem ugyanezt a kérdést, szegezi most nekünk egyenként külön-külön. Te kinek mondod Őt? Nem azt kérdezi, hogy a kedvenc íród kinek mondja Őt, nem azt, hogy a kedvenc tv evangélistád, kinek mondja Őt, te kinek mondod Őt. Sajnos ma a Krisztus testében rengeteg olyan nyomás uralkodik, olyan lelkület, amely elnyomja ezt a személyes saját kinyilatkoztatást. Kell, hogy felébredjünk erre, és kell, hogy biztosítsuk azt a szabadságot mindenkinek, hogy megkaphassa Istentől, ezt a saját, kinyilatkoztatását. De hát így akkor elveszíthetjük a kontrollt, mondhatná valaki! Dicsőség Istennek akkor végre Ő tudja átvenni. Legyünk őszinték magunkkal. Jelenleg valahogy nem Isten akarata szerint mennek a dolgok. És ha kiengedjük a kontrollt a kezünkből, akkor lesznek problémák. A lehetőség megvan rá, emberek elő fognak állni hajmeresztő tanításokkal, hajmeresztő kinyilatkoztatásokkal, ha engedjük, hogy mindenki saját maga akarjon kinyilatkoztatást kapni. De ez még mindig jobb lesz, mint az a probléma, amitől most szenvedünk. Ugyanis most szinte senki nem hall Istentől. Nagyon keveseknek van személyes kinyilatkoztatásuk arról, hogy kicsoda ő. Csak könyvekből ismerik őt, úgy vannak, mint Jób, mikor azt mondta: csak hírből hallottam rólad. De most saját szemmel láttalak, ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok, porban és hamuban. És hiszem, ha a gyülekezet elkezdené Jézust most látni, amilyen Ő olyannak, akkor bűnbánatot tartana porban és hamuban. És hiszem, hogy a gyülekezet keresztül megy azon, amin Jób keresztül ment, és mindannyian el fogunk jutni arra a pontra, hogy tudni fogjuk, hogy az nem elég, amit eddig tudtunk Istenről, amit eddig hallottunk róla. Amikor már nem elégszünk meg Isten átfogó egyetemes kijelentéseivel, hanem rádöbbenünk, hogy mennyire fontos, hogy személyesen ismerjük az ő hangját. Ezért fontos bátorítanunk az egyént, egyes embert, hogy próbálja, és tanulja meghallani az Úr hangját. Természetesen alávetettségben és nem lázadásban, de először a fejnek, és nem a testnek. Most fordított a sorrend, a testnek való engedelmességet fontosabbnak tartjuk, mint a fejnek való engedelmességet. Ez egy szörnyű tragikus hiba. Nem építhetünk egy másik ember fundamentumára, alapjára. Saját látásunk, saját kinyilatkoztatásunk kell, hogy legyen. Úgy gondolom, ez történt Salamonnal. Ezért bukott el Salamon. Itt egy ember, aki a legbölcsebb, aki az egész történelemben Jézus után a legbölcsebb. Ezt az Ige is alátámasztja. Nyilvánvaló, hogy nem szűkölködött bölcsességben, értelemben és tudásban. Személyes látásban azonban igen. Csak az Atyja látása volt neki. Az atyja hagyta meg, hogy építse föl azt a templomot, azt a házat. Még az építéshez szükséges dolgokat is biztosította. És rendben is volt minden addig, amíg ennek a látásnak élt, és erre koncentrált. De amikor befejezte a munkát, mivel nem volt saját látása, félresiklott. Akármilyen hatalmas, bölcs és nagy tudású volt, nem volt saját látása, saját kinyilatkoztatása, ezért félresiklott. Akarom, hogy tudjátok, hogy nagyon értékelünk mindenkit, aki kapcsolódik hozzánk, aki igényt tart a tanításunkra, de tudnotok kell, hogy a mi látásunkból ti nem fogtok megélni. A mi kinyilatkoztatásunk nem juttat el titeket a mennybe. Kell, hogy legyen saját kinyilatkoztatásotok, ami esetleg sok részletében azonos lesz a miénkkel, és ez nagyon jó, a különböző kinyilatkoztatások kiegészíthetik egymást, és együtt folyhatnak. Sokkal többet kell meglátnotok majd, mint amennyit mi most látunk. Kell, hogy legyen saját kis kövecskétek, amit Istentől kaptatok, és amire a saját nevetek van írva, úgy hogy senki más nem tudja elolvasni. Tőle kell, hogy kapjátok ezt. Egyetlen gyermeket nem fog megmenteni az anyja kinyilatkoztatása. Senkit nem fog megmenteni a pásztorának a kinyilatkoztatása. És az Úr, pedig megdorgálta azokat a prófétákat, akik elmentek egymáshoz egyeztetni a kinyilatkoztatásaikat. Persze megvan az ideje és a helye annak, hogy megosszunk dolgokat, és tanításokat, amiket megláttunk az írásból. Olyan Igéket, amik élővé váltak számunkra. Láthatunk példát arra, hogy Ézsaiás és Hóseás nagyon hasonló próféciát kaptak. De nem azért voltak hasonlók, mert egyeztették egymással, hanem azért, mert külön-külön mind a ketten azt kapták. Hóseás is ugyanazt kapta, mint Ézsaiás, és lehet hogy még korábban, mint ő. Lehet, hogy a mi általunk kapott kinyilatkoztatás nagyon hasonló lesz másokéhoz, de kell, hogy a sajátunk legyen az. Írhatok egy könyvet, és leírhatom benne mindazt a tudást, amivel rendelkezem, és te átveheted azt a tudást néhány óra leforgása alatt, de attól még az én kinyilatkoztatásom nem lesz a tiéd. A tudást átadhatom a könyvben, de azt a módot, ahogy azt a kinyilatkoztatást Isten a szívembe égette, azt lehetetlen átadnom. Azt, amikor kérdeztem az Úrtól, és az Úr olyan módon válaszolt, hogy tudtam, hogy ez isteni válasz. Tudtam, hogy Istentől való és nem embertől. Ez átadhatatlan. Előfordult, hogy valakitől kaptam meghallgatásra egy kazettát, és egy Istennek feltett kérdésemre a válasz ott volt azon a kazettán. Nem is tudom, hogy ki beszélt azon a kazettán, nem is érdekelt, mert a válasz egyenesen Istentől jött. És ez a bizonyosság, hogy az a válasz Istentől jött, Isten válaszolt a kérdésemre, ez átadhatatlan. Bízom benne, hogy azok a könyvek, amiket megírok, azok a kazetták, amiket meghallgatsz tőlem, ezek segítenek neked a saját kinyilatkoztatásodat elvenni Istentől, Hogy eljussál egy olyan szintű kapcsolatra Istennel, hogy tudni fogod, hogy ő tanít neked dolgokat, ő készít fel téged dolgokra, ő válaszol meg a kérdéseidre. Megvan a helye, és megvan a szerepe közösségnek és testületi látásnak, kinyilatkoztatásnak, de ez nem helyettesítheti az egyénit. Hiszem, hogy ez egy hatalmas vívmánya a reformációnak. Az egyén megbecsülése. És az egyéni szabadság értékelése, megbecsülése.  A demokrácia ennek az eredménye. Nem volt célja a reformációnak, de eredménye. Minden más szabadság, ennek a teljes következménye lett. Beszéltünk már korábban arról, hogy igazi szabadság nélkül nincs igazi imádat. Kell, hogy szabadságod legyen ahhoz, hogy igaz módon tudd Istent imádni. Ez nem azt jelenti, hogy ha pl. egy kommunista országban élsz, akkor nem imádhatod igazi módon Istent, ez egy szellemi szabadság. Ha azért teszel valamit, mert mindenki azt teszi, vagy azért mert nyomást gyakorolnak rád, akkor ez nem a szívedből jön, hanem a fejedből, ami még rosszabb. Csak akkor van igazi imádat, ha szabadságunk van arra, hogy ne tegyük. Viszont mi azt választjuk, hogy imádjuk Őt. Ez az igazi imádat, ez az, amikor lélekben és igazságban kezdjük el imádni az Urat. Amikor nem kényszer alatt tesszük. Emlékeztek arra az esetre, amikor Jézus feltámadása után az emausi úton ment és találkozott azzal a két tanítvánnyal. Mikor nyílt meg a két tanítvány szeme? Amikor látták, hogy megtöri a kenyeret. És úgy gondolom, hogy a mi szemünk is akkor nyílik meg, amikor látjuk, hogy Jézus saját maga töri meg számunkra a kenyeret. Amikor már nem a pásztor, nem a tanító töri meg számunkra a kenyeret, hanem személyesen Tőle vesszük el a táplálékunkat. Lehet, hogy a pásztoron és a tanítón keresztül jön de akkor is személyesen Tőle, személyesen intim kapcsolatban vagyunk vele. Ezt keressük ez a célunk. Ez az, amit mindegyikünknek külön-külön el kell érnie. Nem lehet kapcsolatunk egy másik ember Jézusával. A saját Jézusunk kell, hogy legyen Ő. Az igaz szolgálat nemcsak tudásból áll. Az igaz szolgálat kenet és szellem, ez az, ami tanít, és ilyen kenethez nem juthatunk az által, hogy mások tanításait hallgatjuk. Kizárólag mások tanításain élünk, az élő víznek folyamai belülről, legbelülről kell, hogy jöjjenek. Biztosnak kell abban lennünk, hogy felhatalmazásunk nemcsak emberektől van, hanem Istentől, még akkor is, hogyha szellemi emberek adták ezt nekünk. Emlékeztek, amikor az emberek királlyá akarták tenni Jézust? Mit csinált Ő? Elmenekült a hegyek közé. Hiszem, hogy ezt kellene tennünk, amikor emberek megpróbálnak minket királlyá tenni, el kell menekülnünk a hegyek közé. Nem akarjuk, hogy a felhatalmazásunk, emberektől való legyen. Ha emberek tesznek királlyá, akkor ki fog uralkodni? Az emberek. Honnan kapjuk a felhatalmazásunkat, a hatalmunkat? Hiszem, hogy ez a különbség a varázslás, és az igazi szellemi hatalom között. Ez volt a helyzet Saul király esetében is. Amikor látta az ellenséget, és látta a saját embereit szétszóródni, jobban félt az emberektől, mint Istentől. Vagy jobban félte az embereket, mint Istent. Ez a varázslás gyökere. Honnan származik a mi felhatalmazásunk? Akarod tudni, hogy a te, felhatalmazásod honnan származik? Akarsz egy gyors, egy egyszerű próbát? Honnan kapod a bátorítást? Vagy éppen elbátortalanítást? Túlságosan elbátortalanít, vagy éppen felbátorít az a mód, ahogy emberek viszonyulnak hozzád? De ha tudod, hogy ismered Istent, és Ő ismer téged, és benne tartózkodsz, és benne maradsz, akkor az emberek bármit tehetnek, megkövezhetnek, mint ahogy azt megtették Istvánnal, csak dicsőséget fogsz látni. Honnan kapjuk a kinyilatkoztatásunkat? Úgy gondolom az utolsó idők gyülekezetét, Benjámin jelképezi a Bibliában. Jákob utolsó fia. Ő a mintája az utolsó idők gyülekezetének. Izrael 12 törzsének történelme, az egyház történelmét jelképezi. A próféciák, amelyek elhangzottak az egyes törzsekkel kapcsolatban, ezekből az egyház, a gyülekezet történelmét látjuk kibontakozni. Benjámin volt az utolsó fiú. És tudjátok, hogy ő volt az egyetlen fiú, aki az atyjától kapta a nevét? Tekinthetjük úgy, hogy az egyház, a gyülekezet az anyukánk, és Isten az apukánk. És hiszem, hogy lesz egy generáció, amit nem a gyülekezet nevez el, hanem személyesen az Atya. És nem azért lesznek pásztorok, mert a gyülekezeteknek pásztorokra van szüksége. És nem azért lesznek teljes idejű evangélisták, mert ez egy jó megélhetési forrás. Nem lesznek semmi, amíg nem hallják az Atya hangját, amint mondja: Ez az én szerelmes Fiam, aki tebenned pásztor, aki tebenned evangélista. Fentről fogják venni a hatalmukat, a felhatalmazásukat, és nem lentről. És amikor ez bekövetkezik, hatalmas változásnak leszünk tanúi. Tudjátok mit jelent Benjámin jele? Az édesanyja megpróbálta őt elnevezni, belehalt a szülésbe, és miközben haldoklott elnevezte őt Benoninak, ami azt jelenti: szomorúságom fia. De Jákob megváltoztatta a nevét Benjáminra, ami azt jelenti: jobb kezem fia. Mit jelképez a jobb kéz? Hatalmat. Rengeteg prófétikus dolgot tudunk Benjáminnal kapcsolatban, ő volt azon 3 fiúk egyike, akik Betlehemben születtek. Mit jelent Betlehem neve? Kenyér háza, vagy étel háza. Nézzük meg milyen válogatott szellemi eledelben, részesül ez a generáció. Nincs semmilyen más generáció a történelem során, de akinek sok adatik, attól sok lesz elvárva. Mert sokra lesz szükség. Oka és célja van annak, hogy ilyen válogatott szellemi eledelt kapunk. Emlékezzünk arra, hogy amikor József Egyiptomban meghívta étkezésre testvéreit, mielőtt felfedte volna a kilétét előttük. A testvérek csodálkozva néztek egymásra, mert Benjámin ételadagja 5x több volt, mint bármelyiküké. Hiszem, hogy ez prófétikus jelentőségű. Minden, ami megíratott, az a mi okulásunkra íratott meg. A mi okulásunkra, akik az utolsó időket éljük. Ötszörös táplálék mennyiség. Hiszem, hogy szükségünk is lesz rá. De arra is szükségünk lesz, hogy az Atyától legyünk elnevezve. És ha Isten küldetését akarjuk betölteni ezen a földön, akkor egyértelműen tudnunk kell, hogy kitől jön a hatalmunk. És pontosan tudnunk kell ki küldött el minket, és hogy mire küldött el minket. A kritikus órákban nem lesz elég homályosan látni a feladatunkat. A felülről való elnevezés ékes példáját láthatjuk Jósiás esetében. Emlékeztek Jósiásra? Izrael történelmének egyik legigazabb királya volt. Izrael népének egyik legnagyobb ébredését indította el. Még olyat is tett, amit elődje Dávid nem. Lerombolta a magaslatokat. Élettörténetében több megdöbbentő dolgot láthatunk. Tudtátok, hogy Jósiás 8 éves volt mikor király lett? Tudjátok milyen állapotban volt Izrael akkoriban? Több mint 300 éven át a Bibliai írások nem voltak megtalálhatók Izraelben. Senki nem ismerte az írásokat. Mert azok 300 évvel korábban elvesztek. Most próbáljuk meg elképzelni egy percre, hogy milyen lenne az egyház, a gyülekezet állapota ma, ha senkinek a világon nem lenne Bibliája, és már 300 éve nem lenne Biblia sehol a földön. El tudjátok képzelni azt az eretnekséget, azt a bálványimádást, azokat a hamis tanításokat, hamis próféciákat, azt az elferdült őrült állapotot, ami itt lenne? Izrael ilyen állapotban volt, amikor Jósiás király lett. Ők mindezt, csinálták a bálványaik ott voltak, az Úr templomában. Hamis papok szolgáltak, az Úr templomában. Hamis próféták, hamis istenek oltárai, pontosan az volt ott, amit el tudsz képzelni, hogyha itt lenne, ha 300 éve senkinek nem lenne egy Bibliája. Jósiás aki pedig éppen most lett király, 8 éves. Mit fog csinálni? Olvassátok el egyszer ezt a történetet, a 2. királyok könyvében van, a 22-23. rész Jósiásnak Isten szerint való szíve volt. És 22 évesen elhatározta, hogy megtisztítja a templomot. Emlékeztek a történetre, mondta a papoknak, hogy söpörjétek, takarítsátok ki a templomot! És ahogy söprögettek, rá akadtak a törvény tekercsre. Elkezdték olvasni, és mondták: Mi ez? Odarohantak vele Jósiáshoz, és elkezdték neki felolvasni, és miközben olvasták, ő felugrott, megtépte a ruháit, és Istennek egy hatalmas tüze gyulladt fel benne. Ment és megtisztította a templomot. Megölte a hamis papokat, a hamis prófétákat, megtisztította Jeruzsálemet, lerontotta a magaslatokat, az pedig olyan volt amit Dávid az ősapja sem csinált meg. Olyan tűz égett benne, amit nem lehetett eloltani. És itt nem állt meg. Végigjárta egész Júdeát, megtisztította az egészet. Megölte a hamis papokat, felégette a hamis isteneknek felállított oltárokat, de még itt sem állt meg. Tudjátok ez azután történt, amikor a királyság kettészakadt, az északi 10 törzsnek külön országa volt, nem állt meg Júdea határánál, hanem tovább égett Izraelben, és megtisztította Izrael egész országát. Elgondolkodtatok azon, hogy mit olvashatott, ami ezt tette vele? Hagy mondjam el mit olvasott. Emlékeztek, még amikor Salamon meghalt, és a fia lett a király, megbántotta a véneket, lett egy nagy gyülekezet szakadás, az északi 10 törzs megalakította a saját gyülekezetét, pásztort választottak maguknak. Akkoriban még királyoknak hívták őket, Ezután Jeroboám felállította azokat az országokat, Samáriában a hamis isteneknek. Ez 300 évvel Jósiás előtt történt. És akkor feljött Isten embere, Júdeából, 1 Királyok 13-ban van. De amikor Jeroboám az oltárnál állott, és tömjénezett, Júdeából Isten embere érkezett Bételbe az Úr parancsára, és ezt hirdette az Úr parancsára az oltárnál. Oltár, oltár így szól az Úr, egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve. Ő majd föláldozza rajtad, az áldozó halmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek. Emberi csontokat fognak elégetni rajtad. És itt tovább megy és fölsorolja azokat a dolgokat, amiket Jósiás 300 évvel ezelőtt meg fog tenni. Ezt olvasta Jósiás. A saját nevét látta megírva a könyvben. Amikor talált egy sírt Jósiás és megkérdezte, miféle síremlék ez itten? Azt mondták, hogy Isten emberének a sírja ez, aki Júdeából jött és megjövendölte ezeket a dolgokat, amiket a Bételi oltárral tettek. Nincs semmi, ami nagyobb tüzet tudna gyújtani Isten emberében, mint az, ha meglátja a saját nevét, leírva a könyvben. És azok a nevek ott vannak, meg vannak írva. A könyvet úgy hívják, hogy az Élet Könyve. Amiatt, ne örvendezzetek túlságosan, hogyha a démonok kimennek egy szavatokra, annak örvendezzetek, hogy a nevetek ott van a könyvben. És az Atya pontosan ezt fogja tenni, hogy tüzet gyújtson bennünk, hogy el tudjuk végezni az utolsó idők szolgálatát. Meg fogja mutatni a neveinket, amelyek ott állnak az Ő könyvében. Mindegyikünknek külön-külön meg fogja mutatni, hogy hol van a helyünk az Ő tervében, amit Ő már eltervezett a világ megalapítása előtt. Ne elégedj meg azzal, hogyha az anya elnevezett téged. Ne tartsd különösebben fontosnak, hogy az emberek minek hívnak téged. Mit mond az Atya rólad, és rólunk.