2 A PRÓFÉTASÁG LELKE

Rick Joyner

  

A célok, amelyeket el szeretnénk érni ezzel a tanítás sorozattal, és amiket kitűztünk magunk elé a múlt héten, a következők voltak: először is megérteni ki egy próféta.

Megérteni a prófétálás célját.  

Megértsük, hogy mi van segítségünkre abban, hogy érettségre jussunk a prófétai ajándékok használatában és jellemben.

Megértsük mi hátráltat minket, akadályozhat minket abban ezen ajándékok használatában és szolgálatban.

Megértsük a prófétai kinyilatkoztatásokat, mint pl. álmok, látomások, stb.

Megérteni, hogy Isten milyen módon szól hozzánk a mi időnkben, tehát korunkban.

         Ha pedig a prófétaság egyszerű definícióját akarjuk adni az, következőképpen hangzik: képesnek lenni meghallani Isten hangját, és erre megtanítani a gyülekezet többi tagját is.  Mégpedig négy cél érdekében. Ő mindannyiunkhoz szólni akar és ezt meg is teszi. A juhok mindegyikének képesnek kéne lenni felismerni a hangját. És ahogy ezt már láttuk az Efézus 4 alapján a prófétaság szolgálatának a céljai a következők. Felkészíteni a szenteket a szolgálat végzésére. A próféták feladata az egész gyülekezetet megtanítani, hallani Isten hangját. Mindannyiunknak képeseknek kell lennünk meghallani Isten hangját, és nyitottnak kell lennünk, sőt nemcsak nyitottnak, hanem vágyni kell rá hogy meghalljuk Isten hangját. Az utolsó pont, pedig amit a tanítás sorozat céljai között még meg kell említenem, az-az hogy megértsük, hogy a prófétaság szolgálata hogyan működik összhangban, egységben, a gyülekezetben Krisztus testében működő többi szolgálat. Mindenről tehát először általánosságban szólunk, később, pedig részletesen. Gyakorlati tudnivalókkal is el akarunk látni titeket. A jelenések 19:10-ben, azt mondja: „Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.” Fontos hogy megértsük, ha úgy gondoljuk, hogy prófétai szolgálatra vagyunk elhívva, ahhoz hogy ne térjünk le a helyes útról, valamely mellékvágányra, nem lehetünk bizonyos tanítások prófétái, vagy bizonyos mozgalmakéi.      

Jézus prófétáinak lettünk elhívva, azért hogy Jézusról tegyünk bizonyságot. Mert a prófétaság lelke Jézusról tesz bizonyságot. Nyomás nehezedik egy prófétára, hogy adja magát valamely tanítás vagy mozgalom mellé, de ez az a pont, ahol eltérhetünk a helyes útról. A prófécia elsődleges feladata, hogy kijelentse, kinyilatkoztassa Jézust, hogy róla tegyen bizonyságot. Bemutassa jellemét, szentségét, útjait, és az újszövetségi próféta csak másodlagos feladata Isten szándékának akaratának kinyilatkoztatása. Hiszem hogy elsősorban arra lettünk elhívva, hogy őt magát kinyilatkoztassuk, kinyilvánítsuk. És úgy gondolom ez harmóniában áll az ószövetségi prófétai szolgálattal, az ótestamentumi próféták is mind arról tettek bizonyságot, aki el fog jönni. Ki lesz a megváltó? Ki lesz a messiás? Ez volt az elsődleges feladatuk. Jön a messiás Isten Fia, mondták. Sőt majdani szolgálatának a részleteiről is beszélt nekik. De hiszem hogy elsődlegesen, legfőképpen, arra kell koncentrálnunk, meg figyelmünket arra kell összpontosítanunk, hogy kijelentsük kicsoda ő, és nem, pedig csak arra, hogy mit csinál. És mint ahogy az ószövetségi próféták fő feladata volt, igazságos életre, igaz életre felszólítani Izrael népét, ugyanúgy az újszövetségi próféták egyik fő feladata igaz életre, tiszta életre felszólítani Isten egyházát. Engedelmességre, szentségre felszólítani őket. Ennek a szónak már szinte negatív kicsengése van, a mai egyházban. De Isten figyelmeztet minket: Szentek legyetek, miképpen Én is szent vagyok. Ő egy szent Isten. És ha mi a Szent Szellemet akarjuk, akkor Szent Szellemünk lesz. Tehát az egyik legfontosabb feladatunk, felhívni, kihívni, Isten egyházát, vagy egy kihívást intézni hozzájuk, arra, hogy igaz életet éljenek. Engedelmességben éljenek, ne törvényességben, hanem Istennek való engedelmességben. Mert vannak alapvető irányelveink, amelyekkel kapcsolatban nem alkudhatunk meg. Amikről most beszélek nem kimondottan az elhívott prófétákra, vonatkoznak, hanem teljes egészében az egész gyülekezetre. Ezek általános alapelvek. Hiszem, hogy Jézusból naponta részesülnünk kell. Naponta friss mannára van szükségünk.

János 6:31

„S mondták Jézusnak Atyáink a mannát, ették a pusztában, ahogyan meg van írva, mennyei kenyeret adott nekik enni. Jézus, pedig így válaszolt nekik. Bizony-bizony mondom nektek, nem Mózes adta nekik a mennyei kenyeret, hanem, én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le és életet ad a világnak. Erre azt mondták neki: Uram add nekünk mindig ezt a kenyeret. Jézus, pedig mondta nekik. Én vagyok az élet kenyere, aki Én hozzám jön, nem éhezik, meg és aki én bennem hisz nem szomjazik meg soha.”

Tehát Jézus a mi mennyei kenyerünk. És ahogy szükségük volt nekik naponta részesülni ebből a mannából. Emlékezzünk csak vissza! Nem tehettek félre másnapra, mert megromlott. Ugyanúgy nekünk is naponta kell részesülnünk Jézusból, a mennyei mannából. Hiszem, hogy ez nélkülözhetetlen nemcsak a próféták számára, és nemcsak a szolgálatot végzők számára a gyülekezet minden egyes tagja számára elengedhetetlen nélkülözhetetlen hogy naponta friss mannába részesüljünk. Részesülnünk kell Jézusból minden egyes napon. Nem válhatunk szellemivé heti egy napra, vagy heti két napra, és a többi időt, pedig átvészeljük valahogy. Minden egyes nap frissen kell részesülnünk belőle. Ez a kereszténység egyik alapvető feltétele, hogy benne maradjuk. Ettől vagyunk keresztények. És nem tudunk úgy benne maradni, hogy a gyülekezeti alkalmakon keressük őt meg hallani, akarunk tőle, prófétai üzenetekre vadászunk, benne kell maradnunk napi 24 órán keresztül és heti 7 napon át. Csak így teremhetünk gyümölcsöt. Benne maradni azt is jelenti, hogy állandóan az Úr jelenlétében lenni. Szüntelenül keresni azt a helyet, ahol Ő lakik.  De hát mi magunk vagyunk, akiben ő lakik. Az emberfia keresi azt a helyet, ahol a fejét lehajthatja. Ehhez részesülnünk kell belőle frissen, minden napon. Ez egyszerűen nélkülözhetetlen a keresztény életben. Mert nem gyűjthetünk össze annyit, heti 2-3 napban, mely kitartana a hét többi részére. És hiszem, hogy a prófétaság szolgálatának egyik alapvető feladata, Isten Igéjét frissen átadni, a gyülekezet számára.

Új friss kijelentést keresni az Úrról, naponta, és ezt átadni a gyülekezet számára. Amikor az Úr Igéjét szóljuk, hiszen ő maga az Ige. És szerintem Istennek elege lehet már abból, hogy az ő gyermekeinek mindig maradékot meg egészségtelen ételeket szolgálnak fel. Ők Isten gyermekei, királyi gyermekek. Ha azzal bíznának meg minket, hogy a király gyermekeinek étkeztetéséről gondoskodjunk, nem gondoljátok, hogy igazán kitennénk magunkért, hogy a lehető legjobbat adjuk nekik? Mennyivel inkább meg kell ezt tennünk Isten gyermekeivel. Biztos vagyok benne, hogy Istennek nagyon elege van már abból, ahogy az Ő gyermekeivel bánnak. Mert a legjobbat érdemlik, a legjobb jár nekik. A királyi család főszakácsaként biztos, hogy a legjobb ételeket hoznánk ki magunkból. Mennyivel inkább ezt kell tennünk Isten családjával. Mert Isten háza népe a legjobbat érdemli. És őket bízták ránk. Hiszem, hogy alapvető fontosságú a prófétai szolgálatot végzők számára, hogy látást nyújtsanak Isten népének, és lelkesítsék, buzdítsák őket arra, hogy bele álljanak bele lépjenek, Isten jelen idejű akaratába, jelenlegi tervébe. Valamint hogy felkészüljenek Isten jövőbeni tervére, akaratára. Legyünk érzékenyek rá, mit tesz Isten ma. Isten minden reggel friss és új. De ehhez az kell, hogy az elménk is erre legyen beállítva, keressük, figyeljünk, koncentráljunk rá. Mi az, amit Isten ma tesz? Hogy amikor reggel felkelünk, akkor ezt keressük, hogy Uram mi a te akaratod a mai napra? Mit teszel ma? És az is a feladatunk, hogy segítsük Isten népét felkészülni Isten jövőbeni akaratára, ez a kettő együtt jár. Arra van elhívásunk, hogy az élet folyójában legyünk. Ott kell laknunk, léteznünk, erre szól az elhívásunk, és Ő maga az élet folyója. De a folyó az folyik, az megy valahova. És hiszem, hogy az Úrral való kapcsolatunk is kell, hogy folyjon, kell, hogy menjen valahova. Az van az Igében, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik. Nem olyan Igékről, szavakról beszél, amelyek Isten szájából kijöttek, vagy onnan származtak, hanem jelen időben mondja: amelyek kijönnek Isten szájából. Ezen élünk és ezt minden kereszténynek meg kell látnia fel, kell ismernie, hogy ez az-az étel, amelyik a szellemi testünket táplálja, és ez sokkal fontosabb, mint az-az étel, amely a természetes testünket táplálja. Ha most egyszerre csak elkezdenénk annyi időt eltölteni a szellemi eledelünk elkészítésével és a szellemünk táplálásával, mint amennyi időt eltöltünk a testünk táplálásával, testi eledel elkészítésével, akkor életünk radikálisan megváltozna. Ha elkezdenénk annyit foglalkozni a szellemi emberünk karbantartásával, mint amennyit a testünk karbantartásával foglalkozunk, hogy az jól nézzen ki, nos ha ugyanennyi időt töltenénk azzal, hogy a szellemünk hogy néz ki Isten előtt, ez megint csak radikálisan megváltoztatná az életünket. De ez odaszánást igényel. Nem tudsz valamit másokkal megosztani, ha az, neked nincs meg. Benne vagyunk mi magunk az élet folyójában? Valaki egyszer azt írta, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet belelépni, mert az mozog, az folyik, az megy valahova, az halad előre. Az Úr minden reggel új. Nem élhetünk tegnapi mannán. Ezékiel könyvében olvashatjuk a 3. rész elején, amikor az Úr elhívta Ezékielt, az első versben ez áll: „Ezt mondta nekem: emberfia, edd, meg amit itt találsz. Edd meg ezt a tekercset, azután menj és szólj Izrael házához. „Ez volt az első leckéje mielőtt elmehetett, és beszélhetett, neki magának kellett ezt megennie. Ő neki kellett megemésztenie azt. Részévé kellett hogy váljon. Hiszem, hogy mielőtt mi elmegyünk és prófétikus üzeneteket, szólhatunk, nekünk magunknak kell megenni azokat. Nekünk magunknak kell először megélni azokat. Biztos veletek is előfordult már, hogy voltatok egy prófétai alkalmon, és az a testvér, akin keresztül a prófécia jött az élete láttán, ha ismerted az életét csak azt tudtad mondani, hogy bárcsak ő maga megélné, ami rajta keresztül jön. Ha szóljuk Isten Igéjét, az életünknek is tükröznie kell azokat a szavakat, amiket kimondunk. Nagyon is valóságosan azok vagyunk, amit megeszünk. Abból állunk, az tesz ki minket, amivel táplálkozunk, amit megettünk, és másokkal is csak ezt tudjuk megosztani, amikor Isten Igéjét prédikáljuk. Ez egy szent dolog, az hogy Isten Igéjének a kezelői gondviselői lehetünk, nagyon-nagyon szent dolog. Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy mit eszünk meg, hogy mi az, ami részünkké válik. Amikor az Ige Áserről beszél az 1 Mózes 49:20-ban így szól: „Áser kenyere kövér, királyi csemegéket ad. „Láthatjátok, a kenyere kövér volt, gazdag volt az étele, és ezt a gazdag ételt osztogatta később. Királyi csemegéket osztogatott. Nézzünk meg még egy-két dolgot Áserrel kapcsolatban. Jákob fiai közül ő az egyik kedvencem, az imént felolvasott Ige, miszerint Áser kenyere kövér, és királyi csemegéket osztogat, az ott hangzott el, amikor Jákob megáldotta a fiait, és próféciát mondott felettük. 5. Mózes 33. versében, amikor Mózes prófétál, a 12 törzs felöl, a 24. versben így szól: „Áserre ezt mondta, áldott a fiak közt Áser, testvéreinek kedvence, olajban füröszti lábát.” Tudjátok mit jelent Áser neve? Azt jelenti boldog. Szerintem ezért volt gazdag az étele, mert boldog volt. A példabeszédekben ezt mondja: a vidám szívnek folyamatos lakomája van. Szerintem ezért volt gazdag az étele és ezért tudott királyi falatokat osztogatni. Biztosan ti is ismertek ilyen Áser lelkületű, Áser karakterű embereket. A hadseregben különösen kitűntek az ilyen emberek. A leg lehetetlenebb, leg kilátástalanabb helyzetben, amikor úgy gondoltuk már, hogy nincs megoldás, a csapat Ásere egyszer csak bedob egy viccet, és ez az egész helyzet lehetetlenségét, más megvilágításban teszi, és jót nevetünk az egészen. És ez mindenkit megvidámít, megváltoztatja a látószögünket. Az ilyen Ásárek a társaság lelke, az ilyenek köré szeretnek gyűlni az emberek. Tehát ha egy vidám szíved van, akkor folyamatos lakomád is van. Ő boldog volt, az étele, pedig gazdag. Itt a Mózes 5. könyvében azt mondja Áserre, hogy áldott a fiak közt Áser, testvéreinek kedvence. Mindenki szeret egy Ásert. Utána, pedig azt mondja, olajba füröszti lábát. Ez, pedig már a kenetben járásról beszél. A 25. versben utána azt mondja, vasréz záraid legyenek, életen át, tartson erőd. Az örömnek és az erőnek nagyon gyakran köze van egymáshoz az Igében. Az Úr öröme a mi erősségünk. Tehát az öröm és boldogság erőt eredményez, és gazdag ételt ad, miután reprodukálja magát, megsokszorozza magát. Királyi eledeleket, királyi falatokat osztogat, ad át, juttat el másokhoz. Amit megeszünk, ami részünkké válik, azt tudjuk átadni másoknak. Mint ahogy Ezékielnek mondta, edd meg a tekercset, és utána beszélj, utána szólj a néphez, Izrael fiaihoz. Amit megeszünk, amiben részesülünk, azzá fogunk válni. Hiszem, hogy a jellem előrébbvaló az ajándékoknál. Az Úr nem azt mondja, hogy ajándékaikról ismeritek meg őket, hanem azt mondta, hogy gyümölcseikről. Gyümölcsöt viszont az által teremhetünk, ami bennünk van, ami részünkké vált, és amiben előzőleg részt vettünk, részesültünk.

Eltűnődtetek –e már azon, hogyan lehetséges az, hogy egy ember kiesik Isten kegyelméből, és mégis működnek rajta keresztül a szellemi ajándékok. Láthatunk erre példát bőven. Az Ige azt mondja: Isten ajándékai és elhívása megválhatatlanok. Ha az Úr odaad egy ajándékot, nem vesz vissza. Ő hűséges marad akkor is, amikor mi hűtlenkedünk. A legnagyobb felelősség, amit el tudok képzelni, az-az, amikor azt mondjuk: Így szól az Úr! Hatalmas felelősséggel jár kimondani ezeket a szavakat. Én magam, pl. nagyon ritkán mondom ki őket. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor ejtettem ki ezeket a szavakat. Rendkívül drága szavak ezek. És ha valaki használja őket, meg kell, hogy győződve legyen róla, hogy tényleg az Úr mondja. Tudom, hogy sokan a prófétai szolgálók közül olyan gyülekezeti környezetben, olyan kultúrában nevelkedtek, nőttek fel, ahol ez volt a szokás, hogy ha valaki egy prófétai üzenetet tolmácsolt, akkor azt így vezette be, hogy „így szól az Úr!” És tisztában vagyok vele, hogy ezt jó lelkülettel, meggyőződésből őszintén teszik, és távol álljon tőlem, hogy elítéljem őket ezért. Viszont meg kell látnunk, hogy az ószövetségben a próféták azért használták ezt a bevezetést, mert amikor szóltak, akkor meg kellett különböztetniük, azonosítaniuk kellett, hogy melyik isten nevében szólnak. Abban az időben minden istennek megvoltak a saját prófétái. Nekik nem volt más választásuk, meg kellett ezt tenniük. De nem hiszem, hogy nekünk ma a gyülekezetben követni kell ezt a példát. Talán ha nem a gyülekezetben prófétálsz, szükséges, hogy így vezesd be a próféciát, viszont ha a gyülekezetben prófétálsz, akkor remélhetőleg tudják melyik úr nevében, szólsz. Régen jelezniük kellett, hogy ők az isten nevében szólnak. Ezt mondja Jehova. Nem hiszem, hogy egy prófécia átadásakor szükségünk van magas röptűségekre, emelkedett hangvételre, fellengőségre. Sajnos az esetek többségében pusztán erről van szó. Ha tényleges kenet van azon, amit mondasz, nincs szükséged szófordulatokra. Hiszem, hogy csendben és nyugodtan is el lehet mondani, a mondandónkat. Nincs szükség arra, hogy ilyen érzelmi túlfeszítettségbe kerüljünk. Voltam tanúja olyan jeleneteknek, amikor az, aki az Úr szavát közvetítette, egészen tűzbe jött, egészen átélte érzelmileg, az üzenetet, és ettől függetlenül valóban az Úrtól volt az üzenet. Láttam viszont olyan esetet, hogy ez, aki tűzbe jött egyáltalán nem az Úr szavát szólta. Biztosan ti is tapasztaltatok már ilyet. Ez a néhány szó, hogy ezt mondja az Úr, vagy így szól az Úr, annyira drága szavak, hogy nem szabad visszaélnünk vele. Legyünk hűségesek a kis dolgokban, és akkor Isten nagyobb dolgokat fog adni, amiken hűségesek lehetünk. Ma a gyülekezetekben elhangzó próféciák, többsége alacsony szintű kinyilatkoztatási formában rendelkezik, a benyomás szintjén, amely egy nagyon alacsony prófétai kinyilatkoztatási forma. Ehhez nem szabad hozzá fűznünk, hogy így szól az Úr, vagy ezt mondja az Úr. Ez is egy prófétikus kinyilatkoztatási szint, de annyira alacsony, annyira kezdetleges, és nagyon hatással lehet rá, az a környezet, ami körülvesz minket, azok a tanítások, azok az előítéletek, amik bennünk vannak. Sok esetben egy egyszerű koffein hiány vagy koffein hiányos állapot is befolyásolhatja, hogy mit prófétálunk. Az, ha elfelejtetted meginni a vasárnapi kávédat. Én tapasztaltam már ilyet éppen eleget. Ne mondd, hogy így szól az Úr, ha te szólsz így! Inkább idd meg a kávédat! Én beszélhetek erről, ez velem is megtörtént. Pál viszont azt mondja, mi nagykövetek vagyunk, Krisztusért.

Abban az időben ez volt a legbizalmasabb küldetés, ami csak létezett. Gyakran énekeljük az énekeinkben, hogy igen mi nagykövetei vagyunk Krisztusnak, pedig gondoljunk csak bele mit jelentett ez akkoriban. A nagykövet a király legintimebb, legközvetlenebb barátja volt. Valaki, akibe a király annyira megbízott, hogy az illető elmehetett egy idegen országba, és képviselhette a királyt. És akkoriban nem volt telefon, amivel a király utasíthatta volna, a nagyköveteit. Tehát az, aki nagykövetként szolgált, annyira egy gondolkodású kellett, hogy legyen a királlyal, hogy a király tudhatta, hogy amit ők mondanak, az ugyanaz, amit ő maga is mondana. Sokszor hónapokon keresztül nem volt a királynak lehetősége kommunikálni a nagyköveteivel, nagykövetnek lenni a legmagasabb tisztességet jelentette. Csakis olyanok kaphatták ezt a megbízatást, akik felől egészen bizonyos volt, hogy semmi más nem lesz hatással a szolgálatukra, és csak azt tartják szem előtt, ami legmesszebb menőkig a királyt képviselte. Nem mondhatták azt, amit ők akartak. Olyan személy nem lehetett nagykövet, aki hajlamos volt a saját véleményét hangoztatni, mert akkor el sem küldték volna. Az igaz prófécia nem jöhet ember akaratából. Isten akaratából kell jönnie. Akkoriban a nagyköveteket néhány évente le is váltották. Egy nagykövetet egy országban nem hagytak 2-3 évnél tovább, mert tartani lehetett tőle, hogy egy idő után elkezdik felvenni annak az országnak a mentalitását, túlságosan kötődni kezdenek érzelmileg ahhoz az országhoz, ami egyben azt jelentené, hogy nem tudják igaz módon képviselni saját országukat. Vajon mennyire van ránk hatással ez a világ, amiben élünk? Mennyire homályosítja el, ködösíti el abbeli képességünket, hogy az Úr akaratát szóljuk? Hiszem, hogy az Úr felkészít igaz bibliai prófétákat, nem állítom, hogy mi azok vagyunk, de tudom, hogy az Úr teszi ezt. Reménységünk van efelől, és egészen biztosak vagyunk benne, hogy Ő ezt teszi. És ugyanilyen biztosak vagyunk abban is, hogy szükségünk van ilyen prófétákra. Ahhoz, hogy Isten egyháza a mai időkben be tudja tölteni Isten akaratát, szükséges, hogy legyenek olyan próféták, akik megfelelnek azoknak az elvárásoknak, és kitételeknek, amelyeket a Biblia támaszt a prófétákkal szemben. Képeseknek kell lennünk egészen tisztán meghallani Isten hangját, és Isten tervét meglátni egészen részletesen. Mert hiszem, hogy az idő előre haladtával, erre egyre nagyobb szükségünk lesz. Vajon milyen mértékben bizonytalan, homályos azt, amit kapunk, és amit tovább kell adnunk, amit közvetítenünk kell. A kapott üzenetet mennyire torzítják el, mennyire vannak hatással rá különböző dolgok. Mert sok dolog van, ami hatással lehet rájuk. Pl. az elutasítástól való félelmünk. Nem szólhatod Isten Igéjét, ha uralkodik rajtad az elutasítástól való félelem. Az emberektől való félelem. Tehát eleinte sok dolog van hatással, arra az üzenetre, amit közvetítünk, de el kell jutnunk egy olyan szintre, amikor már csak egyetlen dolog van hatással, amikor már nem magunk számára élünk, hanem Ő érte. Amikor teljesen odaszántak vagyunk arra, hogy Őt képviseljük. Hiszem, hogy mindannyian erre vagyunk elhívva. De vajon mikor jutunk el oda, hogy ránk bízzák ezt a fantasztikus küldetést? Mikor leszünk olyan bensőséges barátai az Úrnak, hogy ránk bízhassa az Ő képviseletét. De el kell jutnunk oda! Kell, hogy teljesen megbízhatóvá, lojálissá váljunk, és teljesen odaszánjuk magunkat arra, hogy csak Őt képviseljük. Hiszem, hogy az kell, legyen a hozzáállásunk, ami Illésé volt, amikor Akháb királya előtt állt. Ezt mondta: Ahogy Izrael Istene él, aki előtt én állok, ezzel ő tulajdonképpen azt mondta, Akháb én nem előtted állok, te csak egy ember vagy, egy király. De él az Úr Izrael Istene, aki előtt én állok. Én az élő Isten előtt állok. Életemet az élő Isten előtt élem. Nem, pedig emberek előtt, emberek tetszésére. És hiszem, hogy amíg nem lesz az a hozzáállásunk, ami Illésé volt, addig az Úr nem is bízza ránk azt a hatalmat, amit Illésre bízott. Viszont szükségünk lesz arra a hatalomra, ami Illésnek volt, ahhoz, hogy az utolsó időkben betöltsük Isten akaratát. Tudjátok én nagyon sok levelet, kapok, és a múlthéten egy ilyen levelet olvastam, amiben ez a kérdés állt. Mit kell tennem ahhoz, hogy próféta lehessek? Egyetlen dolgot mondhatok. Próbálj meg olyan közel kerülni az Úrhoz, amennyire csak lehet. Ne próbálj meg valaki más lenni, mint aki vagy, ne próbálj meg mást leutánozni, csak kerülj nagyon közel az Úrhoz. Lásd meg az Ő dicsőségét, akkor el fogsz változni erre a dicsőségre. Ha próféta akarsz lenni, át kell változnod, Jézus a próféta képmására, és teljesen Ő rá, és az Ő akaratára kell koncentrálnod. A világban vagyunk, de nem a világból valók vagyunk. És nem szabad, hogy érzelmileg annyira kötődjünk a világhoz, hogy ne tudjuk egészen tisztán, hűségesen képviselni az Urat. Emlékezzünk csak, mit mondott Jézus Péternek? Távozz tőlem sátán, mert botlásomra vagy nekem, mert nem Isten érdekét tartod szem előtt, hanem emberekét. Pétert lesátánozta Jézus, mert emberi érdekeket tartott előre valónak Isten érdekeinél. Ez a legrettenetesebb dorgálás, amit csak el tudok képzelni, hogy Isten Fia sátánnak nevezze. Mi olyan könnyen megsértődünk már attól is ha esetleg a pásztor célzást tesz arra, hogy érdemes lenne megválnunk a tv készülékektől, vagy hasonló apróság én most nem akarok célozgatni ne értsetek félre. Csak azt akarom mondani, hogy manapság annyira könnyen megsértődünk minden apróságon. De mit szólnál ahhoz, ha valaki sátánnak nevezne téged? Ráadásul Isten Fia. Nem gondoljátok, hogy ezzel alaposan belegázolhatott Péter lelkivilágába? Mi mit teszünk, ha a pásztorunk megbánt minket? Legközelebb, ha találkozunk vele, átmegyünk az utca másik oldalára. De akkor ne is számítsunk arra, hogy valamikor képesek leszünk Isten akaratában járni. Egy nagykövetnek nem lehetnek személyes érdekei. Nem lehettek, pl. rokonai abban az országban, ahova küldték. Azért, hogy semmi sem késztethesse megalkuvásra, hűségében lojalitásában ahhoz, akit képvisel. Olvassátok el egyszer a 2. Mózes 32-tőt. A léviták felavatását. Emlékeztek mit tett Mózes, amikor azt mondta, jöjjön hozzám ide mindenki, aki az Úré. Azután azt mondta, kössétek a kardotokat az oldalatokra, és járjátok be a tábort keresztül-kasul, egyik kaputól a másikig, és öljetek meg testvért, barátot és rokont. Az ószövetségben megírt dolgok, a mi okulásunkra, a mi tanulásunkra vannak.